Ellenzék, 1935. február (56. évfolyam, 26-49. szám)
1935-02-17 / 40. szám
8 VEEBTfBßK 1935 február 17. Hamburg, a fák városa ron haza látogatok. Hat éve gyű,töm már rá u pénzt I Mikor me tudja, hogy fró ember vagyok, azt mondju: aztán Írjon valami szépet a fiamról. Hát írok. Megírom, hogy ember lesz a fiadból, akire majd büszke lebet ig zán a bin da. De rólad többet irolc mégis, Öreg Sovány a. Mert derék ember vagy Te nagyon. Me irorn, hogy két kis leánykádat tn.igad tanitgutod otthon magyarul Írni, magyarul olvasni s mcs Igelsz nek k magyar történelmet. Nehogy a szent magyar szót elveszítsék a nórrot iskolában. S megírom azt a két könycscnpet, amit láttam a szemedben. Amikor megkérdez- , tem, hogy nem-e fog el néha-néha honvágy. 1 Nem válaszoltál. C««k húzni kandiéi a fül «mb1 szép öreg nótákat, azokat mái nem tudta a fiad, csak Te tudlak azokat, öreg Sov nyka. A szomszéd asztaloknál németek ültek, idegen hangú beszéd volt körülö'tüuk s ml n gyon-uagyon magunkban voltunk akkor. Talán bámultak minket, talán mofto- lyogtak is. Mit tudták ők, hogy nz ilyen egy-azáJ hegedű milyen messzire repítheti az ember: 8 mennyi mindenfélét érez, aki könyökre vetett fővel halkan eldanolgat: „Éd «anyám udvarára rászállott a bánat..“ ' S Hamburg városában s éppen-éppen ezt. Was fi Albert. Mit olvas a rohanó ember Körséta az irodaimi vásárcsarnokban Hamburg, (február.) Ha valaki a SO1 borg terasszáról elnéz messze Blankenese felett: ordőt lát húzódni az. Elbe mentén fellelő és ez az erdő Hamburg. Harsak, sz lek és tö'gyek alatt lüktet az őri isi szív, hullám- /.anak az utcák, mint roppant artériái és vénái egv polipsz, ” ii tos'n*k, csillannak a vizek gőzhajókat és motoros bárkákat úsztatva hátukon koresztül-kasul s végül mind- ozen vérkeringés mentén fák alatt és Iák között állnak "komoly mozdulatlanságban az épületek tömör kockái, fehéren, szürkén és sárgán, ezermetszésü ablakszemeikkel. Ez az erdő ma szürke és kopasz, de elképzelem, ha a szilek, kőrisekés kársak mindmind zölden összeborulnak nyáron : eltakarják a házakat egészen s onnan lentről, a Sülberg tetejéről esik a vizek és az utcák nyugtalan vérkeringése lá'snk s a két kék szalag, az Elbe és az Alster, a zöld erdőn keresztül fehér sirály-labdákkal do- bálgatják egymást. Erre az erdőre évente kétmillió márkát áldoz a város. Kint a külváros csupa faiskola, ha utunk arra téved, többszáz holdas bekerített kertet látunk, amely mind fákat nevel. Fenyőt, különösen fenyőt és szilfát, rengeteget. De nemcsak ez a kétmillió márka tartja fent az erdőt. Ez csak az utcák és parkok életét jelenti. Hamburgban saját fáik is vannak az embereknek. Minden ház mellett, ha csak egy talpalatnyi szabad hely akad, amit el lehet rabolni a kőtől, már ott áll a fa, a fenyő, vagy szil, vagy a kőris és nyáron besuhogtatja lombját a bérkaszárnyák nyitott ablakán. Ahol pedig uj ház épül, kisl'kasokkal kisemberek számára, ott már min- denü t előre megvan a helye a fának és a gyepnek és a virágnak is, hogy minden családnak legyen belőle. Hogy minden ablak előtt ott álljon a fa és a gyep és a virág e's az ember, aki naphosszat műhelyekben robotol, munkavégeztével lemoshassa leikéről is a port, mikor napnyugtakor megöntözi kertjében a virágait. Ez a a hitleri Németország egyik szép gondolata. Látogatás Európa legnagyobb temetőjében Ohlsdorf. Hamburg külvárosa. Mikor leszállók a villamosról, csodálkozva keresik szemeim a temetőt. Csak egy nagy parkot Iátok megam előtt, szétágazó széles utcákkal, hatalmas fákkal és méteres rhododen- dronokkal az utak mentén. Az utcákon autóbuszforgalom. Síroknak nyoma sincs sehol. Mégis ez a temető, Európa legnagyobb temetője. Hatalmas virágkereskedés árulja el ezt, ezerszámra kinálgatva koszorúkat és csokrokat örökzöldből, mirtuszból és kis ijedt mimózákból. Ahogy elindulunk az egyik utcán, úgy érezzük, hogy erdőbe kerültünk. Tölgyak és bükkök, szi'fák és nyírek, nem sorban és nem gondizoltan, hanem vadon, sza- naszéjjel. Köztük patakok csörgedeznek és itt-ott egy-egy tó, mozdulatlan álmos vizén csak egy-egy vadkacsa ringatódzik. Csak ha beljebb nézünk a fák közé, látunk néhol sűrű rhododendron-csopirtot és akkor tudjuk, hogy ott egy ember alszik. Tudjuk, hogy ott a zöld folt közepén egy lcő van, csiszolásán szikladarab rendesen és a sziklán egy név, amely valamikor egy sorsot jelentett. Szemérmesen rejtik a rhododendronok s a fák föléhajolnak és mesélgetnek neki. A temető nagy. Ezerötszáz hektárnál több, majdnem háromezer hold, Van benne erdő, patak, tó, rózsákért, virágos park, nyirott park, minden. Még egy darab heide is van benne, vad, kopár német puszta. Minden hamburgi ott nyugodhat, ahol akar. Akit a sor3 messziről vert ide, a temetőben meglelheti a hazáját, egy nyírfa alatt, vagy egy fenyő alatt, vagy egy patak felett a marton, vagy a heide szabad ege alatt. Kopár kőszirtbe vésetheti ■ nevét, vagy állithat keresztet maga fölé ha akar, sem a fák, sem a heide nem hara- gusznalc meg érte. Amint a temetőt járom s néha megállók egy-egy sírfelirat, egy-egy idegen név előtt, csak ugv csöndeden az eszembe jut. És elgondolkozom rajta. Annyi féle és annyi fajta ember alszik itt, bizonyára van magyar is közöttük. Szeretném megtalálni egynek a sirját. Tudom, hogy kopár és el- .hagyott lenne s jól esne neki is, nekem is, ha rátehetnék egy kis csokor virágot. De roppant nagy ez a temető és nem tudom merre keresem őt. Hol álmodhatja magát közelebb a meleg hazai földhöz egy hazájától elszakadt magyar. Talán a tölgyek közt? Talán a heide vad kopár- ságában ? A fenyők közül őrvösgalambok kelnek fel elő.tünk s egy elsiető autóbusz feleit sietve húz át egy csapat vadruca. Már lassan-las9an esteledni kezd. Kö 'szagu szél jön az Elbe felől s párák kalandoznak a fák alatt, A fenyők ott túl már ködbe vc-’/t^k s n fórok is velük, mint ahogy lassan ködbe vész cl minden, amit elfelednek. S a köd alatt, talán, végül is mindegy, hogy valakit hol ért el az este: az oblsdo fi temető tölgyei alatt, vagy abban a másik temetőben, abban a kicsiben, nb- b n a szomoruban, ott messze a házson- gárdi dombon. Uj hajó indát az ismeretlen sorsba Potsdam a neve. A Hamburg-Amerika vonal uj 27 ezer tonnás gőzöse. Olt áll még a dokkban, szappanozott síneken, gyönyörű, u"rn festve, bü zkén és ha'alma- snn, feszülő bordákkal, mint egy modern szörnyetog. Hatalmas embertömeg körülötte, olyanok hozzá képest, mint a han- gvák, cgv emelvényen a polgármester és több magasran?u katonai előkelőség, másik emelvényen, mint fec-kék a dróton ülnek a riporterek, fent a magasban, d dek- kosárban egy filmmerutőr úszik s a be- tonszigil köröskörül megszámlál hatatlan embersokasárrgal tele. Most keresztelik az uj hajót. Hangszórók közv°titlk a beszédeket, azután az em°lvényről lendül a pezsgös palack, csör- ren a bordán és ezer darabba törve hull alá a vizbe. És a német himnusz hangjai között, lassan és ünnepélyesen elindul a hajó, csúszik a dokk sínjein lefele s ami* hor az ének egy pillanatra megszakad, ka’la i lehet ott, elől loccsan a viz. A vizen köd van, sürü nehéz köd és ebbe a ködbe csúszik bele lassan és ünnepélyesen az uj hajó, ezrek tisztelgő sorfala között. Még látszik, ahogv megbillen, mikor elhagyja a dokkot, aztán összecsap mögötte a köd és olnyo’i, c^ak az emberek állnak még és nézlek utána és talán mindenki arra condo), hogy ez a köd a sors. Gőzösök és bárkák szelik a kikötő ónszürke vizét, mint valami páncélos óriás halak, böknek és üvöltenek n ködben, piros és kék és zöld és sarea szemeikkel igyekeznek átdöfni a köréjük sulyosodó függönyöket. Ha egy sok száz évvel ezelőtt élt ember állna nmst igy, ahogy én állok, azt hinné, hogy a borzalmas álmok országába tévedt. Prüszkölő szörnyetegek rohannak üvöltve keresztül-kasul, egy pillanatra meg n°m szűnik a bőgés, s olyanok valóban, mint e^y rettenetes álom. De lent, a hullámzó vizen és fent a bömbölő szörnyek fölött, egykedvűen és könv- nvedén sirályok keringenek. Fehérek és szépek ok s nem félnek a zajtól. Talán tudják, hogy odabent, a borzalmas szörnyek bordái között, komoly és nehéz élet folyik és egyáltalában nem meseszerü. Emberek küzdenek ott a sorssal a mindennapi kenyérért s a mindennapi kenyér mellé ott bent a hajó külön világában ritkábban jut mindennapi virág. ... És Soványkáéit muzsikálnak . . . A Stadtkeller termében találkoztam velük e^y este. Ott álltak egy pódiumon, lobogó szájú bő magyar ingben s muzsikáltak. Vaíc°reket, de még magyarokat is. Közel hozzájuk egy asztalnál kedélyes német bácsi ingatj 1 mosolyogva a fejét s mondja: Cak ej kiszlán ! Haton vannak. S köztük egy apró kis legényke, tizenötéves Soványka Lajos, a banda büszkesége. Chopint játszik a fiú, szólóban. Szépen, könnyedén. Majd egyéb komoly dolgokat. Bravúros technikával, született művész-rutinnal. De azért hetykén, felvetett fejjel, cigányosan, ahogy illik. A banda hallgatva nézi. Ott áll az apja is és csillogó szemmel gyönyörködik. A fia már nem lesz vend glőben muzsikáló cigány, a fia művész lesz: ezt gondolja bizonyosan. Boldogan p rosodik ki az arcuk, amikor magyarul szólítom meg őket. Hova való? — ez az első kérdésük. A cimbalmos el- vigyorodik, amikor meghallja, bogy erdélyi vagyok. Erdélyi ő is. Tiz nhirom éve járják a világot Soványkáéi Már öt éve vannak Németországban. Nem panaszkodnak. Jól megy sorunk — mondják — szeretik a magyarokat mindenütt és a magyar zenét ha nem is értik, de szeretik hallani. Valami nagyot éreznek benne: egy népnek a lelkét. Lelkesen beszélnek a fiúról, aki nagy mestereknél tanult öt éve már, akinek a jövőjéért az egész banda vállvetve küzd és dolgozik, hogy előterem sék itt messze ide enben a drága tandijjat, pedig majd mind gyiknek saját gyermekeik is vannak, akiknek szintén iskola kell, ruha kell.. . A németeket nagyon dicsérik. Milyen jőindulatuak, milyen jól megfizetik a muzsikát. Igaz, hogy itt másképen van mint otthon. Elszomorodnak. Megkérdem a prímást, mikor akarnak haza menni? — Olyan sokan vannak otthon. Hát ha mi itt megélünk, minek menjünk haza tehernek mi is .. — Hanem azért, — súgja később — nyá- i BUDAPEST. (Február hó.) ... Síelni, sietni, sietni... Az idő pénz ... Örökös rohanás a városi ember élete. A városi polgárnak ma se ideje, se türelme nincs beleélni magát valamibe, umiriek tartalma van. Mindenütt a gyorsat, az izgalmasat. az idegfeszi tőt, a szenzációt hajhóssza. Az olvasmányaiban is. Mit olvas a városi ember? Erre a kérdésre akkor kapunk legjobb választ, ha végi gm együnk Budapest irodalmi vásárcsamolcában, a Kálvin-tértől a Berlinitérig. Könyvkereskedések sorakoznak egymás mellett a házakban, boltok, ahol tudományos enciklopédiákat árulnak és kapualatti ládák, amelyek mellett olcsó ponyvaregényeket árusít a kereskedő. A Muzcum-köruton még a könvvesboltok eliijei foglalnak hel-et. A kirakatokban Jókai müveinek centennáris kiadását és Révai lexikonokat hirdet ek „alkalmi árakon“, mellettük már sneciali- tásoktól hangosak a kirakatok. Emit apró, népszerű könyvecskék sorozatában cra- lo^at az „olcsó ár“, amott a „középiskolai segédeszközökében van occasio. Tacitus, Liviu8, Ovidius fo"ditásai me’lett a szomszéd kirakatban szerelmi lev.lezö és a „bűvész kulcsa“. Ma:d népszerű orvosi könyvek. A legtöbbje rilVtó kötésben. Azt mondja a kereskedő: — Nehéz felelni arra a kérdésre, hogv milyen könyvek fogynak most leginkább. Bizonyos, hogy a régi, neves magyar íróknak, azután a klasszikusoknak a kora lejárt. Csak Jókai Kárpáfhy Zoltán-jét és Eö'vös Nagy perét veszik még néha. A klasszikusokban annyiban vm üzlet, hogy — rengeteget kínálnak belőlük eladásra. Hol v nnak azok az idők, amikor a diákokkal Jókait, Viks^áthot, meg Vas Gerebent c-erélgettük. Elvétve fordu1 elő, hogy születésnapi ajándékul megvásáro’nak egy szén kötésű Jókait. Versek ? Ezeknek van a legkisebb keletjük. Az embereket ma nem érdekli a költészet. Csak fiatal fiuk vesznek Advt, Mécs Lász ót, vagy Babitsot. Ké ágban vm ma konjuktura: az újabban népszerűvé lett tudományokban, a pszihiaofilitikai és szociológiái kö^yv kben ég — német meg aogol nyelvtanokban. Ezek fo ynak. A többinél — mi vagyunk a vevők... Érdekes dolog megfigyelni egy ilyenből! forgalmát. Mia'att a kereskadó'vel elbeszélgettem, nvolcan jöttek be az üzletbe. Egy fiatalember ifjúsági könyveket és Jókai regényeket akart eladni, két ur tankönyvet keresett, egy fiatal leány — puszta ránézéssel elárulta, hogy hisztériára hajik — mindenáron Freud egyik munkáját akarta megvásárolni, de csak használt állapotban. Egy nagykabátos ur két német könvvet vett meg a keleti népek erkölcseiről, három látogató csak megkérdezte egyes munkák árát. — Tetszik látni — mondja a kereskedő — igy fest eoy óra nálam. A raktáram egyre nő, mert az emb rek könyveiket a legminimálisabb áron adják el, még aleg- u’abb két pengős könyvekből is sokkal többet veszek vissza — fi Iérékért — mint amennyit < ladok. Már attól kell félnem, hogy liata más helyiségem nem lesz elégséges a sok könyv számára. Vevőt pedig kötéllel sem lehet fogni. Nem is olyan régen történt, hogy az egyik pesti kiadócég egy kevéssel ezelőtt megjel nt negyven pengős könyvét, valam vei gyengébb kötésben négy és fél pengős áron dobta p:acra. Húsz pengős uj regényeket uj állapotban pár pengőért á untunk ki, mert kü önb n a nyakunkon marad... Nézzünk be most pár percre a kapuk alá. A Viimos-császár utón véges végig, minden kapu ala't hoszu ládák állanak. M 1- lettük kis fabó-’é. Ide húzód k a filléres kultúra terjesztője: a kapu alatti könyv- kereskedő. Az első láda tartalma: négy fi'léres könyv. Aztán fokon kint emelkedik a nívó és az ár. Régi Nyugal-ok, öreg berlini Magasin-ok, megszűnt újságok óriási halmaza. Az Est hármaskányve, hos3ZU sorban Pesti Hírlap könyvek. Belül már „nagyobb értekek“, ké pengős könyvek, bordó házikötésben, az egyí<ren afeirs: GOTE FAUS. Pontosan igy. A legroman- tíkusabb összevisszaságban hevernek egymás mellett. Egy páran ott állnak és turkálnak a könyvek között. A kereskedő nlnCB itt. Hátul a i odéjában sült kru nplit eszik. Csak ha valakiben vevőt szagol, bújik elő. Jó pszinologusok ezek az emberek. Megkérdezrrn tőle: Nem fél, hogy valaki elvisz magával egy könyvet? Azt feleli: „Tessék nyugodtmk lenni, tőlem nem lop se ki. Elég nekem egy blikk, ho y lássam: vásárolni akar a pa a, vagy csak turkál. Sokan vannak, akik nézegetés közben elolvasnak egy Gong-füzetet, nem törődöm velük. Legalábo veszne.* egy másikat. Fájdalomdiju . Hogy megy az üzlet ? Nehéz azt kérem megmondani. Itt mindent vesznek az emberek. Én csak olyasmit tartok, ami fogy. Más nem érd kel. Modern könyvek, magazinok fogynak, Néha- naDján e kel egy lexikon-sorozat is, ha valamelyik tisztviselő me kapja a pót ékát. Én nem panaszkodom, hagyom turkálni az urakat, hadd művelődjenek. Közben én is egészen intel igens ember lettem... . . . Valóban: szinte hih .teilen, mennyi könyvnek a címét tudja ez a fé.mü elt ember. A könyveket persze a kelendő é- gük szerint ité i meg és a pikán3 berlini Magasin az ő számara nagyobb remekmű, mint tegyük fel Sebakespeare Hamletje. És mit mond az olvasó? A pesti polgár arra a kérdésre, válto- ! zo t-e olvasmánya az utóbbi időben, ioy felel: — Egész°n másképen olvasok, mint olvastam ezelőtt. Ma már nem érdemes könyveket venni, hiszen rengeteg kölcsön- könvvtár van. Ezekben kevés betét elleniben, tiz-husz fii.érért megkapom a legújabb könyveket. Ami tegnap jö:t ki a nyomdából, azt húsz fillérért este már ha- zavihetem. Szeretem én kérem az irodalmat, de már nincsen türelmem hozzá, hogy olvan könyveket olvassak, mint például a Wassermann regények. Az embernek rengeteg nyomtatott betű kerül a kezébe. Az utc n, az újságok kivi.ágitott boltjai előtt elolvasom a kiragaszto t szenzációkat, néha megve3zek egy újságot, az embert mégis csak érdekli a pletyka... Vasárnap elolvasom a kávéházban" Földi Mihálynak, Fel-kinek, Ignotusnak cikkét, átnézem a Halló-1, ezt a legújabb kitűnő színházi lapot, nevetek az Ojság viccein, elöl ásom Falus Ferenc 1 pját, a Heti Újságot, átlapozom a külföldi illusztrált lapokat és fizetek — nyolcvan fillért a feaetéért... Az ember tele van síatéssel, ezek a dolgok kön ivüek, és legalább megnyugtatnak. Nincsen bennük izgalom . . . • A kapualatti könyvböngészdékben halom számra hevernek az olcsó könyvtárak füzetei Tiz év előtt Különböző kiadók olcsó kiadá ban adták ki a klasszikusok és a rém kirók müveit. Az volt a cél, hogy a kevés pénzű ember is hozzájusson Tolsztoj, Dosztojevszkij, Sinclair, meg a töb* blek munkájához. Kevesebbe kerülnek ezek a könyvek, mint az k a pár oldalból álló p'etykaujságok, amelyek pesti hálószobák rejtelme röl számolnak be . .. És mégse fogynak . . . A pesti embert amazok ma jobban érdeklik . . . Padi János Jókai Mór: ÂRANYEMBEH 86 tejes propaganda kiadásban az Ellenzék könyvosztályában Cluj, Piaţa Unirii. Vidékre azonnal szállítjuk. Most rendeljen, mert csak néhány példány kapható már ebből az c''s’
