Ellenzék, 1935. február (56. évfolyam, 26-49. szám)
1935-02-24 / 46. szám
8 ’ELLENZÉK 1938 tab mir 24. dotboo. A azersöt ugyani» «lragad’utáüá közben elkapja a me bokro^odott optimista nemzet-rógófizet és odáig megy, bogy n m- osak egész Amerikát nevezi német szellemben és német szellem által megszervezett világhatalomnak, hanem egyenesen kijelenti, hogy az ó-gthvg kultúra is német eredetű. Sőt minden nép, amely dieső- séges múltra tekinthet vissza, ezt a dicsőséges múltat a belé áramló fii s és hatalmas erejű német vérnek köszönheti s ezen dicsőség természetesen csak addi; tarthatott, amig a német vér a sok alac'onyabb- rendü idegen wnvl annyira el nem keveredett, hogy elvesztette 'jellegzetes erejét. Igen. Hát ezt a néhány mondatot kár volt bei« tenni a könyvbe. Mert a német nép erejét, múltját éa tok szép meg jó tulajdonságát Ismerttik és tiszteltük eddig Is és nem vitattuk és nem is támadtuk. Nem is gondoltunk rá, umikor Br ma régi házait néztük s a gondolataink olfogodva ka- landozgattak a múltban. Szerettük volna beleélni magunkut a Bötchersbas e csendes, régi hangulatába s ha ez mégis nem sikerűit: nem a nehézkes öreg házuk, nem a derűs ré i porcellánok és nem a szép, s/elid kandallók, do még ini magunk sem v igyunk hibásak érte. Egyedül csak az a disszonancia, amivel ezek a mondatok visszacsattantak n Bötcherstrasse durva kőfalairól. FFass Albert Akkora szalonnát, mint tgv ajtórzárfa, Akkora báját, mint egy csöbör. Rőt ökör, régi törvény, Haj regül rejtem!“ Mi a rőt ökör é3 n régi törvény ? Az kisül a következőkből : „A pajtában egy nagy ökör, Hát in hosszan sült pecsenye, Annak fele redősöké. Szarva tele f tt pereccel, Füle tele font kaláccsal, Annak fele regősöké. Orra tele vargatüvel, Az maradjon a gazdának, Köldckiben köböl komló Az maradjon az asszonynak. Fara t le mogyoróval Az maradjon a fickónak. Farka bojt jón kél kupa sör Annak fele regösöké. Haj regül rejtem P A rőt ökör tehát a régi pogány áldoza'ok (régi törvény !) feldíszített sült ökre, melyet a regösök most ké 1 tesen kérnek a vendéglátóktól, időzve az ősi pogány ünnepségek és lakomák emlékét. Honnan jöttek a székelyek? SCallós Zsücgfraiond fanár tij elméleté a székelyek dunántúli eredetéről (Záró közlemény.) Szép lány, szép legény A csatári temvlom Amig a székelyek maguk őrizték a régi hitet s a fi issen megtért dunántúliak is szívesen emlékeztek gyengébb pillanataikban a régi időkr?, ha ezek a pogánynak maradt rokonok emlékeztették őket; addig a regős-énekek sámánisztikus szertartások voltak. Később azonban, mikor már a sré- ke yek Í3 meg értek s Dunántúlon is kezdték elfelejteni a regősének igazi jellegét, uj vonások kezdte* belélopakodni, úgy, hogy végül is, tekintettel az épeu akkor ünnepelt karácsonyra, sokban összeolvadt a bethleh^mes játékkal, vett át belőle és adott át neki motívumokat. A ragősénekek azonban nemesek igy külsőleg keresztyó- niesedtek, hanem beisö fejlődésvonaluk is van. Láttuk, már hogyan ajánlják magukat, mint hü szolgákat Szent István kegyeibe, most idézzük még azt a megható verset, amelyben a regős ősei elhagyott falujáról megemlékezve elmondja, hogy ha o! tmaradtak volna, rég keresztyénül élhetnének : „ A csatári templom A mi házunk lehetne, Abba vagyon egy oltár, Mi asztalunk lehetne. Azon vagyon egy abrosz, Mi abroszunk lehetne. Azon van egy pohár Mi poharunk lehetne.“ S utána talán az örömre és beteljesülésre vonatkozik: „azt is megengedte az a nagy Úristen.* A regősének most már csak formájában őriz pogány elemeket. Ezeknek ereded jelentése feledésbe men s maga a ragéló nép vagy uj keresztyén jelképekké alakította ő-et, vagy pedig úgy mondja ma is, ahogy megszokta, gépiesen, értelmetlenül, tigyes szövegek kopása, romlása éppen ezért indult meg. A szertartást aztán az egyház besorozta a karácsonyi nép zokások közé, megengedte gyakorlását s igv közte és a sáináni ztikus élő hagyomány közt minden kapcsolatot elvágott. A rőt ökör A regősök aligha túloztak, mikor a jómódú dunántúli rok nokhoz ezekkel a szavakkal kopogtak be: ,,Messzi főidről gyöttünk Nagyon megéheztünk“. Erdély tényleg hideg föld és szegény föld volt, különösen akkor s ha a hosszú ut el nem gyalázia volna a legényeket, akkor is illendő lett volna őket jóllátni. A látogatók nem is fukarkodtak a célzásokkal, sajátmagukat ajánlották szolgá atba, minden jót kívánta* csőstül a gazdának, csakhogy neki* is jusson belőle: „Aggvon az Úristen ennek a gazdának Hat kis ökröt, három bérest. Az egyik béresnek arany ostornvelet, A másik béresnek arany ekeszárvat, Harmadik béresnek ezüst ekeszarvat. Rőt ökör, régi törvény, Haj regül rejtem! Aggvon az Úristen ennek a gazdának Akkora hízót, mint egy bivaly, A mai regősének nem szorítkozik csupán u szarvasének eimoi dására és ajándékkérésre. Van egy . ltaláuosan elterjedt függeléke mé , az „összeregőlés“. A ház leányainak, legényeinek párt kívánnak, nem mindig törődve azzal, hogy az illető válaszlott-e már, ilyenformán : „Itt is látónk egy szép leányt Kinek neve Marosa Ott is látónk egy szép legényt Kinek neve Pista. Adjon Isten lassú esít, Mossa össze mind a kettőt.* Eredete Kallós szerint arra is vihe‘5 vissza, hogy a regőslegények nemcsak a rőt ökörbul lakomázni, hanem egyúttal leánynézőbe is jöttek. Valószinüleg sokan kaptak is feleségei s vele hozományt is, úgy hogy odahaza méltán dicsekedhettek ütjük sikerével. A társaság mikor beállított egy házba, a ház leányát gondolatoan már egyik regcslegényhez adta s igy ezeknek a neveit kiáltották ki, mintegy leánykérőül. Feleséggel, ajándékkal megrakodva vándoroltak ide-oda a Dunántúlon 8 a gazdák szivesen tettek el. get a kérésnek, hogy faluról-falura vlgy.k őket: égé* fáiá* ellen/ mÄSSf1 ft Hirtelen (acul) gyomorronlásnál óránként £-2. szem SALVACIO gyorsan és biztosan inabil 15 szemes lanaimazö kis tubus Lei 50-- 00 szeme; tartalmazó üveg Lei 150- Kapható a gyógyszertárakban és drogériákban. regéitek, lányukat oda adták férjhez, Furka Feri csavarta el az eszic annyira, hogy szülőfaluját is elhagyta, érte az egyetlen gyermek & még mellé csak falusi bakter volt Feri ri, akárcsak ő. — V-ajjon Penzriék nem jönnek m-a erre? — törte meg Szavúly a csendet s valami da- róc harisnyaszárat húzott a fájós lábára, majd a csizmává Ipát szokotáka, hogy meddig tart és ki fogja a talpalást fizetni, ha a bakterségből a hite miatt kiesik. — Épen reájuk gondoltam én is — felelte Máriskó. ;— Ki tudja: Ferinek szólt-e az őrmester? — Biztosan, hiszen annak is felülrő mondhatták. Parancs az, éppen mint a szolgálat. — Ha eddig azonmód megfeie tek kendék, a kitéréssel nem lesznek jobbak, sőt olyant tennének, ami törvénybe, az Isten törvényébe ütközik. Jobb lenne, ha az efélére is vigyáznának a hivatalosok, mert azok a haszontalan emberek, akik a lelki dolgokat számba se veszik. Jó na, hallgass már vek! Csak Szávuly Péter maradtam volna én akkor isi —- így csal lépre az ördög, látja kend! Akkor kend nem a régi Szávuly Péter lett volna, hanem egy szerencsétlen ember, akit lenézett volna mindenki, még azok is, akik közé ment. Aki itt nem jó, odaát se ér az. semmit! — Hátha Feri elment a jegyző úrhoz! — Dehogy ment az, Penzsi szó t volna! — Na, na! — Kend tárgyalt az őrmesterrel, mért nem izent Ferinek is, vagy bár nekem szólt volna! Máskor annyit mond, hogy sok s mikor szóim kellene, hallgat. Egy hete, hogy beszélt az őrmesterrel, de úgy hallgatott ve"e, mint »kx a bűnnel kezdett cimboraságot. — Már látom, hogy én leszek az oka, ha Feri kitért! Ma estig kellett határozni . .. ö is izenhetett volna. A kutya az ajtó felé vakkantott, hallszott is, hogy valaki a kapukilincsre tette a kezét, nemsokára szapora lépések zaja kopogott a lépcsőn s a hidegtől szép piros arccal, derűs kedvvel lépett be Pengó, nyitva hagyta az ajtót. Feri a karjain hozta a fővendéget, az unokát, aki most épen aludni méltóztatott s igy se köszöntés, se örvendezés nem hangzott úgy, mint kellene. Mái* rosszat is kezdett sejteni a Feri kitérése felől Máriskó, de mikor a gyermeket a meleg szobában a batyuiból lebontották s mosolygó arccal kezdte osztogatni a házban az örömöt a szép ki- j esi fiú, kinyíltak a boldogság zsilipjei s olyan i szóbeszéd keletkezett, hogy* hangosabb és örvendezőbb ház nem akadt volna aznap a faluban. — Neked is szók a kitérés miatt az őrmester? — kérdezte Szávuly, aki nem győzte várni már, hogy erről is szó essék.-— Mindjárt két hete! Én még: akkor azonnal megmondtam, hogy nem szép dolog ilyent kívánni, de még botránkoztatóbb megtenni. — Na ugye mondtam! — lelkendezett Máriskó s anyós nem szeretett úgy vöt, mint ő a magáét ebben a pillanatban. -— Jól tetted! ... Hát ő mit szók arra? — Azt mondotta, hogy akkor újév után nincsen szolgálat. — Tartsák meg! — heveskedett Pengó. — Azt is mondotta, hogy a neveim tiszta román név — folytatta Feri. — így kezdte velem is! — szók bele Szávuly. — Nem hallottam soha és édes apám se említette, hogy valaki a fajtánk, vagy a nevünk miatt valamikor említést tett volna. Azt mondják, egyik nagybátyám, Furka Pál, szolgabirósági hajdú vök. Vásárhelyen, de az Furka maradt ha,;á!lára is, pedig ugyancsak feszes magyar ruhában járt akkor a főszolgabíró. — Hallja kend? — szólt Máriskó s úgy ment el az öreg Szávuly mellett, mint oki nem is néz, csak éppen odaíorditja a fejét. —• Tavaly se foghattunk annyi felesbe, amennyivel kínáltak, jövőre kétszerannyinál is többet kapálhatunk, ha nem lesz szolgálatos az emberem. — Csaik erőnk s egészségünk legyen! — szók Feri. — Nem félek én senki mástól, csak a jó Istentől! öt pedig igen-igen megbántanám, ha elcserélném a hitemet. Unalmas volt a gyermeknek a hosszas beszélgetés, unokái jogainak mgsércését látta a nagyszülői háznál a kisfiú s olyan sir ássál kezdett érvelni, hogy a négy nagy ember még szólni sem mert. Nagyanyja vette fel unokáját és le is zárta a beszélgetést:-— Mit szóik volna húsz év mulVa ez az én szép unokám, ha azt mondta volna szemébe a világ, hogy az apja meg a nagyapja a hakters égért elhagyták a hitüket! Boldog este vetett ágyat magának akkor a ! Szávulyék házánál!, a viselt hivatal nem engedte meg, hogy bár egy ünnepi estét együtt töltsön a család. Még a lánya esküvőjén is a bakterszáliáson ette meg az öreg Szávuly a dióskalácsot, ma fájós lábáról is megfeledkezett, akkor jutott eszébe, mikor gyifnkóra térdére ültette az unokáját. Sugárzott akkor ott minden arc az örömtől, még a kutya se bánta az elmaradt szolgálatot. Késő vacsora után vokak, amikor az ismerős sípszó felvisított a kapujuk előtt. A kutya támadásra rohant, mintha védte volna az egyező véleményt. Azon az éjszakán két erdélyi faluban senki se végzett bakteri szolgálatot! , „Adjon az urtsten Ennek a gazdának Csergds- bér pót szekeret, Szekér mellé kereket, Kit ék mellé vasszegei, Vass2eg mellé faszeget. Hadd vigye topábbra Szegény regélőket. Hej regül rejtem /“ Porba havak etedeznmh... leikor a regősök utrakeltek otthonról, a hó már esni kezdett 8 karácsonyra érkeztek m g a dunántulro. Az itt töl ö t nagyszerű napok után leik r kedlek hazai lé, hogy tavasz elejére már otthon legyenek. A „porka-havak“ nem a karác onyi havazást j lentik ere let 11 g, hanem a pogány nagy tavaszi áldozá ok hónapját, azt az ünnepséget, melynek utolsó csÖkevénye ma a székely „határkerülés“. A székely f duba való bevonulásuk igazi diadalünnep lehetett. Do ez aem m *t etett c remónia, k >rülrnónyeskedés nélkül. Vir- r dóra megérkezve, az ablakok al tt, a sátorosok beszédét utánozva, dideregve bebocsátást kértek, elsorolva, hogy mi minden jót hoztak magukkal s mindezt el is adjá*. A határkerUléss 1 kapcsolatban ma is él a „didergés“ népszokása a székelyek közt. Hajnalodon felkerekednek az ifjú házasok, dideregve kér ek szál á t a módosabb házaknál s árukat kin&lgatnak, persze csak képlete-en, melyek 1 őzt ott szerepel, mint eladó tárgy, a feleség is. Ez arra enged következtetni, hogy a székely fiuk nemcsak feleséget, hanem más eladó lányokat is hoztak k lengyéstől magú kai 8 kinálgatták a házasulandóknak. Ki is ül a szek.rben a regősének szerint? „Regős mellett gyönge hölgye, hölgye mellett ennek húga. Mi a neve szép leánynak, Etel neve szép leánynak•“ Sok Etel kerü hetett igy 9Ógorság révén a székelység közé 8 kapcsolta össze vér- ség utján is újra meg újra a két népet A rigmusok olasz és német asszonyt is emlegetnek. Minden bizonnyal a dunántúli német telepesek és a római városok fe nmnradt újlatin nyelvet beszélő lakóinak hölgyeiről van itt szó, ami mutatja a Dunántúlnak XI. századi népességviszonyait is. Nem egy vá,hatott ezek közül magyar vagy székely asBzonyá. Vélfi*... Nagyjában ezekből áll Kalló Zsigmond eiméle e. Ilijenfcr nán a székéig dunántúli magyar lenne s a szeniislváni üldözések elöl menekült volna Érdél be. A du- nántu i és sztkely összekötte ést, ami re- őséneket illeti, 'ényleg mutatja az, hogy csak ezen a két helyen fordulnak elő. Á nyelvi m 'adványok, mint pL az „árdíli szép hold“, ami az „erdélyi“ fzó ájszólási alakja, vág-/ a „csiki csákány bot“ a dunántúli regősénekhen mind Erdély felé mutatnak. A sámánisztikus helynév k azonossága, nyelvjárási rokonság és sok má3 adat műd ezt támogatja. Tudós társaságok dolga eldönteni Kallós igazát, de azt meg eh t me.sziről is i élni, hogv szokatlanul szellemes elgondolásai méltók a figyelemre. Makkal László. IGY ÉLŐNK MII! Tírzzlrniti Színpad uj revüje. # Ami szatíra, vicc, nevetés és humor létezik, az ebben a revü ben benne van. — rf ált í Nagy Endre, Szép Ernő, Békeffi László, Kőváry Gyu1a, Ernőd Tamás, Lő- rhicz Miklós, Rejtő Jenő. — Kon’eráh Békeffi Lá-zló. — A loszrrspeke: \át jpzáh: Salamon Béla, Rajna Alice, Lánczy Margit, Kökény I ona, Nagykovácsi Dona, Lengyel Qizi, Sass Olly, Gárdonyi, Kőváry, Komlós, Fenyő, Kompothy>0 mos, stb. Kezdete: este 9 órakor és délután 4 órakor. Tel: fon: 26—5—54. Telefon: 26—5—54 űulácsy: fekete vőlegények iS5 tejes propaganda kiadása még néhány példányban kapható az Ellenzék könyvosztáiyában, Cluj. — Must vegyen, amig a készlet tart! — Vidékiek azonnal rendeljenek, mert később nem lesz! A legnemesebb erdélyi hagyományt képviseli és szolgálja az Ellenzik.
