Ellenzék, 1935. február (56. évfolyam, 26-49. szám)
1935-02-03 / 28. szám
8 ELLENZÉK 1938 február 3. %íf> A « Egy nap az Isién nála mögöM % Barangolás a szegedi <>^iya*i!ágbarc, ahová nem jár se posta, se ujjsug és még ú! sincs Szegedi tanyák, január hó, — Körüskörül | cuppogó sár. Az enyhe, nedves téli időben némán fchcrlenek a bo^árhátu tanyák, x moz- dulatlan csendet csak néhány éhes varjú zavarja, melyek játékosan ugranak a kopasz eperfákon. A végtelenbe terpeszkedő határ Szeged vá- osáé, amely Magyarország egyik legnagyobb födesura, lévén neki 170.000 hold földből 70.000 hold saját birtoka. Korán reggel vágunk neki a hatalmas tanyavilágnak, melynek sok olyan része van, ahol valóban még a madár sem jár s igy joggal beszélnek Szeged térképének eme fehér boltjairól, hogy az uctói1 is elszakított tanyák már az „Isten háta mögött“ lapulnak, mert nem jár itt sem újság, sem posta s a rádiót legfeljebb csak. hirbol ismerik. Már a hatodik kilométer-kőnél tartunk, de fának, szőlőnek, gyümölcsösnek nyoma sincs. Ez még a jó fekete föld, de egyszer csak hirtelen, minden átmenet nélkül homokterület- re érünk, aihol már sűrűn látni fákat, szőlőket, kerteket. Szegedi ember, aki nem látta Szegedet. Furcsa világ ez a V-betü formájú szegedi határ. A V-betűnek egyik szára közelebb van Szabadkához, a másik szára pedig Félegyházához cs Kistelekhez, mint Szegedhez s ennek derűs következményei vannak. Akad ugyanis olyan szegedi illetőségű chiot, aki hivatalosan Szegeden lakik, de még ohasem látta Szegedet! Negyven kilométer hosszúságban húzódnak a tanyák, nagy utat kell tehát megtenni a tanyai embernek, ha be akar nézni a tisza- parti fővárosba. Sokan, ha már városba kell menni, inkább a közelebb fekvő Félegyházát keresik fel, mint a saját városukat. Szeged 120.000 léLekszámából negyvenezer ember él a szétszórt tanyák csendjében, mintegy tízezer tanyán. Az egyik kanyarodénál' takaros, cserepes épület kerül elénk. Homlokzatán felirás: ..Gróf Klebelsberg-iskola.“ Tanyai iskola ez, melynek széles, eperfás udvarán a téli napfényben pöttömnyi gyerekek vidáman tejet isznak csuporból. Közöttük a tanító. Napbarnitott arcú magyar. Mellette a felesége. Szintén tanítónő. — Megérdemlik a gyerekek a tejet, mert némelyik három-négy kilométer távolságból gyalogol be az iskolába. Meg aztán a tanyaiak szívesebben a szegedi piacra küldik a tejet, semhogy odaadnák a gyereknek. Ezért az iskolában gondoskodnak róla, hogy hozzájussanak a táplálékhoz, annyival is inkább, mert keservesen pusztít ezen a jó, tiszta levegőjű síkságon a tüdő vész. Bogárszemü menyecske megy át az udvaron. Kezében a világ legszebb kenyere, rózsákra hasadt, púpos. Megkérdeztük a tanítót, hogy hófúváskor, erős téli szeles időben is be tudnak-e jönni a gyerekek három - négy kilométeres távolságból az iskolába. — Be. Három év óta csak egyetlenegy Igazolatlan mulasztás történt. öröm a tanyai gyereknek az iskola; nemcsalt tanulást jelent ez nekik, hanem szórakozást is. Nevetve folytatja a tanító: — A tanításnál persze akadnak problémák. Egy iByen kis alföldi hét-nyocéves -gyereknek nehéz megmagyarázni, mi az, hogy hegy. Sohse látták és ha képben m-eg is mutatjuk, nehezen tudják elképzelni. Mindegyiknek egy vágya van, hogy hegyet láthassanak. Beszélgetünk a kucsma s, csizmás apróságokkal. Megkérdem a kis, hétéves Szabó Marikát: — Mondd, Marika, miért kell neked iskolába járni? — Hogy jobban tudjak mindent — feleli csengő hangon. Huszonnégy gyerek jár a tanyai iskolába, egy teremben van mind a hat osztály. Lányokból csak három osztály került ki. Interjú a tanyai iskolában — Láttatok-e már repülőgépet? — Láttunk — felelik kórusban. — Azután fdv mernétek-e rá ülni. Egyszerre kiáltják: — Nem. Megkérdezem a nyolcéves Kovács Józsitól, hogy miért nem mer felülni repülőgépre? Cklafönt nagy a hideg —- feleli. Én mög azér nem ülnék rá, mer nem akarom magira hagyni édesanyámat — szól a harmadik clcmista Pete Juliska. Kiderül', hogy a tanyai iskolába • egyetlen gyermek sem -akadt, aki azért idegenkedett volna a repüléstől, mert a géppel le is lehet zuhanni. Erre nem gondoltak, mert nem tudnak arról, hogy a gép le is zuhanhat. Elbúcsúzunk a tanitó-házaspártól s folytatjuk utunkat túl a Móraha’-mon. Egyik kio- méterkövet hagyjuk el a másik után, amikor a sö-ffőr lekanyarodik az úttól és nekivágunk a sik, homokos földnek. Kisérőnk magyarázza: — Ahova most megyünk, oda nem jár posta se, se újság, semmi. Tanyák, amelynek lakói közül sokan Szegedet is talán két évben egyszer látják. Ligetté sűrűsödött gyümölcsös mellett megy el a kocsi, oldalt föibukkan egy kis tanya, fához kötött kutya ugatása veri fel a csendet. Az ugatásra kijön Szórék Mihály felesége, lánya, legényfia. Cserépbarna arcú ember, akinek szemlátomást aggodalom feszül1 a tekintetében. Mit akarnak tőle, hogy autó vetődik a tanyájára, ahol még rendes ut sincs. öt hold földje van. Előbb mozdulatlanul áll egy hé'yben. Arca komor hallgatásba merevedik. Majd tétova pillantást vet az autóra. Rágja az üres cseréppipa szárát. Aztán tisztességtudóan beinvitál a házba, gerendás, alacsony szobába. Magasra vetett ágy, három szék, pad a család bútorzata. A falon feszület. Minden házban ott van, a legszegényebbében is. Minek a tengeri malac? A búbos kemence mögül egyszerre csak előbukkan két tengeri malac. Hogy kerül ez ide? — Hát ez mi? — kéidezzük csodálkozva. — Tavaly beteg vót-am a lábammal. Mög- dagadt. A vigÖtt szőröztük mög a két kis álntot. — No, de mit használ lábfájás ellen n tengeri malüc? — Három kilométernyire ide, a Hódosiak tanyáján is vót kettő, mikor a kis cselédök mögbetegödtek. — És mit csináltak a tengeri malaccal? Odatöttük az alá az ágy alá, amikbe a beteg feküdt. Hársony Rózsi világsikerei után visszatért a színpadra. Naponta az Én és a Jrisccs?m keLős címszerepében a budapcs.i Fövürwi Oaeretísziníiáz'ia:!. — Kitől tanulták ezt maguk? Honnan vették az ideát? Vállat von: — Három évvel ennckelőtte bennfeküdtem a városban az úri kórházban, vagy ahogy ott mondják, a klinikán. Ott is tartottak ten- görimalacot. Hát ha ott jót tesz a betegnek, akkor itt is. Kiderül, hogy Szórék Mihály a klinikán látott tengeri-malacokat, amelyeket tudományos kisér etezésre használtak. Ebből támadt a hiedelime, hogy a beteg ágya köré tengeri-malac való! Szétnézek a leszögezett ablaku kis szobában. Az egész házban nincs sem újság, de még könyv sem. Megkérdezem Szórókat, hogy mikor volt Szegeden utoljára? — Tavaly tavasszal a Jézusi vásárkor. Mit tudhat a világ folyásáról Szórék Mihá!y itt a messzeségbe buvó tanyán, ő, aki újságot nem olvas. Hogyan látja az életet, hogyan gondolkodik? Amikor az újságolvasásról beszélek vele, igy szól: — Járatni nem járatok újságot, mert a pusztázó nem hord csak pöcsétes írást. Lovasember mög más nem járja a pusztát. — Hogyan tudja, mi történik a nagyvilágban? — Mögmondják az urak. Mert azoknak mégis csak utjukba esik minden tanya. — Tudja-e, hogy mi az a rádió? — Hát azt éppen tudom. Masina. De hát a csak asszonynak, mög. gyérüknek való. Nem tudják megbecsülni a vant. — Mit gondol bácsikám, lesz-e még valaha jobb világ? — Jó e most is nagyon. Csupán csak az embörök bakók. Nem tudják megbecsülni a vaut. Megkérem, hogy mondja el egy napi programját, hogy mit csinál naphosszat a téli tanyán. Ezt feleli, kezében az üres cseréppipával: — Napáldozatkor fekszem, naptámadáskor kelek. Ha fölébredtünk, még egy darabig forgatjuk az ö da’ünkat az ágyon. Jani fiam az udvaron vizet önt a rocskából a tenyeremre, aztán bemegyek nyitott bicskával a kamarába a szalonnához. Ha ez is mögvan, mögtö- mök és kicsiholok. Mögíorgatjuk a földet, seprüt csinálunk, szecskát vágunk, elbajlódunk. ötre-hatra ágyba dűlünk, sötétben nyugszik az embör. Iskolásgyerök nincs, hát nem kel'1 fotogént égetni. Elbúcsúzunk Szórék Mihály kis tanyájától s az autó nekivág újra a tanyavilágnak. Egy mintatanyára megyünk. Farkas János gazdálkodik itt, aki ezelőtt huszonöt évvel tizenöt holddal kezdte s most a maga erejéből már harmincöt holdon dolgozik. Két baromfifarmja van. Úgy hivja a kendermagosok telepét: — Tyukszálloda. Van két cséplőgépe, olajmalma, messze vidékről fölkeresik ezt a mintagazdaságot. Öszbajuszu parasztember Farkas János, aki valóságos ezermester. Tanyai szobájában rádió van. A búbos kemencétől jobbra egy harmonium meg egy cimbalom, amelyeken az öreg csizmás tanyai játszadozik esténként. Elmondja, hogy az ő mintatanyáján már japánok is jártak. Kogutowitz Károly egyetemi tanár, az Alföldkutató bizottság lelkes vezetője hozta ki a japánokat Farkas János tanyájára. — Mondja, Farkas uram, hogyan tudott ilyen szép mintatanyát szervezni? Az ablakon át kimutat a méhesre: — Azoktól tanultam. A méhecskék segítettek. Most Farkas János megszervezi a tanya- világ háziiparát. Hát ilyet is látni az Isten háta mögött... D. M. BÁRMILYEN HANGSZEREN JÁTSZIK, kotlaszükségletét az Ellenzék z<?- nemüosztálya utján szerezze be! OIcmí árak! Nagy raktárkészlet! Minden liüt- íiüdi kLuióv&i köz vétlen ösüekócteiáií: Történelmi naptár 164s február y-án volt II. Rákóczy György trónörökös és Báthori Zsófia lakodalma Gyulafehérvárt. 1601 február 4-én választották a rendek Báthori Zsigmondot újból fejedelemmé Kolozsvárt. 1788 február f-én született Kisfaludy Károly a zalai Téthcn 1386 február 6-án sebesitették meg halálosan a királynők (Nagy Laios felesége és leánya) parancsára a főurak Kis Károly magvar királyt. 1852 február 7-én beszélt Kossuh Lajos amerikai kőrútján Ohio állam törvényhozó gyűlése előtt. 1607 február 8-án választották fejedelemmé Rákóczy Zsjp-mondot Kolozsvárt. 1849 február 9-én verte meg Bem a pískü csatában Puchner osztrák tábornokot. Szalárdi János „Siralmas magyar krónikájáéban igy ir öreg Rákóczy György és Ló- rántffy Zsuzsanna fiuk, György házasságát célzó terveiről: „Vala már,előttük ezen fiók házasságinak állapotja, mellvben hol s kit találhatónak ki hozzá illendő, s keresztyéni vallásával is egvező lehetne, éijci-nappal istenes keresztyén szüléi magokat azon törik vala. Kiknek láttatik vala jó alkalmatosságul néhai somlyai Báthori Andrásnak szép hajadon árva leánya, hogy az atyiárul is régi méltóságos úri nagy, és fejedelmi igaz magyar nemzet, any- járul is pedig noha lengyel, de nagy úri ág- bul származott volna, kinek Lengyelországban nagy úri atv'afiai, és szén urasággal való jószági is volnának. Melly alkalmatosság különben mindenképer. tettszerrik, csak hogy pápistasáeban születtetvén, neveltetvén, nagyon irtóztatná elméjöket, tartván hogy jövendőben famíliáinkra kár ne kezdene fordulni belőle. Mindazáital végre sok töreke- dések után elhűetvén magokkal, hogy gyermek leven, az istenes tanítások és ige hallgatása által ki fogna belőle épülni. Mellyre képest mig az meglenne, hogy magok mellet kellene tartaniok. és az igaz evangéliumi tudományban nevelőiek, és szorgalmatosán tanittatniok. Ifjú kapitány fiokat azért Váradrul behívatván, s az dologban értelmét vevén, hogy nagy' kedvét tapasztalnák a dologhoz, fejedelem ottan írván, izenvén Beitekre Prépostvári Zsigmondnak, a dolgot elindítás, s nem nagy munkával hamar is végbevitetett és kézfogások is Somlyón die 29-a Julii ce- lebráltatott vala Báthori Zsófiával. Vala már bátra az ifjú fejedelemnek a kisasszonnyal való lakodalmuk kiszolgáltass. Mellyre dies y-a Februarii anni 1643. rendeltetvén Fehérvárra, mind római császár, lengyel király, magyarországi palatínus, esztergami érsek lithvániai, kurlandiai bc-rczegek, krakói, moldovai, havasalföldi vajdák elhivattak vala. Császár maga cancelláriusát, s a többi is kiki mind méltóságához illendő követeit, és méltóságos tisztességes gazdag ajándékait küldték vala; a lengve! király a többi között egy nagy öreg, füles ezüst vedret, mellvbe két kanta bornál több mehetett. Elvégzőelvén nagy pompával a menyekzői lakodalom is, a keresztyén szülék az ifjú fc- jedelemasszony reformálásában valának foglalaténak, mind magokban, férje és az Isten házában való üdvösséges sok szép tanítások, és prédikálások által. A ki látván méltóságos fejedelem-ipának, fejedelemasszonv napának, férjének igyekezeteket, mindenekben nagy' szelídséggel és engedelmességgel mutatja vala magaviseletét. Pénteken, szombaton, az hosz- szu böjtön a húst megeszi vala, communio- kor az idősbbik fejedelemasszonnyal együtt communicál vala. De a lehetett vala nagy kárával, hogy felette anyás lévén, föképen Váradon laktokban, de még Fehérvárait is, az anyja gyakrabban mellette laknék, és noha pápista pap nem volna mellette, mind- azáltal, ki hihetne, hogy maga vallásában erősíteni nem igyekezte volna?“ Ugyancsak Szalárdi írja le, hogy a szász- fenesi vesztett csatából Kissebcsrc halálos sebben menekülő II. Rákóczy Györgytől hogyan búcsúzott Báthori Zsófia: „A fejedelem kömyül levők noha látnák a fején levő eryik nagy sebet halálosnak lenni, hogy az balfelől az homlokszcgrc s a nyaka csigájára alá, az agy koponyája énen ál- talszakadva volna, mindazáital a fejedelemasszonyt, (ki akkorban Munkácsban vala, a hová Patakru! az üdvözült öreg fejedelemasszonv koporsóba való temettének ceremo- niájírul nem régen jött vala, és a vezér hadakozásának kimenetelű siralmasan onnan nézi vala) hogy csak aprólékos sebek volnának, maholnap begyógvulnának, nagyon biztatván s hogy addig is ő nagyságának veszteg lenni Munkácsban jobb volna, tanácsolják vala. De azonban az idő holdtöltére járván, a fejedelem mind nehozedten nehezedni kezde; ugv hogy a bekötözcs alatt is egynéhányszor elájulna. Mellyct Keresztes András meglátván, Székelyhidról ugyan mellette levő főemberek hirek nélkül a fejedelem-asszonynak bizonyosan megírta vala: ha most mindjárt menne, talán még a hold fordulásáig éleiben érhetné s beszélhetne őnagysága az méltóságos halhatatlan ióemlékezetü fejedelemmel, az ő édes jó kegyelmes urával: de a hold megte- lése után nem hihetné, hogy lélekben találhassa. Az méltóságos fejedelemasszonv Báthori Zsófia a fejedelem súlyos állapotját értvén, die 6. Junij ifjú Rákóczi fiával Munkácsbul úgy indult, hogy másnap delest négv óra tájban Váraddá érkezett vala, midőn maga is már a fejedelem csak szcrelmesit emlegetné és hogy velek csak egyet szólhatna nagyon sóhajtozna, azonnal csak jelenlettek vala. Az fejedelemasszony, hogy a sirástul magát megtartaná, azzal valamint a fejedelemnek is nehézséget ne szerezne ngyon megkérettetett és intetett vala. De olyan méltóságbeli személyeknek, kik egymáshoz nagy' istenes, buzgó szeretettel volnának, főképen pedig olyan gyenge asszonyi állatnak oilyan elváltozásra hanyatlott boldogtalan sorsban, attól magát megtartóztatni mint lehetne? akárki megitil- beti. Az fejedelem szerelmesinek hozzája való jövetelét értvén, nagy súlyos nyavalyája közben is nagyon megvidult vala. És az nap a fejcdelemasszonnya! együtt beszélgetvén, az fe- jede'emasszony magával együtt való ételre venni nagyon igyekezi vala. De már halálához közelebb érkezvén, csak keservesen fohászkodik vala. Másnapra pedig, de 7. Junij, szava eladván, éjszaka egy óra tájban ez nyomorúságos életbül az más boldogságos életre, életének 40-dik, uralkodásának pedig négy hónapok híján 12. esztendejében, áltaiköltö- zött vala; midőn üdvözölt boldog emlékezetű méltóságos édes anyja halála után csak hét hetet és egy napot élt volna! És ekképen a jeles méltóságos vitézi fejedelem ember, aki keresztyén vallására s nagy értékére nézve az isteni. tiszteletnek, evangéliumi üdvözölendő igaz tudománynak gyá. molitására sokat tehet vala, az ő neve napján illy ideje előtt az magyar nemzet közül, török cszászár éles fegyvere által, oh siralmasan! kivágatott vala. És czéljokat azok a veszedelemre hajtó tanácsok, kik ez romlásnak tüzet, r.emellyek tudva, szántszándékkal, ezen scopussal, véggel, némcllyek magok hasznok, becsület, — tisztcsségkivánasokbul, némellyek pedig annyira rakák, fuvák, hordák, gerjesz- ték, imhol már most elérték vala.“ V
