Ellenzék, 1935. január (56. évfolyam, 1-25. szám)

1935-01-31 / 25. szám

2 ELrBNZßK 1 9 3 9 /«Boar 3). A Marosvásárhelyi Református Egyház malompere és Marosvásárhely város (Befejező közlemény.) Ismételjük, 1928 óta évről-cvre tclujultnk az egyességi kísérletek, inig 1933-bau abban látszottuk véget érni, hogy az akkor nem/eti- párti kormány alatt működő és az időköz­ben'elhalt dr. Pan tea János primárságával működő interimar bizottság vásár-szerződé­ses megállapodást kötött az egyházzal, mely­nek tárgya kizárólag csak a villanyhajtóerő visszavásárlása volt és a vásár összeg 13 millió -100.000 lej. Sem a malmok, sem az a/.ok berendezése eladásáról akkor még nem volt szó. E vásárüzletet azonban megfelebbezték. Hosszas huzavona után megállapítást nyer­het az, liogy ezen említett vásárüzletet fö- képen iDandea Emil jelenlegi primar köz­benjárására a belügyminisztérium nem hagyta jóvá. A városra azonban nem volt érdektelen ezen kérdésnek rendezése, hiszen a városi villanytermelés az egyházközség részére ki­szolgáltatni köteles villanyba jtóerü elvonásá­val oly tetemes energiát nélkülözne, hogy nemcsak müvei üzemének továbbvitelénél, hanem a város világításánál is elháríthatat­lan zavar támadna. Másfelől pedig ott lebe­gett és lebeg most is a város felett a Zsig- mond-féle kártérítési igény 6—8 milliója, amelynek biztosítására Zsigmond időközben a város ellen több ízben biztosítási végre­hajtást is vezetett. Egyfelől tehát a maga villanyenergia szükségletének hiányossága, másfelől pedig a Zsigmond-féle milliós kö­veteléseknek a városról elhárítása és az egyház, esetleges vásárügyletével való össze- bogozása volt, illetőleg lehetett Dandea Emil primárnak amaz uj szempontja, mellyel az egyházzal a villanyenergia visszaváltás, ille­tőleg visszavásárlás céljából uj tárgyalásokat kezdett. Ezek a tárgyalások az előkészítés stádiumában vannak és még mindig csak tervelések. Mi is úgy tudjuk, hogy a szerző­dési szöveg elkészült, hogy az előkészítés­ben eljáró felek ezt kézjegyeitek, sőt lehet az is, hogy a város interimár bizottsága is elfogadta: ellenben a református egyházköz­ség presbitériuma és közgyűlése csak ezután fogja letárgyalni. Újból ismételjük tehát, hogy nem egy kár­térítési perben való megegyezésről van most szó, hanem vásárügyletről, helyesen vissza­vásárlási ügyletről. Uj dolog ebben, hogy: A város az 1933- bau elhatározott visszavásárlási ügylettől el­tekintve, ma már nem elégszik meg a vil­lanyhajtóerővel. Követelte az egyházközség mindkét malmának, azok berendezésének, a malom területének, raktárainak és épületei­nek fekvőhelyén kivül, még mintegy öt hold hely eladását. Ellenben a visszavásárlási, il­letve a vételárat leszállította úgy, hogy mindössze 10,670.000 lej árat ajánl fel. Te­hát a villany hajtóerőn kivül követel mint­egy a mai lemérsékelt viszonylatban is 3—-4 millió értéket. És fizetni óhajt közel három millióval kevesebbet. Ez a mérsékelt kiszá­mítása a különbözetnek 6—7,000.000 lej, az 1933 évben kötött szerződéssel szemben, egyébként a szerződési tervezet értékes bizo­nyítéka a kétségtelen jogi tudásnak, tapasz­talatnak és gyakorlatnak, amely három fő­részre oszlik: 1. az ingatlanok adásvétele, 2. ingó adásvétel, 3. a hajtóerőre vonatkozó jog visszaváltása. Amint a városnál található ideiglenes példány tanuskodik efelől, az egész szerződési tervezet az előbb ismerte­tett három fejezetben foglalt ügyletekre együttesen vonatkozó határozmányokkal zá­ródik. E határoznianyok közül az első megálla­pítja, hogy az ingatlan adásvételi, az ingó adásvételi és jogvisszavásárlási ügyletek kö­zött elválaszthatatlan junktim van, u i. e három ügylet külön-külön nem, hanem csak a három együtt ad jogot a szerződő feleknek és ezek csak együttesen léphetnek hatályba. Fizetési határidő, ha az egyház 1935 feb­ruár 1-ig megnyeri a főhatósági jóváha­gyást — 1935 május 31. Az esetre, ha ez február 1-ig nem következik be, a fizetés ideje meghosszabbittatik annyival, hogy az egyházi jóváhagyás napjától négy hónapra fog esni a fizetés napja. Ez a pont az egy­házi jóváhagyásra látszik kényszerítő tény­nek, holott eddig valahányszor az egyház és a város között megegyezés létesült: az egy­ház mindig produkálta a főhatóság jóváha­gyását, de viszont a város mindig nélkü­lözte, vagy halasztotta a belügyminisztérium jóváhagyásának a megszerzését és igy ju­tott az egyházközség abba a helyzetbe, hogy minden továbbmenő uj tárgyalás megkez­désekor vagy a vételárban, vagy az egyház tulajdonjogának érvényesítésében lefelé licitálás esett meg. Igen nagy jelentőségű a záró határozatok azon pontja, mely Zsigmond Sámuel által a város ellen folytatott kártérítési perre, to­vábbá a volt Zsigmond előtti bérlők Schwarcz Testvérek által az egyház ellen indított kár­térítési perre és ugyancsak e tárgyban az egyház által szavalosként perbe hivott város elleni nerre és még egy közbeeső bérlőnek Schottel bajosnak a város ellen intézett kár­térítési perére vonatkozik. Ez a kérdés nem látszik elintézettnek lenni. Készben homá­lyos, részben zavaros az erre vonatkozó meg­állapodás. Ugyanis a város határozottan ki­jelenti, hogy nem vállal magára seunni más kártérítési kötelezettséget, ami őt ezen szer­ződés megkötése előtt nem kötelezte, vagy olyant, amelyet az egyházzal kötött mostani szerződésben kifejezetten nem vállalt magá­ra. Ezen a eimen pedig súlyos tételek álla­nak fenn. Eltekintve attól, hogy: Zsigmond Sámuel egyházi bérlő az egyházközségnek részben haszonbér háitrálék, részben tüzbiz- iositási dij hátralék címén több, mint másfél­millióval tartozik és ezen hátrálékos tarto­zásnak a város javára leendő átengedésével újabb és az eddigieket ekkora összeggel eme­lő kedvezményt ad a városnak, nem sikerült elérni azt, hogy a város magára vállalja sem a Schottel volt bérlő, sem a Schwartz Test­vérek volt bérlök kártérítési igény kö­vetelésének kielégítését. Ezek közül a Schot- tel-féle követelés jelentéktelennek látszik lenni, mert mindössze 700.000 lej körül van. De jelentősebb a Schwartz Testvérek féle kö­vetelés, amely 3 tételből tevődik össze. Kár­térítési igény a 1918. illetőleg 1920 év előtti és a város által nem elegendőképen kiszol­gáltatott villanyhajtó erőért; kártérítés a Dandea Emil által 1923 november 15-én el­vont villanyhajtó erőért és kártérítés a Schwarcz Testvérekkel az 1925 év folyamán békés utón felbontott mümalom haszonbéri szerződés hatálytalanítása előtt keletkezett egyéb károkért. Ezeknek a kártérítési perek­nek igényelt összege 8—10,000.000 lej körül jár és ezeknek térítését a város elhárítja ma­gától. Anélkül, hogy túl sötétnek lenne lát­ható kétségtelenül kombinációba kell venni azt az eshetőséget és lehetőséget, hogy egész­ben vagy részben vesztes lesz az egyház. Az Ma utoljára: SELECT MOZGÓBAN BROADWAY TITKAI! Izgalmas film, rendkívüli rendezéssel. — Főszerepekben: CONSTANCE CUMMINGS, Paul Kelly, Gregory Raioff. igy fizetendő kártérítés, illetőleg esetleges kártérítés a Schwarcz Testvérek javára az egyház által a vásár fejében nyerendő vétel- összeg hátrányára esnék, illetőleg ez csök­kenne, nem szólva az egyidejűleg u kiróvan- dó illetékek érték összegéről. Ennek az ügynek részletes feltárása annál szükségesebb, hogy a közvélemény lássa, mi­szerint a marosvásárhelyi magyar református egyház semmiképen nem egy kártérítési per kedvező elintézéséljen kapott meg nem re­mélt milliókat. Szükség volt ennek az ese­ménynek feltárása azért is, mert mind sű­rűbben hangzik még kisebbségi körökben is, annál inkább román vezetőkörökben, hogy: A marosvásárhelyi egyházközség az. uralko­dó faj generozus eljárásából a Dandea prí­már jóvoltából kegyelmi tényként kapott mil­liókra menü készpénz segítséget. Holott a valóság az, hogy az egyházközség olyan ja­vait árusítja el, melynek joga egykori kegyes alapítók és adományozók önfeláldozó mun­kássága, készpénz áldozata erejéből még 1704—1708 évek alatt épült fel, vásárolta­tott, tartatott fenn és gyarnpiltatolt évszáza­dokon keresztül, mig most részben a gazda­sági nehéz viszonyok, részben az álalános helyzet következtében az egész kérdésnek ily irányú rendezése lépett előtérbe. A közvélemény egyébb iránt mégnyughatik abban, hogy a legfőbb döntés az egyházi Fő­hatóságot illeti. Az pedig szent komolysággal és bölcs megfontolással fog végleges elhatá­rozására eljutni. Presbyteri János. Életfogytiglani súlyos börtönre ítélték a Discom sofför gyilkosait DÉVA. (Az Ellenzék tudósítójától.) Teg­nap hozott Ítéletet a dévai törvényszék an­nak a kegyetlen módon végrehajtott rabló­gyilkosságnak bünperében, amely a mult év augusztus 14-én történt a Déva—Brád közötti országúton, Formadia község köze­lében. A bűntényről annak idején részlete­sen beszámoltunk. Néhány ormindea-i és pestera-i földinives az országúton meggyil­kolta és kirabolta a Discom társaság dévai sofförjét, majd megszöktek. A letteseket a csendőri nyomozás során 24 óra alatt el­fogták Popa Tódor, Oprean Petru, Stefan Avram, Bocan Ion és Valea Petru személyé­ben. Hónapokig tartó ügyészségi vizsgálat után a szenzációs bűnügyben tegnap tar­tották meg a főtárgyalást a dévai törvény­széken Chirica tanácselnök elnökletével. A vádat Onisor ügyész képviselte, mig u vé­delmet dr. Almasan Augustin, dr. lgna Ale­xandru és dr. Bergfeld dévai ügyvédek lát­ták el. Ki ölte meg a soffőrt? Elsőnek a fővádlott Popa Tódort hallgat­ták ki, aki részletesen beismerő vallomást tett. Elmondta, hogy ő volt a rablógyilkosság értelmi szerzője, ő készítette elő a tervet és a többi bűntársakat is ő hozta össze. Tudta, hogy' a brádi útjáról hazatérő Dis- com-autó minden kedden mintegy 140—160 ezer lejt szállít Dévára. Elhatározta, hogy néhány társa segítségével kirabolja az autót, j gyilkosságra azonban nem gondolt. Felke­reste Opreanu Petrut, akit csakhamar sike­rült is rábeszélnie, hogy' a rablásban részt- vegyen. Augusztus 6-án egy' kocsmában be­szélték meg a részleteket, majd másnap be­avatták tervükbe Stefan Avramot és két nappal utóbb Bocan Ioant is. A gyilkosság előestéjén tíz liter bort és három liter pálin­kát ittak meg, azután éjszaka kimentek az országút közelében húzódó erdőbe és ott másnap déli egy' óráig aludtak. Később Popa Tódor kiadta az utasítást, hogy' dönt­sék ki az együk fát és fektessék keresztbe az országúton. A Discom-autónak hat óra tájban kellett az erdőszélen húzódó ország­úton áthaladnia. A kidöntött fát csak akkor fektették le az útra, amikor a másfél kilo­méternyire kiküldött Valea Petru egy kisebb dinamitpatron felrobbantásával jelezte, hogy a Discom-autó közeledik. Ugyanakkor a be­kormozott álarcos banditák közül ketten az erdő szélén rejtőzködtek cl, mig a másik kettő a túlsó oldalon lévő kukoricásban hú­zódott meg. Amikor az autó az utón kereszt­be fektetett fától tiz méternyire megállóit, egyszerre rohanták meg és ..megállj!“ kiál­tással leszállásra kényszeritették Padurean Roman soffőrt, Boldura Traian pénzbesze- döt és az autón lévő özv. Krausz Henriknét. Ugyanakkor Popa Tódor riaszló lövést adott le a levegőbe, de vallomása szerint a soffőrt nem ő, hanem Bocan loan ütötte I halántékon a fejszével úgy, hogy az a helyszínen meghalt. A véresen elterülő ember láttára a banditák megrémültek és a leleplezéstől való félel­mükben mindössze néhányezer lejt tudtak kezükbe keríteni, majd hanyatthomlok el­menekültek. A második vádlott Oprean Petru. Vallo­mása nagyrészben megegyezik a Popa Tódo­réval. Elmondja, hogy Popa azzal kereste őt fel, hogy minden elő van készítve s már a soffőrrel is megbeszélte, hogy „színlelt“ tá­madást csinálnak az autó ellen és a Î 60 ezer lej zsákmányon megosztoznak. Stefan Avram, a harmadik vádlott azt vallja, hogy nem tud­ta hová viszik. A .fejszét ugyan ő vitte magá­val hazulról, de az erdőben elvették tőle és helyette egy karabélyt adtak. Hogy ki ölte meg Padureant, nem tudja, de hallotta, ami­kor Oprean megkérdezte Pópától, hogy mi­ért ölte meg a soffőrt? Popa azt felelte, hogy a sofför le akarta szakítani álarcát és azért sujtott rá a fejszével, mert félt, hogy az f elismeri. A következő vádlott Bocan Joan, 30 év körüli legény. Azzal kezdi, hogy visszavonja a vizsgálóéi ró előtt telt vallomását. Elmond­ja, hogy' a vizsgálat során azért vallott ön­maga ellen, mert Popa azt mondta neki, hogy' ő a legfiatalabb, büntetve még nem volt s igyT könnyen fogja megúszni a dolgot. Tagadja, hogy a soffőrt ő ölte volna meg. Egyébként mindnyájan be voltak rúgva és nem emlékszik pontosan a történtekre. Ez­után Valea Petru, 17 éves legény, Popa Tó­dor mostoha fia következik, akinek vallomá­sából kiderül, hogy megfigyelő és összekötő szerepet játszott, de a gyilkosságban nem vett részt. Végül Popa Tódor feleségét és Valea édes­anyját, Avram Máriát, majd Vana Annát, Oprea vadházastársát hallgatják ki, akiket azzal vádoltak, hogy tudtak a bűntényről és annak elökészitéséről is, de vallomásukkal félre akarták vezetni a nyomozó hatóságokat. Mindketten tagadják, hogy tudomásuk lett volna a dologról. Kihirdetik az Ítéletet A vádlottak vallomása után 12 tanút hall­gat ki a bíróság, majd Onisor ügyész mond­ja el vádbeszédét, aki előre elkészített terv alapján végrehajtott rablógyilkosság miatt a legsúlyosabb büntetést kéri a vádlottakra. , Csütörtöki kezdettel t A MOSZKVAI LÁNY (MANDALAY) Gyönyörű film, ritka szép és érdekes állat- leívételekkel, megrendítő tartalommal. — Főszerepekben: RICCARDO CORTEZ, KAY FRANCIS, WARNER OLAND. Popa Tódor védője, dr. Almasan ügyvéd annak az enyhítő körülménynek a figyelem- bevételét kéri, hogy védence súlyos tuberko­lózisban és vérbajban szenved. Továbbá őszinte, beismerő vallomást tett. A többi vád­lottak védői is több enyhítő körülmény be­számítását kérik. Az elhangzott perbeszédek után a törvény­szék Ítéletet hozott: Bűnösnek mondja ki rablógyilkosság bűn­tettében és ezért életfogytiglani súlyos bör­tönnel sújtja Popa Tódort, Oprean petrut, Stefan Avramot és Boron Jrmnt, mig Valea Petrut ] évi fogházbüntetésre ítéli. Avram Máriát és Vana Ann1’ 'izonyitélzok hiányá­ban felmentette. Az elítéltek védői enyhítésért a táblához felebbeztek. MIT ÍR A ROMÁN SAJTÓ CURENTUL: „A Saar-vidéktől Szebenig“ cí­mű cikkében foglalkozik az. erdélyi szászok ki­sebbségi magatartásával. A szászok gazdasági te­kintetben fölötte állnak a románoknak s ez gon­dolkodóba kell, hogy ejtse az embert. A szászok nem vesznek részt a román állami politikában, csak éppen a formaság kedvéért, de semmilyen módon nem dolgoznak együtt a románokkal Nem mennek d a kulturális ünnepekre, nem be­szélnek románul, nem tartanak fenn kapcsolatot a román családokkal és üzletet is csak akkor köt­nek velük, ha biztos hasznot látnak. A liberaliz­mus azonban meghalt úgy gazdasági, mint politi­kai téren, a demokrata és parlamentellenes na. cionálizmus pedig nagy' akadály lesz a kisebbségi irredentizmus útjában. A szászoknak revízió alá kellene venni politikájukat és a román állam nemzeti politikáját kell magukévá tenniök. A romániai szászok hitlerizmusában bízni vagy áru­lás, vagy őrültség. UNIVERSUL: Napról-napra megismétlődik az eset, hogy 14—18 éves lányok tűnnek el külö­nösen a nagyobb városokból. Az esetek túlnyo­mó részében leánykereskedők munkájával állunk szemben, akik jól megszervezkedve, kapcsolatot tartanak fenn egymás között és a külfölddel. Ez szégyen az államra, emellett pedig állandó veszély a társadalomra. Ezek az emberek az elhelyezkedési irodákban és leányiskolák előtt leselkednek, né­ha tánctanároknak adják ki magukat, ami a köz­rend őrzésével megbízott hatóság: személyek kö- teiességtudásának elmulasztását bizonyítja. A ve­szedelmet csak drákói szigoruságu intézkedések­kel lehetne kiirtani, mert a jelenlegi védekezési eszközök úgyszólván zabolátlanul szabadteret en­gednek ezeknek a lelkiismeretlen embereknek. ARGUS: Az egyetemeken háromszor annyi tanszék van, mint amennyire szükség vol­na. Némely fakultáson annyi órát adnak, hogy a diákok akkor sem hallgathatnák végig, ha a nap mind a huszonnégy óráját az egyetemen töltenék el. És ez a helyzet nem hogy javulna, hanem még napról-napra tűrhetetlenebbé válik. Újabb kinevezések történnek és mindezeket a felesleges kiadásokat az állam pénztárából fedezik. Vannak tanszékek, amelyeknek egyáltalában nincs hallgató­juk, mert az előadott anyag senkit sem érdekel, nem is felel meg o szükségleteknek. Az egyetem igy luxus-kiadásokkal terheli a kincstárt, itt az ideje tehát, hogy véget vessünk ennek a hely­zetnek. Minden uj tanszék felállítását mpg kel! akadályozni, azután pedig az üresedésben levő tanszékeket nem szabad betölteni. DIMINEAŢA: Tisztviselői elbocsátásokról és fizetésleszállitásról beszélnek állandóan. Ilyenkor mindig fölmerül a kérdés is, hogy a fizetéseket nem igazságos, nem is észszerű alapon szabják meg. Az ugyanazon felkészültséggel és ugyan­annyi szolgálati idővel rendelkező embereket nem fizetik egyformán. Állapítsuk meg már végre azt is, igen sok tisztviselőnk van-e valóban. A köz­tisztviselők szövetsége által összeállított kimutatás szerint ma a tisztviselők számát az ország lakos­ságának számával hasonlítjuk össze, Romániá­nak aránylag kevés közalkalmazottja van. Azon­ban a tisztviselők számát nem eszerint a kulcs szerint kell kezelni, hanem az állam fizetésképes­sége alapján. Ha ezen az alapon tesszük meg az összehasonlítást, kiderül, hogy az országban jó­val több tisztviselő van, mint amennyi kellene. A mult év októberében a kincstárhoz befolyt 1 milliárd aco millió lej, viszont a tisztviselők havi fizetése magában 1 milliárd lejt vesz igénybe. Fenn lehet-e tartani igy eg}' államot? Mozgószinházak műsora: SZERDA: CAPITOL: A SZIGET. A titkos diplomácia kulisszatitkai. Fősz. Brigitte Helm. Willy Fritsch. Otto Tressler. A fény, pompa és elegáncia filmje! EDISON: 1. HÉT NAP AZ ÓCEÁN FELETT. Fősz. George Brent, Zita Johann, Alice White, Vivian Osborne. 11. AVE MARIA. Fősz. Dorothy Wieck. III. BETTY, AZ OROSZLÁNSZELIDITÖ. MUNKÁS-MOZGÓ: 1. AZ EMDEN, a hősök hajója. Főszerepben: Werner Prütterer. II. A DÜBÖRGŐ VÉGZET. Főszerepben: Georg O’Brien és Claire Trevor. Elő­adások 5 és fél és 9.

Next

/
Oldalképek
Tartalom