Ellenzék, 1935. február (56. évfolyam, 26-49. szám)
1935-02-10 / 34. szám
J93S február JO. BLLBffZßK mwmmm TETEMREhlVA MN tfeNiink mi? A mezőségi szórványok lelkészének és a félbenmaradt egyetemi hallgatók szószólójának jajkiáltása mélyen belevágott kisebbségi magyar életünk elevenébe. Mindenütt beszélnek ezekről a cikkekről s az Ellenzék csak a közóhaj- fiaik enged, mikor megnyitja hasábjait a hozzászólók előtt. Hátha a mindnyájunkat élénken foglalkoztató kérdés többoldali megvilágítása legalább valamennyire meg- iryugüató eredményekre vezet a magunk életének keretén és lehetőségén belül. Első hozzászólónak egy tanító jelentkezik. Természetesen, más foglalkozási ágak képviselői számára is nyitva áll a tér a hozzászólásra. Mennyiben járul hozzá a magunk gyöngeségc is ahhoz, hogy ilyen siralmas sorsra jutottunk s milyen preventív intézkedést tettünk abban az irányban, hogy azt a folyamatot, mely a teljes lehetetlenné téte'iünk felé sodor, rohanó, végzetes útjában megakadályozzuk, vagy bár mérsékeljük? Nézhetjük-« ezt a borzasztó ha)láptánoat a haMLnaitéknek bár azzal a nyugalmával, melyet az a tudat kölcsönöz neki, hogy a maga részéről mindent megtett ártatlanságának bizonyítására s élétének a megmentése érdekében s ha mégsem sikerült mentséget kapnia, nem az ő hibája? Nem hiszem. A kisebbségben élő magyarságnak legértékesebb eleme, a székely n.ép, mintha elvesztette volna a talajt a lába alól? Az ősi katonanép, a kemény sorshoz, nyomorúságos élethez hozzáedződött székelj, aki dalolva tudott véres csatákat megvívni, akinek a „bércek töretlen öle“ volt a bölcsője, küzdelem a mindennapi sorsa, kenyere, szikla a sírja, talán kimerült? Célt tévesztve őgysleg és napról napra olvad, mint a márciusi hó. így van. Ma már nem vigasztalhatjuk magunkat azzal, hogy csak a sors rostáján hullanak ki egyesek, akik amúgy se jöhetnek számításba, mert tömegek elvesztésével kell számolnunk. Ezer egyetemi hal%ató sírja a szomorú jelien és reménytelen jövője ihlett a maga külön könnyeit. Aztán a tanárok, tanítók, vasutasok, postások siratják és siratjuk a már elvesztett, vagy elvesztés előtt álló száraz kenyeret, de valahogy egyebet se teszünk, mint sírunk és várjuk a holnapot, amikor újból kapunk egy rúgást, hogy tovább sírjunk. Ady jut eszembe: „Aki egyszer magyarba rúgott, szinte kedvet kap a rúgáshoz." Még sirás közben sem veszünk tudomást egymásról. Néma közömbösséggel, vagy t’«g- íennebb titkos sajnálkozással szemléljük, hogy mások ujjaikon számié 'jók meg a napokat, meiyeken még jut száraz kenyér a gyermekeinknek a nem is merünk orról gondolkozni, hogy mi lesz vefÜik azután? Azok, akiknek az Isten különös kegyelme, vagy a véletlen szerencse folytán van meg kenyerük, elfedik a szemüket s úgy haladnak tovább azon az utón, melyen társaik a kenyértelenséjg sorsára jutottak. Mintha valahogy nem tartoznánk össze? Mintha nem lenne közös a báborsunk? Emlékezzünk csak j vissza. Ezelőtt egy évtizeddel kezdődött a i tanítókon. De hát ki is törődött velük? Ak- 1 kor csak azok hullottak ki, akik nem érez- I tok képességet magukban, hogy vizsgára áll- i jónak, vagy inkább úgy érezték, hogy a ta- ! nitói fizetés nélkül is megélnek. Akkor ín- i dúlt eH az a jól megszervezett attak szelíd kis hógolyó alakjában, mely ma mint óriási lavina, hengereli végig a mi életünkön. És érdekes, azoknak az elejtése volt a legfontosabb, akiket a látszat szerint mi a legkeve- ! sebbre értékeltünk és értékelünk ma is: a ta- ! nárok, de főkép a tanítók. Igen;, évtizedekre előrelátóan megszervezett í attak egy teljesen szervezetlen, sültgalambot készen váró — még ma ils — társadalom eliten. I Ma is az a helyzet, csak sokkal előrehai’ö i dottabb stádiumban a túloldalon és a régi semmittevés stádiumában az innenső parton. Ha ezer postás az utcára kerü'l, a lapok kötclességszerüen elparentálják őket, aki lapot olvas, tudomásul! veszi s másnapra elfelejti. Vájjon' hány százaléka olvas a kisebbségi magyarságnak lapot? Ma száz, holnap ezer azoknak a száma, akik vagy béna tagjaivá fesznek a társadalomnak, vagy ott és úgy próbálnak kenyeret keresni, ahol és ahogy tudnak. Züllünk, pusztulunk, mint pásrtor- néküli nyáj. Mintha csak magyarok élnének itt, de nem magyarság. Szervezetlenül, egyedenként tengünk, lengünk és huBnnk, mint az őszi légy. Nincs semmi öntudatos, szerves kapcsolat, mdy sorsot sorshoz, egye- det egyedihez fűzne és az egészet összetartaná. Nincs kihangsulyozottan egységes kisebbségi életünk. Nem tudjuk sem erkölcsi, sem anyagi erőinket egy közös gyújtópontban egyesi teni, vagy jobban mondva meg se próbáltuk. Vannak különféle, vicinális jellegű egyesületeink, de ezek az összimagyarság szempontjából számiba se vehetők. Nem pedig azért, mert ezeknek sincs egy közös munkatervük és központi irányításuk. Legtöbbször a körülmények kényszerhatásainak kiszolgáltatott papok és száraz kenyerükért aggódó tanítók saját belátásuk szerint irányítják ezeket, de úgy szólva minden faluban más és más célkitűzéssel. Én hosszabb ideig működtem m egyik szinmagyar községben, szerveztem és vezettem ilyen kulturális egyesületet, de egyetlen irányitó szót nem kaptam senkitől. A község vezetésében aktív részt vettem, de tíz év alatt nem lehettem abban a szerencsés helyzetben, hogy az itteni magyarság vezetői közül! egyet is megismerhessek ott a faluban. Ma még magyar és annak vallja magát, minden szegény lakója a falunak. Természetesen, ezek az ilyen egyesültetek, amiellett, hogy csak helyi érdeküek, miég hozzá „tiszavirág“ életűek is. Ha megszűnik a felekezeti tanítói állás az illető helységben, legtöbbször megszűnik az egyesület is, áll tetőkig felbomlik. Ne szépítsük a dolgot, ne csináljunk hozzá me- fisztói arcot, de a legtöbb helyen igy van. Azok a magyar felekezeti tanítók tartják fenn a falu népében a magyar öntudatot, akiknek a megmentése legkevesebb gondot okozott a magyar társadalominak, de akiknek elejtése első és 'legfontosabb teendője a roma- nizálóknak. Az a tanító, aki akkor érezte már a gazTörténelmi naptár 184* február io-én halt meg Vajda Péter író, nyelvész, természettudós. Szarvason. îSîî február n-én született Pesten gr. Teleki László, a tragikussorsu politikus és drámaíró. 1607 február 12-én esküdött hűséget a császárnak a Bocskay halála után visszakerült Kassa. 1141 február r?-án halt meg II, (Vak) Béla magyar király. 1685 február 14-én balt meg Sámbár Mátyás, drasztikus vitairatairól nevezetes jezsuita Zágrábban. îţ6ţ február iţ-en foglalta el Balassa Menyhárt Szerencs várát. 1644 február i6-án adta meg magát Kálíó városa II. Rákóczy Györgynek. Balassa Menyhárt, a XVI. század e gazdag, erőszakos főura és vitéz katonája aligha emelkedne ki a kor nagyszámú szereolői közül. ha irodalmunk nem őrizné emlékét. Az első komoly magyar drámakiséríet fő'zemé- fye s filológusok előszeretettel nevezik Shakespeare darabiára célozva, a magvar irodalom TIT. Richardiának Élete ft iris'! történetünk legbizonytalanabb korában folyt, mikor a két király, Ferdinand és Zápolya közt ingadoztak a lelkek, hol ide, hol oda pártolva át birtokostól, Jobbágyőstől 9 a felek országrészeinek éppolyan bizonytalan körvonalai voltak, mint a szereplők ieílemének. Mindennapi eset volt az „áruitatás“; érdekből, jutalom reményében vagy kicsinyes sértődöttségből átpártolni a túlsó táborba, otthagyva múltat, esküt, barátokat az ui életért. Nem volt az kivétel. S ha ma mégis, mikor egv ilyen „árultatót“ kell megnevezni, gondolkozás nélkül Balassa Menyhártra utalunk, ennek az a magyarázata, hogy a névtelen „comoed?“ író olvan s’kerüb kénőt adta a kalando«életü, haszonleső és lelkiismeretlen urnák, hogy nemcsak a korabeli árulók ős_ típusát, hanem ennél is többet, minden idők legnagyobb már közmondásszerüvé vált árulóját láfiuk benne. Balassa, mint családja maid minden egyes tagja figv unokaöccse; Báhnt, a költő isi, nagy vagyonszerző, eszközökben nem válogató, brutális ember volt, de olyan komoly tehetségű katona, hogy állhatatlan hire ellenére is az a párt, amelyikhez épen húzódott, mindig a legszívesebben fogadta. Pálvafutását. mint Zápolya bive kezdette s aztán csodálatosan gyakori ingalengések után végül is élete utolsó bét esztendeiére Ferdinand táborában kötött ki. A „sors iróniára“, hogv királya „hűségéért“ tüntette ki bárói címmel. Akkoriban, mikor a felfordult országban erők és határok csak kialakulóban vobak még. át-átcsapva felvidéki bazáiukból, Erdélyben is működött, A „Comoedia Balassa Menyhárt áraitatásáról“ is Erdélyben. Abnidon, ahol akkor még nyomda is volt, jelent meg TfÓ9-ben. Balassa Menyhártnak követe ion Becsből, ahol ui vagyonszerzésért akar közbenjárni. A komédia gyér cselekményében ez az első mozdulat: BALASSA: Mondd meg rövideden: az urak oda fel kiki mind minemű barátink? Azután szóljunk a válaszról, kit hoztál. SZÉNÁST: Ugv legyen, de ne vegven kegyelmed nehéz néven. Császár az uraktul azt kérdi volt: mit adjon kegyelmednek? erre mondának azonnal: Ha felséged érdeme szerint fizetni akar. és valamit adni. hát egy szál istrángot adjon, kivel felakasszák, és legyen neki érdeme szerint való ajándék, úgymond. Ezt érsek uram házánál, az urak közön. az tanácsban mondja volt Bottváni. A mit kegyelmed cselekedett velek, ük is ugyan szólnak. F.rdeli pispeknek minden jövedelmét elvörted. az barátod nem lehet. V-radi pboök haragszik Jánd tartományáért Soholt senki barátod. Ha nincs barát, majd szerez, arra való a pénz s főleg az eladható h't, a legjobb portéka. „Nagy jő és hasznos kereskedésnek es- mertem az bittel való kereskedést mindenkor, mert csak ezzel találtam m’ndenemet.“ — jelenti ki és máris frimegv Oláh Miklós érsekhe? toc vira ajándékkal és hitbeli fogadalmakkal közbmiárni iigvében. Az érsek fü_ lönfogja a megtért bárányk-t: „Műdének, előtt gvóniék meg kegyelmed én maiamhoz, hogy inkább Mzonvosb volnék kegyelmed hitiben és^ vallásában.“ Balassa, aki előbb áttert volt reformátusnak, men tetszett neki a predestinácó félremagyarázott hite: ,Jiogy ha az üdvösségre választatott, mind ez világ gonoszságát mivelné is, erővel is idvezülhet; és ha a kárhozatra választatott, ha olyan volna, mint Szent Péter is és Szent Pál, ugyan kárhozni kellene.“ most „térdre esik és előszámlália bűneit“ a katholkus főpapnak: „lm elkezdem. Még gyermek valék, hogy egv gazdám házának az padlását belől az szobából hosszú furuval megfúrtam vala éjjel, és minden zabja aláfutott vala rajta. Az gazdámat ugv loptam vala meg. ÉRSEK: Gyermekségedhez képest jól kezd- tél volt életedhez. BALASSA: Ugyanakkort az szentegvhá- zac is feltörtem vala, és az moostrantiából az sakramentumot kiráztam vala, és a mon. strantiát elloptam vala. Még anyám méhében és azután is gyermekkoromban is szerettem én az ezüstét és aranyat: anyámat vén korában, özvegy voltában minden marhájából kl- tolvailám és fosztám. ki m3tt bánntjában meg- bolondula és megnyomorodván más ember házában hala meg. ÉRSEK: Méltán verte volt meg anyádat az Isten, hogy illyen monstromot szült volt ez világra, nrnt te vagy. mert az egész magyar nemzetnek nagyobbat nem véthetett, minthogy tégedet szült volt e világra, mert csak az ti árulástokért vagyunk idegen népnek szidalmába, meg császárunknál is, úgv- annyira, hogy immár az jámboroknak sincs miattad hitele.“ De ez semmi, következik a sok ide oda pártolás, csalás, hamis eskü. Az érsek méltatlankodik: „Tehát téged eskövés nélkül so_ holt nem lőttének meg, még azzal sem tarthatónak penig meg. BALASSA: Én a hütet mindenkor any- nyira böcsüllem amennyire látom, hogy hasam és erszényem tellyesedhessék belőle, annak kívüle énnekem sem hitem, sem Istenem. A szemrehányásokra ügy felel Balassa: „hitlevelet adtam vala, de az régi dolog immár.“ ÉRSEK: Amint én látom, teneked a te hited megavéit. mint az agg ember köntöse.“ maid: „ahol ökrét találtál, azt el tudtad hajtani, de ellenséget nem igen tudtál kergetni.“ De már erre fellángolt a katonai büszkeség: ..Azt is kergettem azért" ÉRSEK: Kenvü azt előszámlálni bizon; de mennviszer szegén magyart és keresztyént tolvajlottál, dúltál fosztottál és kóborlottál, annak számát senki nem tudia. És lobb volt volna, hogy huszonnégy óráig öttéLittá! volna. hogy nemmint huszonnégy óráig kóborlottál volna. BALASSA: Üttem s ittam. ÉRSEK: De az szegénség borát kenyerét, és az érsekét. BAT ASSA: Papnak nem kellett sok bor. ÉRSEK: Oly pap volt az, az ki akkor az jövedelemből sok jámbort tartott, jobbakat náladnál. BALASSA: Nem tudom, ha jobbakat tartott. De kegyelmes uram. én nagyságoddal nem vetekedem, hanem csak ken ver vek, hogy tegyen annyi munkát, menj a fejedelemhez, száz gira ezüstét adok Nagyságodnak. A ió és kegyes érsek úr erre méltóképen megrendül, mert ez nem közönséges érv ám: „Kőszenem jó Menyhárt uram és jóneven is veszem, szivem szerént lerekedem rapa és ennek felette meg is ódozlak; nem szükség minden bűneidet eíőszámláüod és az nagy paphoz menned érte. Szűz Mária, Szent Péter, Szent Pál, Szent Miklós pispek, Szent SoHnna, Szent Brieida. Szent Annos és Szent Serpöhj. Szent Kalárával és mind az többi szentek bocsássák meg a te bűneidet és Szent Korcog asszon is Úgy tetszik, hogy Istent ingyen nem említem * Balassa erre méltókép tesz pontot: „Úgy legyen hiszem, hogy te nagyságodnak is kevés gondja vagyon Istenre, mint igaz énnekem.“ S igy a megtért főuf cs az esztergomi érsek vacsorázni mennek. Ilyen képet fest a darab a tizenhatodik századi Maoyarország átlagfőurairól. Birtok a legmagasabb ideál, ami a szemük előtt lebeg, eladnak Tstent és tönkretesznek embert miatta Voltak kivételek is, de sokan vallották hősünk fiával, Boldizsárral: „M:ndez világ tudományán sem adnám az gyémánt gvürücs- két, ki ujjomban vagyon. Lá mely szépecske, még fiamra is rámarad, nem úgy mint az tudomány.“ yv\\3 toe* \\*% \W\* dasági válság terheit a vállán, amíkoraíeg nem is volt válság, amikor még a napszámos is konjunktúra éveket élt, aki a fe'Jülről jövő sokféle hatósági nyomás és a nép szegény viskóiból feltörő lázadozó nyomorúság közé ékelve, a puffer szerepét töltötte be s akiben a saját osztálya a társadalom egyik legnevetségesebb figuráját látta, csak azért, mert éhes és rongyos volt, éppen a társadalom legnagyobb dicsőségére. (Most majd kisértik őt mások is ezen az utón.) Hogy ezekbe az emberekbe, ezek dienere mégis még visszajár hálni a magyar lélek, hogy megvilágítsa a borultszamü, tévelygő falusi magyarok előtt az ifgaz utat... csoda. Amikor pedig ezek a pislákol gyertyák is utolsót lobbannak, marad a magyar falü a szervezetlenség, tévelygés homályában, melyből hamis fénnyel köny- nyü tévútra csalogatni. íme, ez a helyzet a székely falvak legtöbbjénél. Ez bővebb magyarázatot nem káván, itt a tények beszélnek. Ha azonban az egész kisebbségi magyarság valami yen formában egy szilárd egységbe lenne tömörítve s annak keretén.' belül -egységes munkatervvel, egységes irányítás mellett működnének ezek a kis egyesületek, nem lehetne ilyen veszedelmes a bomlás. De .mi félünk egymás kezét megfogni. Pétink egyszerre sk*ni és kiáltani, mert meghallják. Vagy tudtunk-e a legtájdaknasabb sérelmeink ellen egy egységes, néma tiltakozással bár vétót emeani? Vagy tudtunk-e csak egynek azok köziül, akik szóról-szóra értették, hogy: „közkatonák előre" — és elestek a közélet porondján, egy darab fekete kenyeret is adni? Nem, mert hogy ezeket megtehess ük, ahhoz erkölcsi és gazdasági egységre van szükség, ami nincs. Valaki éppen az Ellenzék-ben arról irt, hogy másfélmillió magyar közül egy miliő tudna adni napi egy lejt közcélra és az napi egy millió lenne, melyből szép dolgokat lehetne csinálni. Szép Ilenne! S ha hozz ás zárni tn ók azokat a százezreket, melyeket úri passziókra vagy éppen nem úri ügy tüskéknek a finanszírozására Idádnak sokan, akik éppen a köznél töltenek be olyan áfást, hogy nekik „futja", pedig csalt addig futja, amíg az állás tart — még szebb lenne. (Talán igy inkább lehetne tartóssá tenni az ilyenek részére azt a habfehér kenyeret, melyet élveznek, de a rászorulóknak is inkább tudna adni a társadalom egy falat fekete kenyeret) Ha azonban lenne egy olyan erkölcsi testületé a kisebbségi magyarságnak, mely szá- laivall minden kicsi és nagy magyart összefűzne, melynek szálam át egynek a fájdalmát, minden magyar szív megérezné és ha lenne egy olyan gazdasági központunk, .tmdyen a magyar veritek minden cseppje átfolyna, sem kicsinyek, sem nagyok nem éreznék annyira, hogy egyenként vannak kiszolgáltatva az cgvre erősbödő nyomásnak. Cluj, 935. febr. 4. TÓTH DÉNES.
