Ellenzék, 1935. február (56. évfolyam, 26-49. szám)

1935-02-05 / 29. szám

4 ELLENZÉK. cnoBSK/fn'Min / 'j J 5 február 5. mgzmmmmmmrma vagy firbliben pehvogciok. Ma, atuiUm a tc'k már nem olyan lovagi torna, mint volt egykoron, az ín időmben, sajnos, lassankml kihal az ideális vésztőnek az a fajtája, al.it úgy hívtunk, hogy „a minis fejű ember". Az ín fiatalságomban oroszok, amerikaiak és gazdag zsidók között élig szép számmal akadtak. Szangviniku virtues emberek vol­tak ezek, akik nem tudták elviselni fortuna csapásait, izgalomba jöttek és vörösre vált az arcuk. Rohantak a pénzük után, halmoz tak, hibákat hibák után követtek el, szóval: élvezet volt egy önfegyelinezelt játékosnak leülni velük. Ezek voltak az. ideális balekok... A rulett titka: megfigyelni a nagy vésztőkét és meglátszani az — ellenkezőt — Minden szezonnak meg vannak a já­tékkaszinókban a maguk nagy nyerői és nagy vésztői. A nagy vésztőknek tetemes ré­sze már messziről felismerhető. A zsetonjai fogynak. Bárgyú szemekkel néz jobbra, vagy balra. A hála mfigett olt áll a közönség, fél­ként az asszonyok . . . Mi a titka a játékban a győzelemnek? — Lehet-e csalni? — A szerencsés és a peches játékos — Minden siker titka: önfegyelem és emberismeret Utánnyomás tilos. Budapest, február hó. Talán négy éve van már annak, hogy egy előkelő Becs melletti szanatóriumban először találkoztam össze Berzeviczy Györggyel, a század legnagyobb kártyabotrányának világhírnévre jutott hősé­vel. A hatvanon felüli ur minden áldott dél­ben elegáns köpenyben jelent meg a fürdő­ben, ahol az ő számára apróra tört jéggel töltötték meg az egyik fürdőkádat. Télidő volt. odakinn si-dresszben indultak az em­berek a hegyek közé. Berzeviczy György pú­idig belevetette magát a jég közé, a lürdöszol- ga a jégdarabokkal ledörzsölte a testét, a méltóságos ur aztán megebédelt és sietett be Bécsbe — játszani. Állandóan nyert. . Fantasztikus nyereségeiről legendák keltek szárnyra. A barátai tudták, hogy egykor tízezer holdja volt Borsódban. Kártyapartnere volt VII. Eduard angol ki­rálynak és meghitt barátság fűzte Ely Cul- berstonhoz. Egyszer Monte Carloban az ural­kodó fejedelem nejét vezette karjánál az asz­talhoz. Amikor Schossberger Viktor bárótól egy ültében kétszázezer forintot nyert, más­nap Lánczy Leó személyesen vitte el szál­lására a hatalmas összeget. Fiatal korában rengeteget vesztett, meglett korában oldalához szegődött a szerencse. A francia Riviera játékbarlangjaiban a legna­gyobb létet is elfogadták tőle akkor is, ha a ; pénzt nem tette az asztalra. A kártyás megszólal Aztán kitört a nagy kártyabotrány Bécs­be n. Egy kaszinóban előre összerakott kártyák kerültek az asztalra. Berzeviczy György el­len elfogató parancsot adtak ki. Fiumében letartóztatták. Hónapokig tartott a kiadatási eljárás. Aztán elitélték Bécsben. Utána haza­jött Budapestre, most Dunapentelén lakik. Memoárjait irja. „Mindent bevallók“ — ez a cime hallatlanul érdekes könyvének, amely' egyszerre hagyja el magyar, angol és német nyelven a sajtót. Az utolsó ötven esztendő kártya-lexikonja lesz ez a könyv. Itt ül velem szemben a szobámban és órá­kon keresztül az életéről beszél. Hatvanhét esztendős, de sokkal fiatalabbnak látszik. Télen is kabát nélkül jár, ma is megfürdik minden nap jégben. De a bécsi affér óta nem kártyázik, néhanapján rak csak pasziánszot. Amikor megkérdezem tőle, neru esett-e nehe­zére leszokni a játékról, komolyan mondja: Önfegyelem kérdése ez a probléma. Ne­kem pedig van önfegyelmem. Én, aki azelőtt naponta huszonnégy erős szivart szívtam el, egyik napról a másikra lemondtam a dohány­zásról. Ma már egyáltalában nem hiányzik nekem a játék. Ötven esztendőn keresztül elég részem volt benne . . . — Mi a titka a játékban a sikernek? — ezzel a kérdéssel fordulok Berzeviczy György­höz, aki válaszában hallatlanul érdekes port­réját. adja a nyerő játékosnak. Olyan a játék, mint az asszony ... A kártyajátékot meg lehet tanulni könyvből, de jó játékosnak lenni: születés kérdése. Hiába tudja valaki a szabályokat és a kombinációkat, tudománya csődöt mond akkor, ha habozik: bevágjon-e ötre? A já­tékban általában vannak szerencsés és bal­kezét játékosok. Ezt úgy lehet kifejezni, hogy a játékosok ölven százaléka már az osztás­kor jobb lapokat kap. mint a másik ötven százalék. Ennek ellenére azonban azok is lehetnek peches játékosok, akik jobb lapokat kapnak. A sikert ne keressük a csalásban. — .1 játék olyan, mint a: asszony. Sokkal kevesebb tisztességtelen asszony van, mint ál­talában hiszik és sokkal kevesebbet csalnak a játékban, mint ahogyan azt a laikusok gon­dolják. Hosszú játékos élelem alatt azokban a körökben, ahol mozogtam, soha technikus- csalót nem láttam. Amit a hamisjátékosokról általában összeírnak, az többc-kevésbé mese­beszéd. Nincsenek, vagy alig vannak olyan emberek, mint Bosco. akik kézügyességükkel tüntetik el, vagy varázsolják elő a szüksé­ges kártyalapokat. Ilyen csalásod előfordul­nak kis csapszékekben, de ott, ahol gyakor­lott kártyások hajszolják Fortuna kegyeit, hamar rájönnek az ilyen csalásokra. Az „egyetértés“ — Állítom; hogy a kézzel való csalásokat teljesen ki lehet zárni a nivúsahb társaságok­ból. Vannak azonban olyan fogások, amelye­ket csalásnak nevezni nem lehet. Olyanok ezek, mint jobb társaságokban a megengedett hazugság. Ilyen például az entente, az egget­A bridzs ma több embernek ad ke­nyeret, mint a művészet és az iro­dalom- Vannak helyek, ahol ma rengeteg üsz- szegben játszák a bridzst. Állítom, bog}' a bridzs-játék több embernek ad kenyeret, mint a művészet és az irodalom. Nem beszélek most a jó játékosokról, hanem a jó megfigye­lőkről. fírehm az ö Thierlebenjében külön választja a fajokat. A bridzs-ben én is külön választom a jó megfigyelőket a többiektől. Vannak, akik blöffölnek és vannak, akik gondolkozva beszélnek. A jó megfigyelő a második játszásnál már értékelni tudja a be­mondások hanghordozását. Tudja mit jelent, ha a partner gyorsan indít, vagy ha idegesen cupfol. Csak háromszor kellett játszanom valakivel, hogy a kártyája elrendezéséből meg tudjam becsülni, mi van a kezében. Tudtam, ki teszi felül az adut és ki teszi szélre a figurákat és beljebb az értéktelen lapokat. A másik ember kártyakezelési módjából a jó megfigyelő mindig tisztában van az el­lenjátékosok értékeivel. Ez azonban nem inkorrekt játék, annak el­lenére, hogy feltétlen előnyt biztosit a jó megfigyelő számára. — A játékban azonban a legnagyobb előny az önfegyelem — Nem azért játszom, hogy eltöltsem az időmet, hanem azért, hogy harcoljak és győz­zek! A győzelem ingere izgat. Még akkor is, ha nem vagyok profi. Ha nyerni akarsz: egész fejedet, egész fizikumodat készenlétben kell tartani. Azok a játékosok, akik például A „megfigyelés“ képessége nemcsak a szalonok hires játékosait segíti. Tessék szemügyre venni Thorma János hires „Vasárnap délutánci-jái. értés. Ha két jó játékos kiismeri egymás já­tékát és ezek aztán összekerülnek, anélkül, hogy megbeszélték volna előre, egymás tudo­mására hozhatnak bizonyos dolgokat. Ezt senkinek megtiltani nem lehet. Az ilyen játé­kosoknak ez abszolút előnyük. — Vegyük például a bakkot. Egy jó játé­kos abból a megfigyeléséből, hogy a másik a vett lapra milyen arcfintoritást végzett, tud­ja, hogy az befuccsolt. Hetest vett hármasra. Nyugodtan megállhat négyre. De meg tudja állapítani a befuccsolást a partner bíbiceinek arcáról is. Az ilyen jó játékos a legkisebb nii- anszot észreveszi. Ez sokkal könnyebb, mint a müértő munkája, aki egy regi mester nem szignált munkájáról meg tudja állapítani a munka készítőjét. Megengedett dolog a meg­figyelés, hiszen ez nem csalás, csak emberis­meret kell hozzá. Az egyik ember jó megfi­gyelő, a másik kevésbé az . . . ■— Vegyük például a bridzst. Londonban a legelőkelőbb társaságokhoz tar­toznak és saját bevallásuk szerint hatalmas évi budgetjüket bridzsen nyerik össze, ponto­san előirt életet élnek a — klubokban is. Já­ték előtt inegfürdenek, frissek, whiski helyett cola-paszíillát szopogatnak, terítés alatt ki­mennek és megmossák lejüket, kölni vizet öntenek az arcukra és már frisseségükkel is hallatlan előnyben vannak azokkal szemben, akiket elbódit a sok füst, rengeteg gin és akik végeredményben veszítenek akkor is, ha — professzorai a játéknak. Az ideáls balek: a „vörös fejti em= bér“ — Feltétlenül előnyben van az, akinek rendben van a fizikuma. Ideges ember, vagy az, aki nem tudja magát fegyelmezni, ne ül­jön le nagy összegekben játszani. Feltétlenül alul marad. Életem során eléggé láttam, hogy törnek le pókerben, écartéban, bakkban, — Mint a saskeselyü a Szaharában a dög felett. — Mögötte és körülötte tömörül az egész játékterem. A nagy nyerő olyan, mint Afrika oroszlánja: nem hagy meg semmit. Nem ad j le koncot a hiénáknak és a sakáloknak. Nem I is fonlos a többiek szempontjából. — A nagy vesztő a fontos. Azt kell csinál­ni, amit ő — nem csinál. Ne kutasd óh part­ner a rulettasztnlnál Monte Carloban, Os- tendeben, Badenben, Salzburgban, Zoppot- ban, vagy tnás annyi szép helyén a világnak, hogy miért vészit. Ne tegyél mást, csak oda dobjad a zsetonodat, ahova ő nem tett és biztos, hogy — nyerni fogsz . . . Megkérdem tőle: Mikor kezdett el játszani. Nevetve feleli: vGuszta kártya“. Délamerikában csak ilgen- nel játszanak. „Már a gimnáziumban makaóz­tam . . — Négyen ültünk egymás mellett a hato­dik osztályban: Hatvang Béla báró, Daruváry Géza és Baracs Marcell. Mind a hárman meghaltak. Hatvány — akkor még Deutsch- nak hívták — és én makaót játszottunk az órák alatt. Egyedül Marczali Henrik előadá­sa kötött le annyira, hogy odafigyeltünk. Ve­lünk járt Schossberger Viktor is, ő is részt vett a csatákban. Hatvány — akárcsak ké­sőbb az életében — mindig jajgatott,akkor is, ha nyert Később, amikor felnőttem, a Hungáriában laktam. Egyszer feljött hozzám, nem volt kártyánk, hozatni nem akartam, erre arra fogadtunk, hogg páros, vagy páratlan számú hordár fordul be elsőnek a sarkon. Én nyertem — tudtam, hogy a Hungária előtt több a páratlan számú hordár, mint a páros számú . . . — Játszottam mindenfajta játékot, leg­jobban szerettem a ferblit. Egyedül én is­merem ennek a históriáját. Galíciában szüle­tett meg, meg is iroin a könyvemben. A bridzs-et törökök kreálták ki a whistből. Tu­dósa vagyok a játéknak, vagyonok fordultak meg a kezem alatt, láttam, amikor a görög Zografosz sprengolta Monte Carloban a ban­kot, többet nem játszom. Elég volt ... Az idegeim teljesen rendben vannak, lemondtam a kártyáról, mint tettem azt a szivarral. Pol­gárember lettem. Közreadom a megfigyelé­seimet a könyvemben, talán használok vele másoknak. Megírom azt is, hogy szisztéma nincs, csak az üljön le játszani, akinek rendben vannak az idegei, fegyelmezni tudja magát, ismeri az embe­reket és azért játszik nagyban, hogy nyerjen. He A maga bécsi dolgáról nem beszél. Nem is kérdezem őt. Csak beszélgetésünk végén mondja: „Én Bécsben mindent beval­lottam. Azaz: bevallottam azt, amit én tettem. Másról nem tudok és nem az én hivatásom más dolgainak a keresése. Azt azonban ál­lítom, hogy a Bécsben kezelt szeries sziszté­máját nem én kezeltem. Én nem lettem volna képes arra, hogy leüljek valakivel szembe akkor, ha tudom előre, hogy biztos nyerő- kúp van ...

Next

/
Oldalképek
Tartalom