Ellenzék, 1935. február (56. évfolyam, 26-49. szám)

1935-02-24 / 46. szám

M9SS február 24,

ELLENZIK

BUDAPEST. (Az Ellenzék tudósítójától) Meghitt dolgozószoba a Nemzeti Muzeum Széchenyi-könyvtárában. Két ablak: a hóval borított Muzeumkert két j tájképe. Az íróasztalon Széchenyi Ferenc j finom bronzszobra, a falakon bekeretezett régi oklevelek és metszetek. A sarokban aranyéiradás fekete állóóra.

(Nem úgy hangzanak-e ezek a szavak, mint egy színdarab „Szin“-t jelző utasításai? ; És talán nem véletlen, hogy akaratlanul így vezettem be a cikket. Rövid kis drámává alakult ez az interjú, melyben a bizakodó és boldog fiatal lélek megdöbben a historikus túlságosan objektiv távlataitól és az örökkévalóság és a világmindenség hideg könyörtelenségéből visszamenekül múlandó élete J napfényes örömeihez.)

A beszélgetés egészen szabályosan, sőt sablonosán indult. Kérdésemre Asztalos Miklós dr. a fiatal történelemirök egyik legjelentősebb egyénisége, elmondja, hogy erdélyi ugyan, de Budapesten született. Édesapja állami tisztviselő volt s éppen Budapestre helyezték mikor Miklós fia megszületett. De aztán visszakerültek Erdélybe s ő nyolc éves korától tizennyolc éves koráig itten tanult.

— Mikor kezdte érdekelni a történelem?

—- Egészen korán, már harmadik gimnáziumban. Mégis jogásznak mentem. De annyira vonzottak a könyvtárak, hogy átiratkoztam a bölcsészetre, csak azért, hogy könyvtárba kerülhessek. Eleinte nyelvészettel foglalkoztam s ezekbe a tanulmányaimba kapcsolódott az irodalomtörténet A XVI. század magyar irodalomtörténete éhresz- tette fel érdeklődésemet a XVI. század történelme iránt. S amint előbb az irodalomtörténet hódított el a nyelvektől, ugv hóditott el a történelem az irodalomtörténettől.

— Melyik magyar, vagy külföldi történelemtudós hatott munkásságára a legmélyebben?:'. . . y~ '

—- $enki! Sajnos, senki. Autodidakta vagyok a történelemben. Pedig milyen előny, ha valakinek egy professzor egyengeti az útját. . . Nekem ilyen professzorom már csak azért sem lehetett, mert a forradalom éveiben jártam egyetemre s a cluji, pozsonyi, majd pécsi egyetem nem nyújthatta azt a nyugodt tudományos légkört, mely az igazi elmélyedés előfeltétele.

; -r— A historikus szemével nézve: mikor és hogy fog megnyugodni a közép- európai helyzet s különösképpen a Du- nameden.ee kérdése?-— A - historikus sohasem jósol De ha mégis kívánja: a történelemben eddig rnég nem volt rá példa, hogy a józan belátás döntött volna. A történelem katasztrófák szakadatlan sorozata. Az egyik katasztrófa által okozott helyzetet mindig csak egy másik katasztrófa változtatja meg.

— És azt nem látja a historikus. *— kérdem lázongva — hogy a világ fejlődése mégis csak a nagy egységek felé tart? Nem látja, milyen kicsinyes az európai politika, például az Egyesült- Államok nagy egységéhez képest? Nem hasonlítanak-e ezek a torzsalkodások a marakodó német fejedelemségekhez, vagy a versengő olasz városok küzdelmeihez? Abban az időben bizonyára ott' sem tudtak volna elképzelni egységes, erős, békés birodalmakat.

— Először is szegezzük le, hogy fejlődés nincsen, csak változások vannak.

— Nem szegezem lei nem irom alái nern írom le! Hiszek a fejlődésben!

Mosolyog.

— Igen, ez az embereknek egyik kedves rögeszméje. Laikusok számára talán hasznos is ez a hit, hivatásos historikusok számára azonban használhatatlan. Ugyan mihez mérnök a fejlődést?

(Ahhoz, hogy mennél több embernek legyen emberhez méltó élete ezen a földön akarom mondani, de Asztalos Miklós folyamatosan magyaráz és jegyeznem kell a szavait.)

— Le kell rontanom azt a hitet, hogy az Egyesült-Államok egy követhető péí- j da. Az Egyesült-Államok nem külön- ! böző nemzetekből tevődött össze, hanem már egyszerűen ilyen nagynak született |

il’

A világ különböző részeit nem lehet párhuzamba állítani egymással. Például nálunk már nem divat vértanuságot szenvedni, Mexicoban pedig most divat.-—Megint ellentétbe kerültünk — felelem. — Én éppen attól várom a békés nagy egységek kényszerű kialakulását, hogy a világ különböző részei közelebb kerültek egymáshoz. A technika óriási léptekkel halad, a politika pedig még mindig ngy nézi az országhatárokat, mint a lovasfutárok korában. Tálán éppen a tudomány nagyvonalúságának és a politika kicsinyességének a diszharmóniájából származik az a sok rossz, amit átélünk.

— A technika fejlődésének és a. történelemnek semmi közük sincs egymáshoz —- feleli kérlelhetetlenül.

— De hogyan ne lenne? — ellenkezem. — A történelmet mégis csak az emberek csinálják s a technika korszakalkotó eredményeit nem lehet csak úgy

önkényesen kihagyni a számításból.

— Pedig ismételnem kell: a technika fejlődése nem befolyásolja a történelem alakulását. A technikai fejlődés csak a tempót gyorsítja, az pedig igazán nem számit az évezredekkel dolgozó történelemben, hogy öt vagy hu^z év alatt játszódik le valami. És még egyszer-, a történelmet nem az emberek csinálják, hanem kiszámíthatatlan tényezők eredője. — A nemzetek sorsa függ a napsugár beesési szögétől, a szomszéd népek jóakaratától, járványoktól, mindentől, csak éppen a tömegek józan értelmétől nem, mert az nincs.

— Most már bizonyos vagyok benne, hogy abban sem hisz (amiben én hiszek!) hogy a Népszövetség, helyesebben a népszövetségi eszme, nem élet- képtelen, csak természetszerűleg gyenge még az évezredes hagyományokra támaszkodó háborús felfogással szemben ?!

minden arcot vonzóvá és széppé tesznek. Ha szép fehér fogazatot óhajt, úgy tisztítsa fogait reggel és este a pompásan üdítő ízű Chlorodónt-fogpasztával. A fogak már rövid használat után is gyönyörű elefánt- csontszerO csillogást kapnak. Chlorodont a legolcsóbb minőségi-fogkrém. Tubusa Lei 16,iŞţ6 február 24*éö halt meg Berzsenyi Dániel, I&2C február 2$-én született Vahot Imre, Pe- tőfiék korának népszerű lapszerkesztője,

1849 február zG-in kezdődött a kápolnai

csata, minek elvesztése miatt Dem- binskyt megfosztották a fövezérségtől s azt Görgeyre b'zták.

186í február 27-én halt meg Jósika Miklós, a regényíró, drezdai száműzetésében. 1Ó7S február zS-án halt meg Bethlen János, az erdélyi államférfi és történetíró. 1461 március i-én fogadták Trencséaben Podjebrád Katalint, Mátyás király menyasszonyát.

1626 március 2-án volt Bethlen Gábor és Brandenburgi Katalin esküvője. Kemény János önéletrajzában így ír erről az esküvőről: 4

Ez házasságra az fejedelmet vivé kivált- képen az ok: mivel igen méltóság- és nagy hirt nevet szerető ember vala, hogy nagy királyokkal, fejedelmekkel, annálinkább csáI szárral való sógorság által, mind méltóságát, hirét, nevét s rn'nd birodalmát terjeszthetné, s erősödhetnék állapotfában; és az mint hátrább is iram: ha római császárral való szövetsége végbemehet vala, igen szomjuhozza . vala az pogányság ellen való hadakozást, noha külsőképen igen színezett, és kereste kedveket; de az nem succedálván, az brandenbur- gumi házbán ügyekezett házasodni, mind az eíectorokért, lévén atyafiságosok, többek is nem csak az hrandenburgumi de leginkább az svécziaí akkori hires hadakozó királyért, Gustavus Adoiphusért, kinek felesége is azon házból való vala.

Terménáltaték Kassára érkezések, és az I lakodalmi soiemnitásnak napja mense ícbr. die 22 a. 1626. Melynek előtte a fejedelem is jó idővel kimene Kassára igen nagy készülettel, de az napra el nem érkezének, mert az útban az fejedelmi kisasszony megbetegedett himlővel, egyéb testén süröven, de áb- rázatján alig csak tíz szem himlő is ha költ, oltalmazván orvosságokkal is. Ez útra cl nem mentem vala én az urakkal: hanem meghozván a menyasszony betegségének hirét, s I azon az fejedelem igen megszámolod ván, sietséggel expediála engemet elejben oly rc- ménséggel, hogy nem lévén talám oly dere- kas az nyavalya, Magyarországban, Rosom- berk tájékán fognám előltalálni, Instruáb szegény, hogy szorgalmatosán megvigyáznám, aznvnc már azelőtt is láttam vala, ha az betegség valami megvesztegetést ábrázat- jában nem csinált-“e? Az fejedelemasszony- nyal szemben lévén, köszöntvén tolmács által, neki szóló fejedelem levelét is megadám, s harmadnapig megnyugován, expediáltatám azon úton vissza; utánam az fejedelemasz- szony is harmad vagy negyed nappal megindult, mert immár jól megkönnyebbedett volt.

Midőn az násznépe az fejedelemasszonnyal Kassához közelített volna az fejedelem is nagy pompával mene ki g excipiálá őket, maga virágos fejér vont-cziist köntösben, nuszttal béllett galléros mentében, kolcsos- toüason mind maga s mind fő-lova. Az fe- jedeiemasszonnyal levő násznépe általjüve az Hernád vizén, az fejedelem is lován az hintó mellé mene, fő lován meghántatván nugát, de egyik fél is nem szállván le akkor; hanem felvont igen fris sátorok előtt az her- czegkisasszony hintójából, az fejedelem is lováról leszállván, fogának kezet és adának csókzrt egymásnak, s ménének sátorokban ăt

nevezetes személyekkel mindkét részről. Az szembenlételkori kézfogás és köszöntés után lévén nagy lövések, dobok, trombiták harso- gási az fennülő seregek közzül, az sátorban nem sokáig beszélvén és mulatván, megindu- lának; az fejedelem esmét lovára, az berczeg- menyasszony hőn tóban ültettetek, melyet készített vala neki az fejedelem; veres bársonyos vala mindenütt 3Z szokott helyeken és szkófium-aranynyal gazdagon megvarrva, melyeket Koustanczinápolybsn varrottak vala; minden vaseszközei az holott lenni szoktak, megaranyozott ezüsttel butítottak; hámjai az lovaknak veres bársonyosok és varrottak, hámhuzói hasonlóképen., és mind azok arany- fonallal elegy selymes rojtosok; kocsis, fej- lejtár, veres bársony köntösökben, és még az ostorok is butítottak mind nyelestől, kengyelfutók azszerént. Csináltatott vala mást is Lengyelországban igen gazdagon arairyfonal- lal varrottat, aranyozott vas szerszámival, de imez méltóságosb vak. Az hintó ablakában ülve két igen fő lantos gyermekek ez Líra öltözetekben; egyik német, másik francia. Az várasban bemen vén, esmét hatalmas lövések; azután midőn megtelepedének, currus trium- phalis az utczán mesterségesen vonás nélkül mutatta magát. Voltak gyűrű öklelések és quintanáb. Végtére concludálta az mulatságot az fejedelem boiondja, Mihály bíró, ki igen fő mester, jádzi ember, de termetében is merő csúf ábrázatu, kelevészt tőre az akkori fő lovászmesternek. Balási Ferencznek jádzi bolondjával, Cserkesz nevűvel, ki egyszersmind hegedős is vak, az nyereség Cserkészé lön, orra mellett öklelni tanáiván Mihály bírót, kivel annál rutyabb lön azután.

Az lakodalomnak napján az vőlegényé lön az legelső táncz, azután az menyasszonynál római császár követjéjé, ki mivel papi ember vak, ez volt az mód: hogy egy szép keszkenőnek az egyik végit az pap ur, másikát, de nem hosszan egymástól az menyasszony fogta. és úgy táncoltak. Az solennitásnab minden igazgatói és gondviselői nagy urakból, főemberekből állottak; sok külömbkülömb- £é!e musikák, mesterséges tüzes szerszámok lőnek, melyek alatt mene véghez az lakodalom. Az hintó előtt való lovak hat, fejér- kék, igen szép török lovak oroszlány módon úszóiig festettek valának. Ezen solennitásra az török császár is követ jé t küldötte vala

igen pompáson Budáról; neve vala Jahia pássá, de nem lön jelen az lakodalom napján ily okból, mert az fejedelemnek igen nagy szorgalmatossága vala felőle, mint lehessen az két császároknak ccntentatiojokkal bö- csűleteket megadni egyszersnrmd; azonban úgy hozván az alkalmatosság, hogy az feje delem asszony megbetegedvén, az praefigált napra el nem érkezhetek, hanem nehány napokkal azután, az török pedig tempestive eljött vala, az római császár követjét minden utamban tudósítottam vala, s mindazon kívül az fejedelem is eleiben küldött vala, többeket is, az kiket lehetett, tudósított, s azok tartózkodva alkalmaztaták magokat; tmezt azért az fejedelem igen splendide vendégelvén, ajándékozván, nem várakoztató, hanem elbeszélé, ott hagyván császár ajándékát; azután az lakodalom idején lőnek az keresztyén fejedelmektől és egyéb helyektől sok külömb- külömbféle gazdag ajándékok.

Az solennitások után Erdélyben az fejedelem az uj fejedelemasszcnynyal bemene, eíkisirvén az megnevezett gróf Svarczemburg vele levő több német urakkal, úri és herczeg- asszonyokkal.

— Persze, hogy nem hiszek a Nép- szövetségben — feleli. — A Népszövetség csak a változtatások programjával lenne életképes, akkor pedig éppen az alapítói hagynák ott. Azonkívül kísértetiesen emlékeztet az 1815-ben alakult Szentszövetségre, mely szintén az akkori legnagyobb hatalmakból és hasonlóan konzerváló célok szolgálatára alakult és mégis mihamar tehetetlennek bizonyult.

Elbúcsúzunk. Kifelé tartok a múzeumi folyosó római kőtáblái között. Kilépek a kertbe, az utcára, a körútra. Pest zajlik, robog. S a gondokkal terhelt, vagy örömmel tovasiető emberek láttán úgy érzem, mintha egy könyörtelen látomást bízott volna rám Asztalos Miklós ezekkel a szavakkal:

„Ha leás a kertjében s ott egy lécdarabra, vagy más maradványra bukkan, annak a jele az, hogy ott már emberek éltek, laktak. Hány milliárd ember élt már előttünk s mi alig nehány ezerről tudunk. Ezért legyünk szerények s egy pillanatig se reméljük, hogy befolyásolni tudjuk az idők sodrát. Az egyén legyen boldog a maga módján s ne izgassa a közösség sorsa. A világmindenség szempontjából úgy is minden mindegy. Ezt azonban elég, ha a historikus tudja. Sz. WERESS JOLÁN.

Az ELLENZÉK a haladást szolgálja. A kisebbségi és emberi jogok előhareosa.

pa^zióuan mind a négy emelet-a kapha- ók. Idősebb uraknak és hölgyeknek, zivbajoß knak, asz’m isoknak,' alamint e mpszesedésből eredő betegségeknél nagyon fontos, hogy n ReSÍICIIZ nem fekszik magaslaton. Órí si <■ lőnys meg, hogy az összes előirt di ták pontosan etarthatók. A ét€Sst!SOZ-ben minden kényelem és az ö s :es modern konfort me Elláthatók: lift, közpo ti vizfüt s, 22 fokos meleg, tengerre néző uanos log ,i s é erl é yes szobák, kényelmes á yakkal. A í?€»íűe!IZ gészen a tenger parton fekszik és nem a tengerparttal szemben. - EÍSÖ hdieüÓfid. Kit inő konyha. Folyó hideg és me eg viz a szobákban. Feltűnően olc«ő ren ió- ár ik. Bővebb inL rmációt nyújt EréíUjt Béla gyógyszerész sz inélyesen Buda- P sten, reggel fél 9-t 1 este fél 7-ig. — Dima patika, Károly körút 5.) Mieden l vélre vá'aszolunk és prospektust ü’dün'c. T lefon 31—6—19.

Történelmi naptár

,A nonzetek §©r§a függ miBűrntd],

mk a liiicfici józan criciiicül nem“