Ellenzék, 1935. január (56. évfolyam, 1-25. szám)
1935-01-27 / 22. szám
19 3 5 j a nu ár 2 7. ELLENZÉK VASÁRNAPI GONDOLATOK Mint aki a sínek közé esett — Bocsánat, hogy igy az utcán mu- tatkozom be! Ha megengedi, hazakisé- rem. Valamit; el kell mondanom okvetlenül .. . És beszél sebesen, rapszodikusan, ide- oda ugrálnak a gondolatai, a mondanivalói. A szerkesztőségtől a Newyork árkáig mindent elmondott magáról, a Newyork tói a Központi Szállodáig egyre csak azt hajtogatja: ,,én most sokmin- clenre ráértem, én minden írást, könyvet, napilapot, folyóiratot átolvastam, ami a kérdéssel foglalkozik. Most már csakugyan nincs más hátra, rendszerbe kell foglalnunk a felvetett szép terveket s meg kell indulnunk az utón, egyenesen előre. Én sokmindent láttam a Mezőségen is, a Székelyföldön is, beszéltem mindenütt mindenféle illetékesekkel, magyarokkal, székeitekkel, románokkal. tömörülni kell és neki kell vágni.“ — Ezt akarja megírni? Ezt a szervezetet akarja megcsinálni? Miben lehetnék hát szolgálatára? Kéziratcsomót húz elő vékony télikabátja belső zsebéből. — Én összeírtam itt mindent, ami a kérdésről eszembe jutott. Tessék elolvasni, aztán akár az egészet közölni, akár csak részleteket belőle, akár kivonatolni, nekem nincsenek hiúságaim, én csak azt szeretném, ha lenne a dologból valami. Vannak még olyan félbemaradt jó fiuk az első évjáratokból, ami- iyen én is vagyok. Vagyunk még százan és százan szerte az országban. Valahol megállóit velünk a vonat és kilökött magából. Beszéltem ezzel is, azzal is. Ennek az apja nem ad pénzt tanulmányai folytatásához. Minek? — azt kérdi tőle — csak elköltjük a sok pénzt és nem mégy semmire azzal a diplomával. A másiknak keresnie kell úgy, ahogy tud, ott, ahol tud, mert családfenntartás gondjai nehezednek a vállaira. Lézerigenek otthon, gazdáskodnak, ahol van min, alkalmi munkákat vállalnak, ahol van mit, közben összeszednek egy-egy kis pénzt. nekifohászkodnak megint egvgv félévnek az egyetemen, aztán meny nek haza s kezdik újra elölről. Otthon a a!u herének érzi őket, pedig sok húszakat vehetné. Valamit mégis próbálni :ellene? Ezt írtam meg ,tessék átolvasni. Este a lámpa mellett eszembejut a vé- ' onvdqngáju, kapkodó beszédű, sokmin- ! mt egy lélegzetre elmondani akaró reg diák. Aki már nem lát maga és érsai előtt utat, de úgy érzi, lennie kell valahol ennek az útnak, csak meg kelőm- találni s ha megtaláltuk, rálépni, de nem egyenként, hanem többünknek, okunknak egyszerre és menni rajta, oenni, ha nehéz is, ha áldozatos is, csak m öljünk tovább igy a kuckóban, egy- másközt morogva, magunkat őrölve, magunk nyomorúságaiban gyönyörködve, pusztulásunkat tétlenül szemlélve és siratva. Előveszem a vékonydongáju em- u T írását, hátha ez a megtalált ut. Az első oldalakon diáksorsok vannak uytnás mellé felsorakoztatva. Van, aki négy év óta másfél alapvizsgával készült ■ 1 a jogon. Közben kellett a pénz a neues családban, hogy kitünően tanuló testvérkéiből legalább iparos lehessen, mu már-ő, a nagyobbik, úgyis hiába viaskodik a diplomáért. A másik nekiszalad a.: idegenlégiónak nehány elkeseredett léniával. Úgy hozatják vissza őket Kon- stancából. Most írnok kegyelemből a falusi adóhivatalban, négy éve anya- uönyvelt jogász, „fél“ alapvizsgával. Üd- varhelyszéken van jogász, akinek már csak a szigorlata hiányzik. Inkább meglógta az ekeszarvát, nem futotta tovább •az apai támogatásból. Egyik székelyföldi érettségizett diáktárs görög katolikussá akar lenni, hátha úgy a katonai i’ályán talál még boldogulást. A másik filozopter volt, újságíró lett, elhullott. ..Lekerült egy vidéki szerkesztőségbe, ahol azóta biztos ordít, de az ég nem nyilatkozik . . irja erről. Elemlegeti a lapok hasábjain szégyenszemre kéregetésre fanyalodott fiukat, el Babos Sándort, aki meg sem állott Mandzsúriáig, el László Józsefet, akinek sikerült végeznie s akkor fordította maga szivének a revolvert. S felveti a keserű kérdést: „Ezek után minek tanulni? Ne járjuk a világot, elég a falu dolga. Az „én“ valahogy éljen. Rossz fogunkkal, beteg vakbelünkkel ne menjünk az orvoshoz, betegségünkben ne vegyünk orvosságot. Ne menjünk színházba, ne olvassunk könyveket, újságot. Dolgozzunk éjjelnappal, még úgyis bajos az élet. Járjunk gyalog, mert minden pénzbe kerül. Éljünk úgy és haljunk meg úgy, ahogy egyszerű őseink ezelőtt száz esztendővel. Nem jól volt úgy? Akkor nem volt any- nyi panasz, nyomorúság“. Kifejti azután, hogy a diákság sorsa a Bolyai Kör elgáncsolásával bukott meg s ma már legtöbben két év óta cs; k vizsgákon látják a kolozsvári egyetemet. Ebből aztán az következik, hogy „az életben magyar voltunkat szégyeljiik s leplezzük, s mint értéktelenséget, lehetőleg el is titkoljuk. Nagy segítség ebben a nyelv tökéletes ismerete. (Gondoljunk ilyenkor a nyelvtudás állami erőszakolására.) Legjobb esetben bánatosan siratjuk, hogy magyarnak születtünk, s azzal magunkba vonulunk, mint a legtöbb bus, öreg magyar teszi. A társadalom körében itt is, ott is divattá lett már a magyar kultur- jövő lebecsülése (minek járjak iskolába?) és nemritkán az általános kulturellenes- ség (minek tanuljon, aki magyar?). Látható következmény: az elnéptelenedett középiskolák. Az egyházi jótékony- sági és egyéb érdekvédelmi intézmények falain belül — amennyiben haszonélvezetről van szó — tart a becsületes magyar bizonyságtétel.“ Aztán rettentőt sikolt: —A mi vallásunk édes anyanyelvűnk s azon át már férfikorban levő magyar kultúránk. A mindenkori ember erőssége a tudás, műveltség, életrevalóság! Hogy az élethez ragaszkodni tudjunk s. azt megbecsülni tudjuk (védeni s ha kell, meghalni érte), tudnunk kell gyönyörködni abban, ahoz pedig kultúra kell. Tőlünk még idegen a hit, amelynek lényege a puszta ember s annak mindennapi kenyere, mindamellett, hogy maholnap nekünk sincs semmink. Nem idézek tovább. Itt már gyakorlati elképzelések következnek, amelyek még kevéssé tudnak számolni az élet gyakorlatiságával. Képzeljék: egységes, központi napisajtót kívánna ez a gyámoltalan fiatalember s ennek kialakulása érdekében nem kevesebbet, mint a i harmincésnemtudomhány kolozsvári napilap kiadójától azt az áldozatot, hogy váljanak munkatársaivá ennek a központi sajtószervezetnek. Az Univcrsul- ra mutat: nézzétek, milyen egységes a román közvélemény, mert oroszlánrészben az Universul formálja. Egy lap és egy szerkesztőség. Hát ez magyar viszonylatban egyenesen naivitás. Csak a színházakra kell nézni, amelyeknek élén — egy-két régi- vágású, szakmabeli színigazgatótól eltekintve — színházi szabók, kellékesek, levitézlett súgók járják a vidéket, nagy j hangon követelőzve, mint a magyar kul- J tura apostolai. Csak a pénzintézetekre kell nézni, melyeknek ezelőtt öt esztendővel e sorok szerény írója, ugyancsak angyali naivitással, azt merte javasolni, hogy tömörüljenek egyetlen központi nagy pénzintézetté s a sok feleslegessé vált igazgatósági tantiemet fordítsák a magyar kultúra istápolására. Maga a bankszindikátus elnöke rohant ki akkor e vakmerő beszéd ellen, üt év alatt aztán elérkeztünk odáig, hogy egyetlenegy életképes, százpercentbcn magyar pénzintézetet nem tudunk felmutatni. Egyrészüket első fuvintásra elsöpörte a gazdasági válság szele, a többinek a kon® 6 valiogaíott illat: Rose, Lavande, Oeîlîet, Lilas, Bouquet, Eau de Cologne, $ ideális alak, könnyen kezelhető, $ a modern illatszerészet mestermüve. verzió csukta be a kapuját. Az uj banktörvény aztán elrendezi a helyzetet s lényegében oda jutunk, ahova önmagunktól el kellett volna érkeznünk — de nem ilyen rettenetes veszteségek árán — hogy csak a negyven millión felüli alaptőkével biró bankok állhatnak meg, erős korlátok közé szorított üzletkörrel. Ezerkétszáz mártír bolyong Erdély bércei között — végzi terjedelmes Írásművét az utcán bemutatkozott fiatal barátom. Én kevesellem ezt a létszámot. És a nagy baj csak együk részlettünetének látom, amit ő a rák központi gócaként jelöl meg, a magyar sajtó elburjánzását. A végzetes hiba ott van, hogy sokan vannak, akiknek volna szemük a látásra és mindezt nem látják. Sokan, akiknek vannak füleik a hálásra és nem hallanak. Sokan, akik egy-egy memorandummal, egy-egy újságcikkel, egy-egy parlamenti szónoklattal a maguk részéről elintézettnek vélik az egész dolgot. Ök megtették, amit tehettek, mit lehet várni még tőlük? Legalább mossák kezeiket. A nyár derekán a mezőujlaki lévita, akit lovaslévitának ismernek kálomista körökben, jajdult elsőnek egy szörnyűt, egy hangosat. A napokban a mezőszen- gyeli pap siratta el hangosan házitüz- helye és népe pusztulását a rettentő közönyben. Most e hirtelen elémtoppanó fiatalember szájával ezerkétszáz magyar fiatalember énekli hangosan a vértanuk dalát. Olyan hangosan, hogy ide se mertem iktatni szószerint kétségbeestt s mégis reménykedő, mégis utolsó erőfeszítésre felhívó dalát. „Mint aki a sínek közé esett és átgondolja gyorsan életét.“ Mit tehetünk mást? Tovább fogunk menni a sínek mentén érzéketlenül, mig egyszer magunk is közéjük nem szédülünk. Ez ma az igazság Erdélyben. (~rei). Repm 99 4 WP döntik a tengert csőfal Ä „Suratog®“ repiilőgépanyahaíó íedéizeién egy amerikai íengerészeíi hadgyakorlaton Egyik tavaszi napsütéses reggelien newyorki lakásom telefonja szokatlanul korán szólalt meg. Al "Williams tengerész-repülő hadnagy, az amerikai Schneider Kupa Team egyik oszlopos tagja, több sebességi világrekord birtokosa és az amerikai közönség dédelgetett kedvence, azzal a meglepő ajánlattal keresett fel, hogy nem mennék-c vele a Panama-csatorna körüli tengerészeti ,gyakorlatokat megnézni. Ugyanit- ő van megbízva a hivatalos vendégek kalauzolásával és részemre is sikerült egy meghívót szereznie. Tekintve a nehány ezer kilométeres távolságot, Newyork és a gyakorlatok színhelye közötte, meglepett ez a váratlan meghívás, de nem lévén gondolkozásra idő, mert egy órán belül indult a vendéglőket szállító húsz üléses Sikorsky hidroplián, gyorsan igent mondtam és néhány perc múlva már a zakatoló „Sufway“-n ültem, meglehetős izgalommal, hogy néma étem el a gépvet. Aggodalmam azonban nem bizonyult jogosnak, mert másnap délután, tizenegy órás repülés után beértünk a Panama-csatornán fekvő Coon Bay-be, ahol a kaliforniai partokról', ellenkező irányból érkező flotta már teljes gőz alatt várta a gyakorlatok megkezdésére a jelet, mikor két részre oszolva, mint védő és támadó telek fognak egymással szemben állni. Ez volt az első gyakorlat a tengerész repülők alkalmazhatóságának komoly elbírálására és annak megítélésére, hogy tengeri erők viaskodásiábaln juthat-c a repülőknek döntő szerep. A haditengerészet összes repülőgép)« — kb. Tcoo drb. — mind összpontosítva volt erre a gyakorlatra. Hatalmas, többmotoros vizigépek járőr-gyakorlataival kezdődik a nagy bemutató. Több ezer kiloMrálpc Szálló Budapest, IV., Bgyetem-uuG *5.-100 modern kényelmes S'O'a. Lif ek. Hi Jég-meleg folyóvíz. Központi fűtés. Az étterem é,:-: kávé liánban minden este szalonzene. — Menti: 1.6 i3 P. Az Efzsăbet-pine'îhon egyúinic ír rendszeri
