Ellenzék, 1935. március (56. évfolyam, 50-76. szám)

1935-03-13 / 60. szám

BLLBT* ZÉK 3 9 35 m i r c i u a 13. íerinéníjpím Timisoara: A bánsági «abonapaeon n.i.vy­'.\£ a bu'/dboo baráságos, inig a ú>bbi gabona- neműnél tartott. A bura iránt megfelelő a kc- reJet. A piaci árak a következők: bánsági biua -6 kilós 400, torontáli buza 78 kilós 410, un- -cri 210, aub 290, takarmányárpa 280, tavasai árpa 320, korpa 230, takarmányliszt 245, kismal­ma liszt a 3o/70-es beosztásból zsákkal együtt 600, nagymalmi liszt 650, muharmag rák­mag; 560 és napraforgómag 3S0 lei száz kiionJunt. \ íuoema 43 és a lóheremag 32 lej kilónkint. Arad: Az aradi hetipiacon a következő árak alakultak ki: A buza gyenge felhozatal mellett 400, tengeri 250, árpa 340—3 so, zab 320. A zöl<~- ógpioc: száritott bab 6—8, burgonya 1 es fel a, fejeskáposzta' 2;—a 2, főzeléktök 10—32, sxc- mcsbob 8—10, hagyma 35—40 lej. A szárnyas- piac: liba 120—36c, kacsa 60—14°> tvuk 70 100, csirke 45—60, tojás 90 bani—1.20 lej. A tej es lenn ékei: tej 5—4, tejfel 25—30, vaj 60—70 lej. Szarvasmarha: 6—7, borjú 14— 5, sertés 17 29 lej. Takarmányárak: széna yo— 11 c, lucerna 12c* 1 135, szalma 30—40 lej. Odorheiu: Buza Se—90. Rozs 65—70, Árpa 47—Zab: 25—30, Törökbuza 36—39, Bur­gonya 8—10 lej vékánként. A BASARABIAI FAJ SZARVASMARHA­TENYÉSZTÉS SÍKERE. Chisinaj-bóí jelentik: A dél-hasa rabiai német és francia telepeseknek az évszázadokkal ezelőtt Lengyelországból be­hozott, úgynevezett veress faj szarvasmarha ki- tcrvyéspaávc folytán, elsőrangú tenyészállatokat si­került piacára dobniok. A basarabiai steppelt­hez szokott szarvasmarhák úgy igában, mint tej­termelés tekintetében egyaránt beváltak. Napi te'mennyiségük megközeliti a 20 litert. A regtüci mezőgazdasági kamarák nagyobb mennyiségű .paáBatot rendeltek a Cetatea -Alba. német és francia telepesektőí. GYÜMÖLCSPIAC. Bucuresriből jelentik: A basarabiai gyümölcs kész. let az utóbb' napokban 50 százalékos emelkedést mutatott. Az ercélyi piacon kevés a kereslet. Árak: (nagyban és má­zsánként): Alma I. oszt. 100c—200c, Alma II. oszt. 500—Soo, Körte 8co—1500, Aszaltszilva 1000—1200, Száritott szilva 1200-—1500 lej. A CLUJ-I ÁRUTŐZSDE JELENTÉSE, már­cius 11-én. Buza (77—78) 2—3% 440—445. Ár­pa (50—60) 4—5% 320—325, Zab (4c) 310— 5x5, Kukorica 245—250, Kék mák 1000, Bab )% 360, Széna 130, Lucerna és lóhere takar­mány 140—15c, Buzaszaima 70*—üo, Bükköny- takiarmány 11c—120 lej. Árak mázsánként érten­dők. LEVÉLPAPÍROK naqv válasz• TÉKBAN (Blockpoşta ja) legolcsóbban ez Ellenzék könyvosztályában. rcEZ»OAZ»asaG - siomHrm Az állattenyésztésé a jövő Erdélyben Gabonatermelésben nem vehetjük fel a versenyt az ókirálysággal Nagyromúnia megalakulása után, a hajdani virágzó erdélyi és bánáti mező* gazdaság válságos helyzetbe jutott. Úgy a terhelési lehetőségek, mint az uj vám­határok mezőgazdaságunk hanyatlásá­nak alapját vetették meg. Erdély és Bá­nát gazdái aggodalommal tekintettek az óriási mennyiséget termelő ókirályság felé, majd az ottani kezdetleges mező- gazdasági kultúra alacsony nívójára hi­vatkozva, ujjászervezkedve, kihasznál­va a konjunktúra összes lehetőségeit, hatalmas lendülettel, beruházásokkal a mezőgazdasági termelés mennyiségének és minőségének fokozására törekedtek. A kilencszázhuszas esztendők az er­délyi mezőgazdák malmára hajtották a vizet. Voltak évek, mikor a világháború rombolásait szenvedő regát, erdélyi l>e- vitelre szorult. Az erdélyi mezőgazda­ság. a birtokreform ellenére is, fejlődött. Kivitelünk, igaz, minimális volt, de ez­zel szemben a belföldi fogyasztásra ke­rült termények áru fedezte a kiadási költségeket. 1925-ben a nyugati államokban bevált mezőgazdasági gépkultura Erdély gaz­dáit is meghódította. Hatalmas befek­tetéssel traktorok és más többtcnnelést eredményező gépek beszerzésével a többtermelés gondolata átment a gya­korlati életbe. Ökör igák helyett trakto­rok hasították a földeket, s az igás ök­rök hizlalás után a prágai piacra kerül­tek. Gépkultura volt a jelszó! Rekord termésű esztendők következtek ... A mezőgazdaság fejlődésével szemben Er­dély állattenyésztése indult hanyatlás­nak. Az ókirálysági gazdasági körök éve­ken át tétlenül nézték az erdélyi mező- 1 gazdasági élet hatalmas és lendületes 1 előrehaladását. Pár év múlva azonban ők is akcióba léplek. A különböző kor­mányok az ókirálysági mezőgazdaság fellendítésén fáradoztak. A regáti löbb- lermelés az. időjárás, a talajviszonyok és a nagyobb befektetés folytán Erdély­nek nemcsak versenytársa, hanem gaz­daságilag tönkretevője lett. Gazdáink sajnos, ezt a belső gazdasági háborút későn vették észre. Evek rohantak tova. Erdély gazdái sötétségbe tapogatóztak. A felépített és beindított gazdasági rend­szer lerombolásáról volt szó. Azonban a befektetett töke nagysága és a nagy pénztelenség nem engedhették meg az uj alapokra való áttérést. A regáti gaz­dasági körök szintén az egyoldalú, a mezőgazdasági többtermelés propagálói lettek. A gépkultura térhódítása azon­ban odaát a szarvasmarha tenyésztésére nem volt különösebb hatással, mivel ez a gazdasági ág meglehetős alacsony ní­vón állott, sőt áll még ma is. A re­gáti takarmánytermelés és állattenvész- té az erdélyi állattenyésztéssel sohasem veheti fel a versenyt. Erdély gazdái­nak a szomorú tapasztalatok után be kell látniok végre, hogy gazdasági éle­tünk jövője a szarvasmarhafenyészté- sen kell alapuljon. A gabonatermelés helyett az cleségtakurmány termelés, a tejgazdaság és a tenyészállat-tenyésztés biztosíthatják csak Erdély gazdasági jö­vőjét. Erdélyszerte kollektive és önállóan szövetkezeti mozgalmak indulnak. Az uj a szövetkezeti alapokra fektetett tejgaz­daság és szarvasmarhatenyésztés kérdé­se a napirendről nem vehető le. Ennek a kérdésnek a gyakorlati megvalósításá­tól függ az erdélyi kisebbségi magyarság sorsa. Ovid h * r e k KIÉ A BIKAKIÁLLITÁS JOGA? Odorból: ról jelentik: Az I. G. Duo*-i bikák dllir.ri bikaváwr jogát több, mint 40 évvel ezelőtt a/ akkori magyar kormány a Vármegyei Gn/xin t Egyesületnek acominyozta. Pár 1 léttel ezelőtt 2 község időközi tanácsa jogot formálva abból körülményből, hogy az adományozá, a köz>ég"! jelöli meg a kiállítás és vásár székhelyéül: a mezőgazdasági kamarát kérte fel az idei ki ál li ti- megrendezésére. A Gazdasági Egyesület birói u' ra terelte az ügyet a kiállítás és vá^rrendezés jo­gának az eldöntése végett. Az UJ SZÖLLÖTERMELÖ TÖRVÉNY. Bu­karestből jelent k: A s-zölltnulajdonofrok részéről inditott mozgalom a kormányt a sérelmek or­voslására kényszcritectc. A kormány a szöllŐkul- tura vécéimében törvény javaslatot szerkesztett meg és azt még március- hónapban a törvény hozó testületekkel le fogja tárgyaltatni. Az uj törvényjavaslat rendelkezései kiterjednek a szöl- lőtelcpités rendszerezésére. A törvény életbelép­tetése után ecetet csak borból lehet majc pá­rolni. Megrendszabá 1 yózza az ipari szeszgyártást és a fogyasztási adó helyett egy uj illetéket lép­tet élebe, melyet a szöllőtermelŐk a termő te­rület után fognak fizetni. ROMÁNIA KÉTMILLIÁRD ÉRTÉKŰ HÁ­ZI SZÁRNYAS ÁLLOMÁNYA. Bucurestiből je­lentik: A földmivelésügyi minisztérium statiszti­kája szerint szárnyas állományunk a következő: Tyuk 51,400.000 drb. értéke 1,300.000.000 L. Liba 5.550.000 „ „ 220.000.000 L. Kacsa 7.400.000 „ „ 150.000.000 L. Pulyka 2.164.000 „ „ 135.000 000 L. Páva 775.000 „ „ 32.000-000 L. Galamb 6.625.000 „ „ 65.000.000 L. Szárnyas állományunk értéke összesen kitesz 1.902.000.000 lejt­340 MILLIÓ LEJ A MEZŐGAZDASÁG FEL­LENDÍTÉSÉRE. Bucurestiből jelentik: A belföl­di kölcsönből a törvény értelmében 340 millió lejt a mezőgazdasági beruházásokra fognak for­dítani. TERMELJÜNK LUCERNA MAGOT. Bucu­restiből jelentik: A földmivelésügyi minisztérium mellett működő központi bizottság legutóbbi ülé- j sén Ionescu Sisesti, volt földmivelésügyi minisz­ter, a kísérleti állomás igazgatója, javasolta a fokozottabb lucerna termelést. Az utóbbi hóna­pokban külföldről nagyobb mennyiségű hi- ccrna mag megrendelést tettek. A romániai lu­cerna mag, ma, már világhírű, úgy, hogy ez ed­digi világhírnek örvencö délfranciaországi lucerna- termelők felfrissítés céljából nagyobb mennyiségű megrendelést tettek. Egyben Ionescu Sisesti kérte a földmivelésügyi minisztériumot és a szakkama­rákat, hogy a termelés fokozására, minden esz­közt használjanak feL GYULAI PÁL TÖRTÉNETI REGÉNY | IRTA : BÁRÓ KEMÉNY ZSIGMOND 80-IK KÖZLEMÉNY De mit nyernénk, ha a mostani kegyenczek he­lyett a fogarasi gróf kormányozná Zsigmond ő fensége kedélyét, s ha mi, az ő védelmére támaszkodva, moz­dítanánk meg minden követ, Erdélyt a felséges udvar védszárnyai alá vezetve, a magyar koronához eleinte csak az 1571-iki kötmény értelmében, utóbb meg egé­szen visszacsatolni? E kérdés a politikai számvetés mezejére vezeti gondolatainkat. Ereszkedjünk a körülmények és lehetségek mér­legelésébe, s hogy könnyebben haladjunk, képzeljük nehány perczig, mintha Báthori Boldizsár már való- sággal zászlónk alá esküdött volna. Ő Erdély leggazdagabb, legfőbb rangú és tekin­télyesebb országnagya, senkinek oly számos és hű kísé­rte nincs. A tömeg egyedül hozzá ragaszkodik. A vár- miai püspök András kimerithetlen pénztára és erköl­csi befolyása, — továbbá harmadik testvérének a nagy­váradi várnagynak, ki hivatalánál fogva egyszersmind bihari főispán, vitézi sergei feltétlenül rendelkezése alá esnek. Ily hatalommal kezében — ha inás kútforrásai aem lennének is — sorompóba léphetne és diadalt arathatna, a török befolyásnak bajnokai egy Kendi. Kovasolczky, Ifjú és Gyulai ellen, kik különben elég­gé erősek volnának a népszerűtlen fejdelem daczára mindig országgyűlési többséget szerezni magoknak. De a íenebbiek még csak egy ágát tennék Báthori Boldizsár befolyásának: 0 a fiatal urfiak, a lovagsarkantyut remélő nem­zedék bálványa. Kiki vágyik szerinte öltözködni, s tár­salogni, követni modorát és hibáit. Szeszélye teremti u húsz éves ifjak véleményét, szabja meg a közízlést, változtatja a paloták hangulatát. Mennyi csáberő ily helyzetben, mekkora összpontosító hatalom! — De ha még ehhez járul a nők kegye is, ha hölgyeink tetszel- gési vágya és könnyelműsége szövetkezik a többi ele­mekkel, melyek a fogarasi grófnak felső körökre gya­korolt befolyását biztosítják sőt naponként öregbilik: akkor semmi okunk nincs félni, hogy az általa kép­viseli ügy valaha makacs visszatetszéssel találkozzék. Mi —- értem itt a szoros szabálya rendek tagjait - kik három fogadás által érczialakat emelőnek keb- lünk és a megengedett világi örömök nagy része közé is, természetesen kettős szigorral kárhoztatjuk a ki­csapongások oly nemeit, melyek szent jogokat s'értvén. Isten igéje helyett a babyloniai kéjhölgy uralkodását terjesztik: de következik-e ebből, hogy ne igyekezzünk a létező bűnnek veszélyeit, midőn másként nem lehet, legalább az által is csökkenteni, hogy eredményeit nem a pokol, hanem az ég számára gyümölcsöztetjük. Ha ki tudnók vinni, hogy az erény rossz alkalmazás által soha a bűn müveit ne építse, és a bűn, eredmé­nyeinél fogva, örökké az erény istápjává válni kény- telenitessék; ha a viszonyok alakításában és terméke­nyítése körül ugv hathatnánk, hogy a jó eszköz rossz czélokra ne folyjon be, és a jó czél a rossz eszközöket is szünetlen saját fegyvereivé zsákmányolja ki: akkor volnánk csak az örök igazság legyőzhetetlen bajnokai, kik semmi rést nem engedőnk arra, hogy a sátán or­szága terjedhessen. Ez okból, nagyméltóságú gróf! valamint nevezetes tényezőül számíthatjuk terveinkre nézve Báthori Bol­dizsár hóditó társalgási modorát, mely a közerkölcsi- ségnek nem nagy dicséretére válik ugyan, de kétség kívül tetemes befolyással van politikai hatalma gyara­pításában: úgy más részről szívemelő látvány tapasz­talni az isteni gondviselés bölcseségét, mely a foga­rasi gróf jellemének fő hibáját a veszélyes secták iránti türelmet — ha zászlónk alá nyerhetnők öt — még idővel vállalatunk és az anyaszentegyház érdekei számáxa hasznosíthatja. Mert Báthori Boldizsár vétkes közönye által az eretnekség fertőjében bugyborékoló székely nép rokon- szenvét megnyerte, és legkevesebbet mondva tiz ezer fegyvert támaszthat minden perezben azon jelszó vé­delmére, melyet pártlobogójára jegyez föl. A rövidlá­tók állíthatják ugyan, hogy miután a jezusrend gyű­lölete izgatja Zsigmond o fensége elleni lázadásra e té­velygők kedélyét, a fogarasi gróf hatása rajok tüstént megszűnik, mihelyt ö az egyedül üdvözítő hit legbuz- góbb apostolaival szövetségre lép. De kik ily hebehurgyán Ítélnek, nem is sejtik szerzetünk bölcseségének mértékét, nem a rugékony- ságot politikánkban, nem az ovakodást eszközeink al­kalmazása körül, s nem — mi legfőbb — ama finom tapintatot, mely különböző czélokat tud fontosságuk szerint sorozni s egymás alá rendelni, hogy látszólag ellenkező ösvények a nagy eredmény nyugpontjára vihessenek. Ha Báthori Boldizsárral csatlakoznánk, szemünk előtt lebegne, őt nem gyengítené, hogy mi erősek le­hessünk, — s következőleg ámbár az Istenben boldo­gult tábornok, s váradi és Csanádi püspök Martinuzzi lelkességét a székelyek közli hitterjesztésben bámul juk, az ö győzedelmes fegyvereit kezeinkbe ragadni még is ideiglen elhanyagolnék. Miért? ­Mert, nagyméltóságú gróf! általános czélunk ugyan a secták gyengitése s az eretnekség irtása, de egyszersmind magunkra vállalt feladatunk volna a tö­rök zsarnokság alól kiragadni, és a keresztyén Euró­pa érdekeihez kötni Erdélyt. Hogy az utóbbit a székely nemzet által is előmoz­dítsuk, a türelem leplét takarnók buzgóságunkra, sőt miután a secták tőlünk undorodnak, a visszacsatlás körül semmi nyilvános szerepet nem játszanánk. En- gednők a fogarasi grófot munkálni, lelkesíteni, s össz­pontosítani a szétszakadt erőket, mig Rudolf ő felsége koronája alá vonatnék az anyaszentegyház aklán be­lül és kívül álló nyáj — egész Erdély. S mit nyernénk e vétkesnek látszó közönnyel? Nem csak azt, hogy' egy tartomány a pogányok hatalmából kiragadtatnék, hanem ennél sokkal töb­bet, tudniillik biztos kilátást arra, mikép a Magyaror­szágon virágzó igaz hit visszahatna az Erdélyben min­den segédforrások nélkül sinylőre, emelné felekeze­tűnk számát, és buzgóságát, megbontaná a négy val­lás úgy nevezett súlyegyenét, a három elötolakodott sectát régi homályába hátranvomná, és a magyaror­szági prímás vezérlete alatt rendszerezett szövetségben folytatná táborozásait az eretnekség ellen, mely a sö­tétség és bűn fajzata. Remélem, nagyméltóságod a felhozottak után leg- kevésbbé sem kétkedik, miként Báthori Boldizsár Zsig­mond ő fenségével kibékülve nekünk országgyűlési többséget szerezne. Azonban, egyoldalú nézetek tévegébe nem bonyo­lódva, tegyük fel. hogy Jósika, Geszti, Bodoni, és más híveink összevetett vállal munkálva, s hogy én olva­sómmal kezemben, imádsággal ajkimon, és szivem­ben a mély áhitat örökké éber kötelességével a feje­delem változó kedélyére hatva, — nem csak az ud­vart kitisztíthatjuk az ozmán párt tagjaitól, hanem az országgyűlésen is, vagy mi ily czélra alkalmasabb, a főurak titkos tanácskorrnánvában keresztül vihetnők terveinket. Még ez eset hihetőségekor se feledjük megfontol­ni: vajon egy jegyzőkönyvi határozat utján Erdély tettleg átmegyen-e a magyar király védszárnyai alá? Mióta nálunk Zápolya becsvágya miatt, a török lön úr, köttetett már több oly szerződés, milyet most eszközölni akarunk, de minden eskük daczára a titok burkában sokáig nem lappanghatván, tüstént megsem misült, mert korán lépett a világosság elébe. Ne ámítsuk magunkat ragyogó reményekkel Io­nra ink erkölcsisége iránt. Higyük el, a bölcs Isten az emberismeret csalóka voltáról akart felvilágosítani, midőn hagyá, hogy a Megváltót tizenkét kiszemelt ba­rátai, tanítványai közül egyik elárulja. Legyünk a gya­korlati élet ezer csábjai s gyarlóságai felől elfogulat­lanok, és ne kétkedjünk, hogy bármely szoros eskü­vel fogadjanak a Rudolf ő felségével szövetkező or­szágrendek, vagy főurak titoktartást, mégis kölme­nyünk hire hamarább indulna el Istambulba. mint Prágába. /Folytat iuk ’

Next

/
Oldalképek
Tartalom