Ellenzék, 1935. január (56. évfolyam, 1-25. szám)
1935-01-03 / 2. szám
nlernzex MIT IR A ROMÁN SAJTÓ DIMINUATA: Ha elolvassuk fl kolozsvári be. s édeket, látjuk, hogy kihangsúlyozott központi gondolat, történelmi követelmény ffi)' erdélyi polgári ux/íály kialakítása. Ilyen értelemben beszélt a miniszterelnök és igy n kormány többi tényezői is. Es ezt olyan hangsúllyal mondták, hogyha nem ismernék a kormány látogatásinak céljáét, azt lehetne hinni, hogy a liberális kormány alig most kezdi az 1848-be! polgári forradamatk idejét élni Ebben a tekintetben nincsen ellenvé- :remény a pártvezérek között. Neanzeti-pwraszt- 'irtiak is helyeselték a tervet. Csupán arra nem adta meg a liberális párt a feleletet, hogy mit csinál 0 nagytömegűi erdélyi intellektuell emberekkel s főként az ifjúsággal, amely addig is, :mig btleilleszkedhetik a polgári életbe, nem biztosíthatja életlehetőségeit sem. Nem elvek kellenek Erdélyben, hanem a javak elosztásának minél sürgősebb megoldása. Nem eredmények nehány kiváltságos részére, hanem a Kirpáto. kon inneni vidék millió és millió embere életnívójának a felemelése. VIITORUL: Az Angdescu által elkészített uj közoktatásügyi javaslattal foglalkozik, amelyet a parlamenti ülésszak megnyitása után rövidesen előterjesztenek. Az uj iskolai tervezet rnegaiko- cásánál Angelescut az a cél vezette, hogy minél szigorúbb rostálás utján megállítsa az egyetemek leié való őzönlést, amelyek ma rulnépesek any- nyira, hogy minden vonatkozásban meghaladják az ország szükségleteit. A professzionális iskola- rendszer felé mutat Lranyr az uj irányzat. Az országnak jó mesteremberekre, földmivesekre van szüksége, akiket szakszerűen kell kiképezni. \ gyakorlati szempontokat tartja szem előtt ez az iskola és az elméletet a lehető legkevesebbre szántja, Uj iskolája érdekében Angelescu anyagi támogatások at nyújt a tanulóknak, ösztöndíj és más kedvezmények alakjában. UNIVERSUL: A költségvetési egyensúly szüksége a költségek deflációját követeli, a belföldi gazdasági egyensúly pedig az árak deflációját teszi nélkülözhetetlenné. Különösen az : párban, amihez hozzá kell járulnia a szállítási költségek leszállításinak. Valamint a monopol- cikkek árai csökkenésének is. A példák lehetet . len helyzetről tanúskodnak. Amíg például a petróleum kiviteli átia csökkent az utóbbi hat év alatt, addig a szállítási díj növekedett. A kormány kiviteli dijakkal sújtja az olajtermékeket, ugyanakkor pedig kivételi jutalmakat ir ki a pet- róleumszállitisra. Egyik kezével támogatja a' kivitelt, a másik kezével megakadályozza ugyanannál az árunál. A. B. C.: Tatarescu számotvetett azzal, hogy nem válhat meg IamandkóL, aki bebizonyította, hogy az iíjusálg egyik legerősebb képviselője. Egyébként azt is tudjuk, hogy Iamandi amellett, hogy a parlamenti többség bizalmát birja, most újonnan ismét több ember barátságát nyerte meg, azokét, akik nem nézik jó szemmel lámándi támadóinak más kérdésekkel szemben tanúsított magatartását. A kormányválsággal foglalkozva zt írja, hogy Govril Mzrineseu távozása és egy magánvállalat élére állása azért történik, hogy megnyissák az utat egy Mihaiache, vagy esetleg Vaida-kormány számára és ez utóbbi esetben lihalache lenne a belügyminiszter, amit nehezen lehet feltételezni. „Nemzeti“ kormány Vaidával, lorgával, Gogával és Argetoiar.uva] ki van zárva, kiég inkább kizárt dolog, hogy Tituleseu elvállalja egy ilyen kombináció elnökségét. A nemzeti kormánynak éles ellenzéke lenne Dinu Bratianu, Maniu Gyula, Avereseu marsall és Bratianu Gvörgy egységes pártjában. ROMANIA NOUA: Az egységesítési folyamat az egyesített területek között ahelyett, hogy ki- rchiődött volna, mint ahogy 1928-ban megindult, most ködös és zavaros képet nyújt. Az er. •élyi tisztviselők az utcán vannak, a katona iskoláknál alig két százalékos utánpótlás van erdélyiekből, az erdélyi bírókat száműzik az igazságügyi palotából. A decentralizációs rendszer helyett a legszükkörübb intézkedések világát éljük:, amely intézkedések a tartományokat gyarmatokká változtatják. A nemzet nem létezik c:ak a földrajzi térképen és az alkotmányjogi iratokban. Helyét egy alaktalan tömeg foglalta el. Mozgószinházik műsora : SZERDA: CAPITOL premier-mozgó: Nagy sikerrel fül: „ WORON ZBflF HERCEG“. Főszerepben: Albrecht Schoenhals, Brigitte Helm, Hans Knoteck. EDISON: I. SZERELEM ES SZERETET HARCA. Madeleine Renaud, Anica Paulette. II. íERIKÁT AKARJA MINDENKI. Verebes Ernő, Lia Mara, Ralph A. Roberts. MUNKÁS-MOZGÓ: AZ EXTÁZIS. Erotikus film. Főszerepben: Hedy Kiesler. íElő- adások: 5, 7 és 9 órakor. ff Ne hagytatok békét nekünk!“ Milliomosok vetélkedése. — p/Mi íesz vetünk?“ — Kétszáz tejért biztosilvi lehet szerencséje! — Rossz volt a „szezon“ — Pezsgő és cigclny helyett bécsitöh az emberek újévi vigasztalója. — A hivatalos város tar: csonya SZATMÁR. (Az Ellenzék tudósítójától.) Azzal kezdődött a karácsony, hogy az aradi „Astro“ megvette a szatmári „Unlo“-vagon- gyárut. Ötszázmillió lej volt a vételár s a vevő ezt szépen az utolsó fillérig leolvasta. A szatmári „Casa Noastră“ nevű bank, illetve ennek részvényesei: Szabó Jenő, Papp Ottó dr., Dobossy Endre dr., Ferenc: Ágoston dr„ Barbu Illés Károly dr. és Pnpp Mihály dr., mint eladók egyrészről — és Schapira Manó, nz „Astra“ vezérigazgatója, mint vevő másrészről . . . — igy kezdődik hétköznapi hangon a remek szerződés, melynek perfok- tuálására maga Schapira ur jött le karácsony hetében Szalmárra. Nem nagy lelkesedéssel fogadta a város közönsége. A szegények pedig határozottan levertek voltak, mert érezték, hogy a változás folytán elvesztik most Szabó igazgatót, kipróbált pártfogójukat. — Majd a vezér! — ez volt az utolsó szalmaszál, ha betegnek gyógyszer, házassághoz pénz. gyereknek pólya, rokkantnak faláb, öreg kofának almavásárláshoz alaptőke, bukott kereskedőnek vasutijegy, cigánynak hegedű, halottnak temetés, diáknak tandíj, házigazdáknak bér, nyugdíjasoknak nyugdíj, letartóztatásban lévő embernek meg kaució kellett, mert nem volt az a hihetetlen indok, amiben Szabó kételkedett. Nem csoda hát, hogy Schapira urat hűvösen fogadta a város túlnyomóan szegény lakossága. Schapira féltékeny lesz Az uj gazdát magát is meglepte szatmári kollegájának népszerűsége s elhatározta, hogy elhódítja ezt tőle a karácsonyi napokban. Belenyúlt tehát a mellényzsebébe és 100 ezer lejt adományozott szegények között való kiosztás végett a városnak. Egyéb sem kellett Szabó Jenőnek! . . . Ezért fektetett ő annyi pénzt másfél évtized alatt egyesületekbe? . . . S nyomban kétszázezret adott jótékonycélra. Csizma, télikabát, ruha, tűzifa, három/o- gásos ebéd a menzán s halkocsonya . . . Alig lehet koldust látni szégyenszemre az utcasarkon és a templomok kapuiban. Pizzaro megsiittette a parasztokat, ha nem akartak üdvözölni, Robespierre nyaktilóval szeletle le polgártársainak fejét, ha nem voltak egy véleményen vele, Triptolemus levagdalta azokat, akik nem ettek kenyeréből, Szatmáron meg igy büntetik, akik szegények maradtak. — ölj meg, vagy hagyj békével! — kérte Genoveva Siegfridet. Itt mást kiált a nép: „Mi lesz velünk?“ — Ne hagyjatok békét nekünk soha! — hangzik a két vetélkedő milliomos felé kórusban. — De mi lesz velünk, kiket nem érhet el a jótékonyság keze? — kérdi dr. Fischer József karácsonyi cikkében a tönkre jutott iparostömegekre és kereskedőkre mutatva, mert hiszen ezeket nem lehet Schapira és Szabó vezér urak jószivével elintézni. — Mi lesz velünk? . , . Ki tudna most erre a halálosan komoly kérdésre felelni! Ha jobb kedvem volna, Bukarestbe írnék Nicolae Tcodorescunak (Calea Grivitei 257. Autóbusz G—8—14), a „kiváló filozófusnak és prófétának“ s ö kétszáz lejért majd „felvilágosítana“ . . . — A civilizált népek — írja felhívásában egyik fővárosi napilap hasábjain — ma is tisztelik a csillagjóslást. Minden okos ember ismerni tartozik azt a csillagzatot, mely alatt ezt a cudar világot először megpillantotta. Ezért mondom én Hölgyeim és Uraim, ne mulasszák cl a kedvező alkalmat s kérdezzék meg tőlem: Mi les: holnap? . . . Akármilyen nemetiségüek (!) becsületesen, írásban adom meg válaszomat s igy megtudhatják a — jövőt! . . . Kimerítően felelek mindenre: — utazásra, házasságra, örökségre, vizsgákra, perekre, Ítéletekre, lopásokra és az átkok alól való feloldozásrn (1) vonatkozóan. Hangsúlyozom, hogy százszázalékosan megbízhatnak bennem, hiszen előkelő politikusoknak és bankároknak vagyok állandó tanácsadója. Kérjék tehát Önök is tőlem szerencséhez vezető talizmánjukat! — Mi lesz velünk? — kérdi a karácsonyi cikkíró levertem Nicolae Teodorescu szerint nincs szomorúságra ok, ha az ő aprópénzre váltható bukaresti talizmánját mindenki magánál hordja. S a „szezon“? A „szezonnak“ vége — ezen már ő sem segíthet. A szép, enyhe idő ugyanis csak a virágárusoknak és zöldségeseknek kedvezett s tönkre tette a boltosokat. Egyes kereskedők leszállították az árat, mások meg visszavonták megrendeléseiket nagy áldozatokkal. A falusiak a városból elmaradtak. A hosz- szu ősz miatt télire mit sem vásároltak s a 7959 famair 3. régi gúnyában húzzák már ki ezt h néhány hetet tavaszig, hogy az amúgy Is s/ükr<- szabott kiadásokat is megspórolják maguknak. — Elvesztettük n „szezont“! — sirnak vidéken is minden vonalon, mintha egy három hangon ütő aranyóra hullott volnu kí /sebükből. A kávéházak üresek A klubokban ingyen teát és ingyen cigarettát ajándékoznak a tagoknak-— Friss bécsitök tessék! — kínálják az újévi csemegét s jókora karajt vágnak egy lejért az utcasarkon. A vevők megsütik szájukat s fejedelmi élvezettel csámcsognak. Egy jobb napokat látott uridámát látok bécsitököt majszolva. Milyen jó, hogy 0/ emberek feledni is tudnak! . . . A hivatalos város Fekete karácsony volt a városházán is, hol hét hónap alatt 11 millióval folyt be kevesebb a pénztárba nz előirányzott bevételeknél. Itt sem találtak vigaszt a karácsonyi forgalomban. A város lakosai alig fütnek és világítanak. A7 erdőgazdaságnál és villamosmünél milliókra megy n hiány, a vízmüveknél a kiadás a bevételeket meghaladta. A város vezetősége tisztában van azzal, hogy a kényszerbehajtásokat többé már nem fokozhatja. Ez volt az oka annak is, hogy a december végére tervezett „repülöbizott- ságok“ munkáját a pénzügvigazgntó lefújta. Mind nyilvánvalóbb lesz hivatalos helyen, hogy túlsókra ítecsülték az adófizető polgárság teherbíró képességét és az adókat. A behajthatatlan hátralékok ugyanis jóval tulha- ladják a folyó tartozások tiz százalékát és ez n költségvetés hibáját bizonyítja, A rossz „szezon“ ismét leigazolta, hogy nem lehet a számokkal dobálózni. Le kell I szállni a valóságokhoz, igy kell megállapítani a jelenlegi szomorú életszínvonalat s arra való tekintettel, hogy sok a „halott“, többet kell törődni az életben maradottakkal. Mert mi haszna van abból az államnak, városnak, ha az emberek elhalnak? Egy év óla ugyanis egy fillér örökösödési illeték sem folyt be Szatmáron a közpénz- tárba. A hivatalos becslők szerint, nem ők az okai ennek, hanem az, hogy mindent magukkal vittek a halottak . . . (k. i ) l Rt. Inkát lesszeb1 rp 'pH. f : ff CRISTAL“ Oat Vendrei„tata“ Kolozsváron kapta becéző melléknevét A visszavonuló öreg művész kolozsvári kedves emlékeiről beszél BUDAPEST. (Az Ellenzék tudósitójától.) Hosszú szipkában, szép, szőke, de meggyuj- tatlan szivart „szív“ állandóan Vendrei Ferenc, a kitűnő művész, aki a közel jövőben bucsuestét rendez és visszavonul a színpadtól. — Csalom a világot — kezdi mosolyogva a beszélgetést — megtiltotta az orvos a dohányzást, de arról nem tudok lemondani, hogy legalább igy, meggyujtatlanul ne „szívjak“ el egy-egy szivart. Hetek óta „szívom“, de még eltart egy-két hónapig. Nagyon olcsó igy a dohányzás — nevet kedvesen, öregesen és ezüstös feje megcsillan a téli napsugárban. Elmondja, hogy Herczeg Ferenc, aki öt- venesztendős színészi jubileumára is prológust irt, fogja elbucsuztatni azon az estén, amelyen Vendrei Ferenc utoljára lép a közönség elé. Aztán pályájáról, a régi sikerekről és kolozsvári emlékeiről mesél Vendrei „tata“, akit mindenki ezen a becéző néven ismer, sőt megtörtént egyszer, hogy a szinMECJELENT VA 1NYESMESTER IOOO ül fc/n RECEPTJE yh AZ ZISÖ 1NYESMESTER KÖNYVBŐL EEDKJ 30.000 FOGYOTT EL. ATHENAEUM KIADÁS kötve 90 lei az Ellenzék k rnyvosztályában, FJtér lapra is igy írták ki a nevét: Vendrei tata s csak 22 utolsó pillanatban javítottál: ki a „tatát“ Ferencre. Az iskolából Kolozsvárra — Úgy kezdődött a pályám — meséli — mint sok régi színészünké: megszöktem hazulról és beálltam egy vidéki társulathoz. Az édesapám haza hozott, de amikor látta, hogy minden hiába, végül is beíratott a szini tanodába. Paulny Ede és Szigeti József voltak a ianáraim. Az iskolából kerültem Kolozsvárra. Korbulv intendaturája alatt léptem fel először No fogadj el soha semmit! cimii darabban. A Nemzeti Színházban is vendégszerepeltem, mint kolozsvári színész, a Velencei kalmárban. — Budapestre Ditrói Mór hozott magával, aki a kolozsvári színház éléről került a Vígszínház igazgatói székébe. Keglevich gróf, a színház intendánsa a Póívásbaba című francia vígjátékban léptetett fel először. Összesen háromszor került színre a darab. Akkoriban még egy üres telken állt a Vígszínház, egy ház se volt körülötte, nehéz volt azon az elhagyott vidéken színházat játszani. De Keglevichnek lett igaza, a város jött a'színház után, köréje épült és megértük első nagy sikerünket, Herczeg Ferenc Kéz kezel mos cimü vigjátékát. — Azóta minden budapesti színházban játszottam már, még az Operaházban is. No, nem énekeltem, csak egy jubileumi estén léptem fel. Soha sem voii fiatal a színpadon — Legmélyebb és legnagyobb színészi élményem akkor történt velem, amikor Bárdos Artúr megnyitotta a Belvárosi Színházat. A megnyitó estén Herczeg Ferenc Karolinája is színre került, amelynek egyik főszerepét én játszottam. Előadás után valaki megkérdezte Herczeg Ferenc véleményét a szereplőkről és a kitűnő iró bizalmas baráti körben többek közt ezt mondta: — „Vendrei messze felette áll annak, amit írtam!“ — Ha ebből a kijelentésből le is számítom a nagy iró szerénységét, akkor is olyan elismerés van benne, hogy méltán tartom színészetem legnagyobb elismerésének, örömének és élményének. — Világéletemben mindig öreg szerepeket i
