Ellenzék, 1935. január (56. évfolyam, 1-25. szám)
1935-01-11 / 9. szám
TAXA POŞTALA PLATTTA IN NUMERAR No. Ara 3 lej SBKSH Szerkcsztőíég, kiadóhivatal, nvomda: Cluj, Str. I. G, Duca No. 8. Fiókkiadó hivatal és könyvosztáljr: Piaţa Unirii 9. szsm. — Tclefónsíám: 109. — Levélcím: Cluj, postafiók So. Aj A a Y A R POLI TIK A1 ALAPÍTOTTA: BARTH A NAPILAP MIKLÓS Előfizetési árak: havonta 70, negyedévre 210, felévre 420, évente 840 lej. — Magyarországra: negyedévre 10, félévre 20, évente 40 pengő. A többi külföldi államokba csak a portókülönbözettel több 3L-V í. É V F O L Y A M, 9. S 1 Á M. PÉNTEK JANUÁR 11. Ä római tárgyalások eredményeit nagyjában ismerjük most már. Nem föltűnő számban vannak, de biztatók és rugalmasak. A két hatalom az általános békevágy és fejlődést kívánás évében közeledni tartozott egymáshoz s elősegíteni a mögöttük álló kisállamok jobb viszonyát is, ami a viszonylagos béke föltétele lett a drávaparti feszültség óta. Természetesen mind a kettő saját érdeke szempontjából is akart hasznot huzni s a dolgok szokott rendje szerint ez az érdek dőlt el valójában és világosan. Olaszország legfőbb érdeke uj gyarmaíteriijetek szerzése s Francia- ország érdeke a titkos német fegyverkezéssel szemben a biztonság újabb diplomáciai sikerekkel való erősítése, még az Oroszországgal való szövetkezés után is, minthogy a lengyel szakadárságot és a jugoszláv ingadozást ki kell egyensúlyozni. Olaszország a békekötés óta harcol uj gyarmatterületekért. 1915-ben kötött londoni egyezmény szellemében minthogy Anglia és Franciaország részesedett német gyarmatokból, igényekkel léphet föl Afrikában a szövetséges társaknál. Anglia már állta szavát: 1924- ben lemondott a szomáli laba-földről, 1926-ban a líbiai Kufra-vidékről, ami összesen 90.000 négyszögkilométer, mull évben pedig egy kis Fasoda-szerü jelenet után nagy háromszöget juttatott Itáliának, Szudán és Libia közt, három kui közül kettővel a karaván ut mentén, végül egy titkos szövetségben elismerte Olaszország igényeit Északabessziniára nézve a Tana-tóig. Franciaország mindmáig ellenállt. Akadályokat gördített, hogy Tuniszban a 60.000 francia Colomra mellett élő 80.000 olasz a régi állampolgárságát állandósítsa és elzárta Itália útját a Csád-tó felé, ahol az aranyat most is dináriának, az öt frankost cincuenek hívják, ami a római hatás emléke. Franciaország most végre a római egyezményben a líbiai határ mentén több mint százezer négyszögkilométert enged át Olaszországnak, Eritrea és frajicia-Szomáli közt határigazitásí végez, Dzsibuti kikötő és vasút ügyében könnyítéseket ad s a tuniszi olaszok régi állampolgárságát 30 évre meghosz- szabbitja. Olaszország viszont Francia- ország külpolitikai kívánságait hallgatta meg. Általános támogatásra kész s ezt most olykép fejezi ki, hogy a német fegyverkezés ügyében elfogadja Franciaország álláspontját, az osztrák függetlenség biztosítására csak a közös eljárás tnódját választja. Mi történt azonban a nagy dunai probléma körül, amely a marseillei esemény óta látszólag fontosabb lett, mint akár a Saar-kérdés, akár a lefegyverzés, akár az osztrák-helyzettel kapcsolatos német politikánál? Rómában a dunai kérdés igazi többletét és lényegét ezúttal még nem dönthették el; csak a közvetlen jövőre kissé előkészítették. A külpolitikai tartózkodás érthető. Barátokról és nem alkalmazottakról van szó. Plus- iaterális szerződések szükségesek, amelyekben Ausztria közvetlen szomszédai, később esetleg Németország is, biztosítanák Ausztria függetlenségét és ezekhez Franciaország , valamint a volt monarchia még két utódállama: Lengyel- ország és Románia csatlakoznék. Minthogy ezek a többoldalú szerződések egy- oén kimondanák, hogy a szerződő felek nemcsak Ausztriának, hanem kölcsönö- ,e.n egymásnak is biztosítják a *függet- ienségét s megfogadnák minden olyan jáodék féiretételét, mely az aláíró haMenysógbe léiéit oiáciája Lawal távirata Mussolinihoz, MasD&nald távirata Flandin- hoz. — USverés Németország közös munkába iáié, — Kisanlant értekezlet ül össze Laibaehban Az Oeuvre hírét, mely nagy feltűnést kelt, illetékes helyről nem erősitik meg, de nem is cáfolják. Az Echo de Paris-ban Pertinax szintén örvend annak, hogy lehetővé vált az együttműködés az olaszokkal, de fél, hogy Franciaország túlságosan távol tolódik azon az utón, melyet Mussolini a négyhatalmi paktum politikájának fölélesztésével újra megnyitott. Ez az ut Pertinax szerint nem veszedelem nélküli, mert azzal a kockázattal jár, hogy Franciaország szövetségesei esnek áldozatul. Mindenesetre megnyugtató — írja Pertinax —, hogy Laval Rómában tett nyilatkozata szerint is mindig tekintettel lesz a Franciaországgal barátságos államok érdekeire. iümáDiü HIIEllI a K0i€pcnr0pal iiccoisás §fRestim PARIS. (Az Ellenzék távirata.) Francia politikai körök még mindig a római egyezmény hatása alatt állanak, melyben a jövő év külpolitikájának kiindulópontját látják. Laval, akit ünnepélyesen fogadtak, tegnap Lebrun köztársasági elnöknek és Flandin miniszterelnöknek tett jelentést a római eredményekről és fogadta Campbell párisi angol így vivő látogatását, akivel hosszasabban tárgyalt. A külügyminiszter ma az államtanács előtt számol be római tárgyalásairól és este Genfbe utazik, hogy a holnap kezdődő nép- szövetségi tanácsülésen jelen legyen és a népszövetségi fővárosba érkező külügymi- usz terekkel tovább folytassa tárgyalásait. Laval távirata Mussolinihez Francia lapok jelentése szerint Laval az olasz határról a következő szövegű távira- ot intézte Mussolinihez: — Olaszország elhagyásának pillanatában, ahol olyan melegen fogadtak, mérlegelem a r döntő lépést, melyet közösen tettünk meg országaink barátsága és az európai béke biztosítása érdekében. Ez a közös munka örökre emlékezetemben marad. Köszönetem és barátságom küldöm érte. MacDonald angol miniszterelnök Flandin miniszterelnökhöz intézett üdvözlő táviratot a római tárgyalások eredményes bevégzése alkalmából. Flandin válaszában köszönetét ! mond az üdvözlésért és kijelenti, hogy re- ! menye szerint most már az együttműködés és béke korszaka kezdődhet meg az európai külpolitikában. „Örvendek — végződik a távirat —, hogy rövidesen találkozhatunk és közösen folytathatjuk a fáradozásokat ennek a célnak érdekében“. A további lépések A francia lapok megállapitják, hogy a római megegyezés után Olaszország és Franciaország között a külpolitikai viszonyt többé semmi sem ár^'ékolja be. A megegyezés annál értékesebb, mert egyik tárgyaló fél sem állithatja, hogy győzelmet aratott volna a másikon. Mind a ketten inkább adtak addig a határig, amig adhattak és ennek az. engedékenységnek mindketten gazdag gyümölcseit fogják learatni a jövőben. Az Oeuvre szerint a római tárgyalások kezdetét jelentik a további békeszerző munkának, Laval és Flandin rövidesen Londonba utaznak és a szinte biztosnak vett londoni eredmények után a jövő hónap folyamán Laval alighanem Berlinbe is ellátogat.. R'.'VA. {Az Ellenzék távirata.) Az olasz ] sajtó részletesen foglalkozik a római meg- j egyezés várható következményeivel és arra a következtetésre jut, hogy amelyik ország nem akarja magáévá tenni a Közép-Euró- pára vonatkozó rendezési megoldást, az valamilyen rejtett külön célok miatt ellenfele a rendezett és együttműködésen alapuló uj helyzet kialakulásának. A római egyezségben adott megoldást Ausztria és Magyarország minden bizonnyal nyugodtan elfogadják, mert a tervezett dunai együttműködésben teljesen egyenlő felekként vehetnek részt. Be kell látniok azonban a kisantantálla- moknak is — írják az olasz lapok — hogy a feszült helyzet és az ellentétek további fenmaradása tarthatatlan állapotot teremt. Lengyelország is az együttműködéshez való csatlakozással védheti meg legjobban érdekeit és Németország számára szintén az egyetlen helyes ut az lenne, ha elfogadná a számára kínált megoldást, mert ezen az utón visszatérhet a nemzetközi együttműködésbe, amit számára azzal is megköny- nyitettek, hogy egyenjogúságának elismerésére az olasz—francia megegyezésben szintén hivatkozás történt. A kormányhoz közelálló Giornale d‘Italia szerint biztosra vehető, hogy Magyarország, Ausztria, Lengyelország és a kisanlant államai is hozzájárulásukat fogják adni a római megegyezés őket érdeklő megállapodásaihoz. A lap hangoztatja, hogy Berlinnek sem lehet oka panaszra, mert a római eszmecserén mindvégig a legnagyobb méltányossággal kezelték. Londonban Németország visszatérését készítik elő LONDON. (Az Ellenzék távirata.) Az angol minisztertanács tegnap ülést tartott, mely nagyrészben külpolitikai kérdésekkel foglalkozik. Sir John Simon külügyminiszter, a kiadott hivatalos jelentés szerint beszámolt s> római tanácskozás eredményeiről és az ő, valamint Eden főpecsétör küszöbön álló genfi utjával kapcsolatos kérdésekről. A minisztérium legnagyobb megelégedéssel vette tudomásul a római tárgyalások sikerét. Angol lapok szerint a római tárgyalások sikere előreláthatólag arra bírja az angol kormányt hogy uj lépéseket tegyen a leszerelési tárgyalások ujrafelvételére. Meg vannak győződve, hogy a javult külpolitikai légkörben ez nem fog siker nélkül járni. Miután Franciaország is újra visszahelyezkedett arra a genfi határozatra, mely elvben elismeri a német fegyverkezési egyenjogúságot, előreláthatólag nem lesz lehetetlen a németeket is visszahívni a leszerelési tanácskozásba. Remélik, hogy Flandin és Laval londoni látogatása alkalmával olyan egyezményt hozhatnak létre, melyet Németország elfogadhat s amely lehetővé teszi számára a Népszövetségbe való visszatérést is. Ékverési kísérlet? •BUDAPEST. (Az Ellenzék távirata.) A magyar sajtó nagy általánosságban megelégedésének ad kifejezést a római egyezmények fölött, melyek újra bebizonyították, hogy a magyar—olasz barátság sokkal mélyebb gyökerű, semhogy egy harmadikkal való tárgyalás kettészakíthatná a Róma és Budapest között fennálló szoros kapcsolatokat. A Pester Lloyd, mely gyakran a magyar külpolitika tolmácsa a külföld felé, szembeszáll egyes külföldi lapoknak azzal a magyarázatával, hogy Mussolini nem védte meg eléggé erélyesen Magyarország érdekeit Ez a manőver, mely vagy Olaszországban, vagy Magyarországon akar zavart kelteni és a két ország közötti viszonyt igyekszik zavarni, már töí.tw/.ör megismétlődött, megszokott dolog, de még mindig eredménytelen maradt.. (Folytatás a 3. oldalon.) íalmak társadalmi, politikai vagy területi rendjének erőszakos utón való fölforgatására irányul az osztrák szerződésből kieredhet lassan sok további. Tu- íajdonkép csak ez után lehet hozzáfogni az igazi dunai megoldáshoz, előkészülten, de szabad elhatározásokkal és ez is egyelőre szintén csak pluslaterális, gazdasági jellegű szerződésekkel indulhat meg, a barátság, a megnemtámadás, függetlenségi biztosíték és az erőszakos célzatok feketéidének előzetes tisztázása ulán, A római tárgyalásokon e ponton csak a kezdemény jellegét beszélhették meg, mert egyik fél sem kötötte meg a dunavölgyi barátainak a kezét vagy sértette meg a lelkűket. Rájuk bízzák a többit abban a meggyőződésben, hogy a két nagyhatalom kiegyezése olyan hosszú idő után és a béke évében rendkívül nagy erkölcsi hatással lesz. Példát adtak, miként készlet a ra- gályozó békevágy áldozatokra, Franciaország esetében tárgyi lemondásokra is. Bizonyára mindkét nagyhatalmi fél tisztában voit barátai szándékával, az egymáshoz való közeledés és megegyezés érdekében igy nem vaktában álla podtak meg. A közeljövőben eszerint nagy diplomáciai tevékenységet várha tunk, az egyik magva lesz az osztrák függetlenség, a másiké Ausztria és Ma gyarország békés gazdasági együttműködése az utódállamokkal. Azonban Németországgal is történni kell valami nek; az esztendő csak akkor lehet a ko moly béke éve és tízesztendős nyugalmi korszak alapköve. "•mmt
