Ellenzék, 1935. február (56. évfolyam, 26-49. szám)
1935-02-13 / 36. szám
ff I UN 7. fi K J Tudás és jellem a vezetöszempontok az ügyvédi kar kiválogatásánál Pop Valér dr. igazságügymin szter megbeszélései városunkban. — Az ügyvédi törvény módosításának kérdése OGSZOLGALTAT AS 6 Birói döntések IPARI Gl Fik VI TI I ÁRA. (Se.:: n '■ ■ él. ueekció no. dói. 1462/933.) A-.- 19a9- »w .uigusrtus 2-án kelt > tu-, ipari népek jYis ven-lyre \ c'acko.-é torvén \ Aipjín vezeteti veRrihaila- si eljárási nem leket .1 konverziós iöi vényben ói/toisjtott kedv ezni, nyekkel mc&aka.' v.m:AZ .ADÓS KERESKEDŐ-JELLEGE. (Bncu. resti tábla II. < »akció no. dós. 480/914.) A kereskedő adásié Hege vede mevendő. erre nc/.ve ta- nuhallgatls nincs megengedve. Ezzel c len teres .1 betábl ! !l söte iez.vvnvbál kell kitűnjön. UJ INGATLANTULAJDONOSOK. (Hiovi törvényszék II. szekció no. dós. 21494/9-Y) 1u* lajdonjog változás esetén neun csak a? általános törvényes rendelkezések, de az. 1914. évi ápri.is 7-i törvény rendelkezései is irányadók. A KEZES. (Timis-Tvromáit törvényszék HL szekció no. dós. 43/933.) A kereskedő kezese nem részesülhet a konverziós törvény kedvezményeiben. RÖVID KIVONATOK: A konverziós törvény" alapján a törvényszékhez ügyvéd utján be. adott nyilatkozatok csupán ,,speciális“ meghatalmazással érvényesek. LETILTÁSOK megsemmiskhe-tők az i934- •íprilis hó 7-én kelt törvény 68. paragrafusa alap- ián, ha időnként visszatérő és a jövőben lejáró teljesítésre vonatkoznak. PÉNZÜGYI KIHÁGÁSOK TÁRGYÁBAN BEADOTT FELEBBEZÉSEK. Az adótörvény reformja kapcsán intézkedés következik a pénzügyi kihágások tárgyában beadott felebbezések sorsira vonadíoeóan. A pénzügyininíszuir ugyanis a bírságok bevételezésével nincs megelégedve. Csökkentené fogják ezeket a jövőben s bizonyos, hogy uj hatáskört állítanak, fel a felebbezések letárgyal isüra A MEZŐGAZDASÁGI ADoSOK FIGYELMÉBE. A konverziós törvény 6'/a poncja értelmében aaok, kik a 70 százalékos kedvezményt akarják igénybe venni (30 lei xoo lej helyett), kötelesek április 7-ig a leszállított tartozás felét, vagy az eredeti tartozás 15 százalékát lefizetni, elleneseiben a törvényes kedvezményt elvesztik. I Azok éllen, okik két részlet fizetését elmúl osztrák, a hitelezők árverést kérhetnek. NYUGDIJLESZÁLLITÁS MEGSEMMISÍTÉSE. (Hfovi tábla V, szekció.) N. Hoicescu mér. nők kontcnciós pare a rnánászxertanács 1933. május 5-én kelt 55. számú határozata ellen, me*ly nyugdi ját leszállította A kérelmező azt bizonyította, hogy nyugdija jogerősen volt megállapítva, így ezt nőm lehet mktisztcrtartácsi határozástól leszáHátaíni, miután értnek nincs joga törvényen változtatni. ÍTÉLET A PALUGYAI—PARAMOUNT VA. LÜTACSEMPÉSZÉS ÜGYÉBEN. A Paramount- cégnél történt valutacsempészés ügy'ében Palti- gyay Miklós fótászrvhselőt 1J napi elzárásra ítél. lék. Az üfavi törvényszék az ítéletet helybenhagyta. KÁRTÉRÍTÉSI PER LAPELKOBZÁS MLATT. Az időközben megszűnt „Cuvântul“ cimü fővárosi napilap kártérítési pert indított a lapelkobzás miatt a miniszterelnökség ellen az ilíovi törvényszéken. A perfelvételen nem utasították el a keresetet. A bíróság a miniszterelnökségtől a vonatkozó írásokat bekérte. ('.‘Ír Ellenzék tudósitójától.) Pop Valér dr. igazságiigyminiszler városunkban vasárnap leli látogatása alkalmából megbeszélést 1'olytatotl az itélö-tábla elnökei vei. A megbeszélés kiterjedi az igazságügy munkájára és a bírósági ügyek menetére. A tanácskozások során közölte a miniszter, hogy méy ebben a parlamenti ülésszakban sor kerül a büntető-jog és büntető-per rend megszavazására és életbeléptelésére. Munkában van a kereskedelmi kódex tervezete is. Ezt is telő alá szeretné hozni a kormány még ebben az ülésszakban. Az ügyvédtörvény módosításáról nem volt szó a cinji megbeszélésen. Annyit azonban sikerült megtudnunk, hogy a bírói kar a jelenleg érvényben levő iigyAz ilfovi törvényszék fontos határozatot hozott egy kén yszeregyezségi ügyben arra nézve, mely időponttól kell számítani az első fizetési részlet esedékességi napját az esteben, ha a tor vényszék „omoiogálási“ határozata meg volt fe. lebbezve. A bucureştii Brenscein-cég ugyanis a kényszeregyezségi kedvezmények megvonását kérte T Mihalilescu adósától ozon a címen, mert ez részletfizetési kedvezményének nem tett eleget. A kóny'szeregyezségi törvény" rendelkezései szerint a 2. paragrafusban foglalt határidőket attól a nap. tói kell számítani, mikor a törvényszék „omo- logálási“ ítélete jogerőre emelkedett. Ezt úgy kell érteni, hogy nem lehet addig fizetést követelni, mig feiebbezcs folytán a táblán vannak az iratok döntés végett. Jogerős határozatra kell várni, inig a részletfizetés tekintetében végleges lesz I védi törvény fenntartásút akarja. Az ügyvéd élei és vagyon sorsát ! irányíthatja mondta a helyi tábla egyik nagytekintélyű bírája munkatársunknak s igy a leggondosabb kiválogatásra van szükség tintás és jellem tekintetében. Ez az igazságszolgáltatás egyik fontos feltétele. Nem lehet fontosabb ügyek tárgyalásába bevonni kel löeu fel nem készüli egyéneket. Nem lehet megengedni, bogy apacs-ingben jelentkezzen a: ügyvéd tárgyalásra s képzetlenségével és magatartásával a bíróság tekintélyét lerontsa. A helyi ügyvédi kamarában egyébként el vannak készülve arra, hogy a bucureştii központból kihirdetik a sztrájkot az ügyvéd-törvény védelmében. I a bíróság intézkedése. Abban az esetben azonban. ha a táblán ily határozatot hoztak, a kérdéses ha- j táridőt visszamenő hatálly'al kell számítani attól a naptól kezdve, midőn három hónap telt el a kényszeregyezségi kérvény ebben (in principiu) történt elfogadásitól és az esetben, ha fizetés nélkül egy év és három hónap folyc már le ettől a naptól (admiterea in principiu) számítva, — a kényszeregyezségi eljárással biztosított kedvezmények megvonásáért lehet, folyamodni. Ha a fizetési haafridot az „omoiogálási“ tejet jogerőre való emelkedésétől számújuk, a törvény' 33. paragrafusa felesleges volna s ellentétben állnia a törvény ama rendelkezésével, hogy kényszcregyezségi ügyekben a> fizetési határidő nem lehet nagyobb öt évnél. A hitelező cég a törvényszéknek egy régebbi k határozatára hivatkozott, mely úgy magyarázta mm urni"[ tm&i Illő iíicfcsi részlet ideje üénpier- eggezsegi iigochben i 9 .1 5 február I 3. a 33. paragraf use, hogy a fizetési határidő 4z „omoiogálási“ Ítélet jogerőre cmelkcdé-.'tő! / '■■■■. tandó. A törvényszék határozata után .i/onba: i.íhla ebben a kérdésben megváltoztató határt,/ t‘*t hozott s megállapította, hogyan kel! ezt / ituézkedést értelmezni. A törvényszék tehát ebben az ügyben ugv döntött, hogy az „omoiogálási“ határozatot te! jesen figyelmen kívül hagyva, csupán arra vol: tekintettel, melyik volt az a nap, mikor 3 hó• nap telt el attól az időtől, midőn q kényszer- egyezségi kérelemnek ,.elvben“ helyt adtak. A határozat azért nagy jelent őségü, mert aől a naptól számított egy éven túl nem lehet az első fizetési részletet többé kitolni. A konverz'ó nem ütközik az aíkoímáiryÍH BUCUREŞTI, február hó.) - A kon verzió többé nem poliiikui kérdés. J6J • rosszul, n kérdést mégis elrendezték s a törvényt a bíróság alkalmazza. Legnehezebb volt a legtöbb kedvezményt nyuj ló 08. paragrafusban foglalt intézkedés alkotmányos jellegét kimutatni. Ez ugyanis azokra az adósokra vonatkozott, akik kielégítési végrehajtást szenvedtek s akiknek ingatlanait ennek során jogerősen elárverezték. A semmitőszék kimondta, bogy a recurs által megtámadott (árverés utján szerzett tulajdonjogot az alkotmány nem védi, miután az árverési vevő a törvény kihirdetése előtt csupán azon felfüggesztő feltétel mellett kapta meg az ingatlant, bogy a semmitőszék a recurst elutasítja. NEM LEHET LEFOGLALNI A BE- TEGSEGÉ LYZÖ NYUGDIJAKAT. A pénzügyminisztérium egyenes-adó igazgatósága 2Ü7.769—934 szám alatt körrendeletét bocsátott ki, melyben meghagyta, hogy mentesítsék a foglalás alól a munkásbiztositótól járó nyugdijakat Az 1933 évi április 7-én kelt munkás- biztosító törvény 38. paragrafusa volt ennek az intézkedésnek alapja, mely megtiltotta, hogy az állam, vagy magánosok letiltsák a pénztár által folyósítandó összegeket. A miniszter rendelete értelmében fel kell oldani az időközben eszközölt letiltásokat. Az ELLENZÉK a haladást szolgálja. .4 kisebbségi és emberi jogok eiőhareosa. GYULAI PÁL llf TÖRTÉNETI REGÉNY 88 IRTA : BÁRÓ KEMÉNY 2SIGM0ND 69-IK KÖZLEMÉNY Minden eszme, minden terv, minden ingere a pokolnak és e szívnek, mely tombol az udvaroncz vérében, aludjék el! Mert Gyulainak, Zsigmond fej delem tanácsosának nem szabad ébren lenni, midőn Gyulai, a tudományok szolgája és ápolója viraszt. Könyveket, könyveket e sötét gondok kergeté- sére !.. — „Mért loptad magad szemen elébe máglyára ítélt könyv, melynek szerzője Páduából és Bolognából száműzetett? A szabad akarat és végzetszerüség tárgya kétkedő lohadnak, oh! fél-bölcs és fél-eretnek Pomponace! Minek kérdeni: a golyó gyilkol-e, ha átfúrta a szivet, vagy pedig a súly és sebesség természeti törvénye egy czélozó kéz kéz által alkalmazás alá véve? Mi vagyunk a golyók. És a sors? Ah ismerem e kezet 1... — „Csodálatos, hogy tegnap a történelem, ma a bölcselet, tegnap a Sejanusok rémárnyai, ma Pompa nace nyugtalan szelleme beszéltek velem az élet talányairól ! Mért nem szólítanák ők föl föl régebben e kérdések megoldására ! ...“ „Midőn Senno, kit a fejedelem kegyekkel halmozott el. rakonczátianúl nyilatkozott Boldizsár mel lett, midőn börtönéből lázitá a népet, s e nép, noha mindig kancsal szemmel nézte a művészeket, most egy bűn méltó megfenyitéseért ellenem támad, ellenem, ki oly hűn, oly éberen, annyi félreértés és küzdelem közt őrködtem érdekei fölött; midőn az utczák közbotrányok szinterévé váltak és a részeg szenvedélyek 3 rend eszközeit sárral s átkokkal dobálták; midőn fegyveres erővel kellett vársánezok alá kisértetnem egy gálád embert, hogy a bősz tömeg ki ne szabadíthassa; midő na forrongás vezérévé azok íolák föl magokat, kiktől legkevesebbé lehete várni, s kiknek elélhetésök is a fejdelemtől függ; midőn naponként rettegni kellett egy csupán fegyelmi kérdés miatt lázadások kiütéséiül és Senno, bár mint őriztessem, erővel akar oly bűnök örvényébe sodortatni, melyek rajongásáért vérpadra vezethetik; midőn Boldizsár gróf a nélkül, hogy nyilvános izgatásba vegyülne, kénye szerint tudja a íejdelmi széket és egy uralkodó igazi jogait raeg- düníeni, s e merényre a mi pártunkból, a mi prole- íariusainkból is fog kapni elég eszközöket; midőn a vas kénytelenség perczenként mind inkább ösztön zütt, vagy gyávává vagy vérengzővé lennem: — ily szörnyű órákban tanított meg a tudomány, hogy a világ színpadán fabábok játszanak víg és szomorú szerepeket, s hogy a mozgató sodrony állítja elő a párizsi vérmenyekzöt és szított tüzet Phalaris rézbikája alá. A színműnek, mel}* több, mint öt ezer év óta is- mételtetik, neve — „a sors.“ — „Pomponace és Sveton! mondjátok meg: könyveitek miért oly kétszinüek? Tizenöt éve forgatom e lapokat. A roskadó római világ korszakáról irt történelem eseményeket tárt föl, melyek borzasztó és aljasok valónak. Miután a bűnök aknájában bolyongat- tam, rémképek, és fojtó lég közt, mennyire jól eseti szivemnek, megint kilépni e föld zöld szőnyegére, hol fűszeres volt a róna, tág és tiszta a Iáiba tár, kedélyt edző s lelket frisitő mind a szellő, mind a vihar! Mint mosolygott felém hazám jelene s mennyi arany fonalt szőtt tetteimből a sejtések nemtője Erdély jövendője közé! Akkor hivém, hogy Sveonból e tanúság folv: van becsesebb kincs az életnél, — erényünk. Es Pomponace, mit hirdetett nekem merész könyved, mely a szellemvilág égitvén nagy rázkódásokat jósló meteorként repült át? Nem mondotta-e. hogy a „kijelentésekben“ vetett horgony nélkül sem süllyed el a remény, szeretet, közboldogság és végétjén tökéletesedés kincseit hordozó gálya, — s hogy a bölcselet különszakadva a hittantól s magát eman cipálva is megoltalmazza nemünk önállását, meg a szabadakaratot? Minő téveteg ez! Most lássam-e, hogy szavaitoknak bálértelmet adtam? Átok! Átok! S tehát a bölcseség és történelem, az elmélet és tapasztalás alapja: nem sorozni bűn és erény neve alá a tetteket, száműzni a tulajdonitást és az esemé nyék szülőházára fölirni az igaz címet: sors. Ezt mondátok ti nekem tegmp és mai Vagy rosszul fogtam föl a tanulságot? Talán minden könyv olyan, mint a mágusoké, melyet végig olvashatunk a nélkül, hogy jelt adjon a fejünk fölött zsibongó szellemvilág, s a nélkül, Nígv lapjain érdekes apróságoknál, homályos szavaknál és csodálatos czirádáknál egyebet ne találjunk: de aztán, ha ugyan e könyvet bizonyos órákon, bizonyos hangulat és szertartások után kezünkoe veszszük, tüsténl megleli szemünk azon lappangó kabalát, melynek kimondásakor leveti ködkön lösét a gonosz szellem, élőnkbe lűzi sivár arczát. hogy elmondhassák ajkai azon talányokat, melyeket tudni, szövetkezés a pokollal? Talán az ismeret és tapasztalás érzéseink rabnője, s mindig a szenvedély gy^arapifására készíti adatait? Talán nincs az egész Vaticánnak oly könyve, melyből én most mást olvashatnék, mint e szót: sors? Ah. ah! ki magyarázza meg nekem c titkot? — Titok: mily undorító szó ez! Megborzadtam. De testemen nem az egyszerű borzadály nyargalt át, mely midőn összeszoritja a szivet, megkettőzteti ennek erejét, s melyet a vadász érez, mikor az ös-er- dők rengetegében recseg az avar, csattognak a áéa- razágak, szétfoszlanak a sűrű harasztoR, eltörik az ifjú cser . . . s kilép az óriás kígyóval küzdő oroszlán, vagy mikor a tó tükrét millió szárny csapta meg, a sima lap apró örvényekké válik, a fölvert vizi mada rak tarka szőnyegként sodrainak a légbe, a part szírijei visszhangoznak, . . . mert suté- és nádvánkosain megbődült a nilusi barom. Oh! ez költői, magasztos, iszonyul A borzadás, mely e szóra titok bennem gerjed, hasonlít egy gyönge idegzetű nő undorához a ronda póktól, a varas békától és a legferdébb nemű rovaroktól. Nem merész banditák vagy kalózok, de zsebor zók, iráshamisitók, ledér nők és kétszin udvaronezok találták ki sunyogó, álnok szót: titok. Mily szenny a ti hüségteken Erdély nagy férfiak s mily átok rajtam!“ — „Meghálálom, nem fogok feledékeny lenni: monda egy magas rangú egyén oly fondor szolgálatért, melyhez semmi közöm nem volt s mely a jobbágyi hűség mázát fösté arczára, hogy szerepét jól el játszhassa. (Folytatjuk.)