Ellenzék, 1935. január (56. évfolyam, 1-25. szám)

1935-01-23 / 19. szám

c > • f l 9 3 5 j a ii u ú r 2 3. ELLENZÉK —H— j—B"r^r'Tl111 'll11! I" ^i^agiglgggfiigmBaaia^ 9. közlemény 4 fálék és az ideges 3hMsM$r £dkAeJuMcm\> ÉtÍAodc£o RIPORT« AECÉNyE A játékszenvedély legyőzte a táncöriiletet — Mit mond az idegorvos? — „A kártya ma az egyetlen békebeli üzlet, ahol nincsen devizakorlátozás, szállítási engedély“ — Mi az oka annak, hogy társas összejövetelnél már az ötödik percben elhangzik az indítvány: „kezdjünk a munkához“ Utánnyomás tilos. A játék, legyen az akár szórakozás, akár szenvedély, éppen olyan ősi ösztöne az em­bernek, mint a tánc. Akik jártak a fronton, azok tudják, hogy a bakák még a srapnel lek süvitése közben is verték á blattot. A szere- tetadományok csomagjainak pakkendeklijé- böl vágtak ki kártyalapokat és azokra raj­zolták színes ceruzákkal a figurákat. Játszot­tak ott is, ahol a nap huszonnégy órájának minden percében hátuk mögött óláikodott a hcilál. És nemcsak szórakozás volt a számuk­ra a játék, hanem idegmegnyugtatás is. El­vesztették a zsoldjukat, a végszükség idejére félretett konzervadóznit, a frissen talpalt bak- kancsot, horpadt födclü nikkelórájukat. De mialatt játszottak, nem gondoltak a j'eidspi- talra, a tömegsírokra, amiknek meszel önte­nek a tetejére, a veszteséglistára, ahol ábécé sorrendben következnek hosszú rubrikákban egymás alatt a nevek, az otfbonrnaradottak ezernyi gondjaira, a szöges drótokra, amik ott rozsdásodnak a svarmléniá körül és az éjszakában fellobbanó fénycsövákra, amik­nek nyomában aratott a halát . . , . _ . még srapneUek süvitése közben • is verték a blattot . . . Játék és táncőrület ..Hogyan reagál a játékra az ideges em­ber? — ezzel a kérdéssel fordultam dr La­katos Viktorhoz, a baderii Lakatos-szanató­rium igazgaló-főorvosáhoZi amikor a badeni játékkaszinó büfféjében leültünk egyszer az asztalhoz. A felelet, amit kérdésemre kap­tam, orvosi szempontból világítja meg a já­ték örök problémájál. — A természet rendjében benne van — felelte Lakatos doktor —, hogy az ember örökké foglalkozni akar valamivel. Az élet­ösztön az embereket cselekvésre készteti. A fiataloknál ez a cselekvési ösztön mozgásban nyilvánul meg. A gyerek ugrál, vagy szalad­gál. A pubertás korában sorra következnek aztán a tánc és a sportok. A munkában élő embernek a mozgás már nehezére esik és nem is jelent élvezetet a számára. De akcióra mégis szüksége van. Ez az akció lehet pasz- sziv, vagy aktiv. Békebeli időben az embe­rek legnagyobb része passzív szórakozásokat keresett: színházba járt, meghallgatta a hangversenyeket, szórakozott a látványossá­goknál. Kereste a társaságokat. De csak a városi embernek állottak rendelkezésére ezek a szórakozások, a vidéki ember már akkor is a kártyában élte ki magát. Hiszen tudjuk: a vidéken voltak a legnagyobb kártyacsaták. — A háború után jutottunk el aztán ahhoz a játéklázhoz, amelynek pszihologiai alapja megfelel annak a nagy táncőrületnek, amely közvetlenül a békekötés után dühöngött. Ám­de a játékszenvedély legyőzte a táncőrületet. A gazdasági krízis súlyos idejét éljük. Az emberek a maguk foglalkozásában fantázia oélküi dolgoznak reggeltől-estig, még csak kilátásuk sincsen a prosperitásra. Szakasztott úgy, mint a lővészárokban guggoló fiúnak, vagy a háború idején élt házasuló lánynak, aki évekig nem tudta ki­élni ösztönét, hogy aztán belevesse magát a táncba. A mai ember keres olyan akciót, amely nem áll a gazdasági krízis befolyási! alatt. Ma, ha az ember leül kártyázni, akkor egyrészt sikert akar elérni a játékban, nyerni, nyerni any- nyit, amennyit csak lehet, másrészt azonban tömegpszihologiája is van a játéknak, amely az egyetlen békebeli üzlet, hiszen itt nin­csenek devizarendeletek, szállítási engedé­lyek, megkötöttségek é. korlátozások, ame­lyek egyébként béklyóba verik a mai em­ber életét és gazdasági tevékenységét .Kezdjünk munkához — A játék ma annyira leköti az embert, hogy az teljesen elfelejti állandó napi gond­jait. A játék lefoglalja és betölti a játékos zaklatott agyvelejét, kikapcsolja az öntudat alatt állandóan működő és zavaró komplexu­mokat, szóval: az idegrendszerre igen nagy megnyugvást jelent. Senki sem elég őszinte — Nem véletlenség az, hogyha ma bárhol összeül egy társaság, akkor az ötödik perc­ben már felhangzik az inditvsny: „Kezdjünk a munkához . . . Fogjunk a játékhoz!* Az oka ennek: Az emberek kerülni akarják a társasági témákat, amelyeknek mindegyike zavar valakit. Senki sem elég őszinte ahhoz, hogy feltárja a baját. A társalgás folyton a sebes helyek érintését váltja ki, ezeket pedig a legtöbb ember leplezni akarja. A társada­lom őskorában, a kőkorszakban és a későbbi korokban is a társasági élet evéssel és ivással zajlott lé. A mai ütöérelmeszesedéses korban egy-egy bridgeestély, vagy egyéb meghívásos játékcsata már nem ebben éli ki magát. En­nek, még ha éjszakázással jár is, nincsenek olyan súlyos következményei, mint a régebbi összejöveteleknek, amikor hajnalig ittak és ettek. Egymás szórakoztatásán kivül már csak azért is fontosak ezek az összejövetelek, mert úgy a férfiaknak, mint a nőknek, akik eljutottak abba a korba, ahol felesleges in­dulataikat nem tudják mozgással egybekötött akciókban levezetni, szükségük van rá, hogy olyan akcióban éljék ki magukat, amelyek szivüknek és véredényrendszeriiknek meg­felelnek. — Ha egy idegileg összeroppant ember ér­kezik meg a szanatóriumba, a kórelőzmény felvételénél megszoktam kérdezni: „szokott-e inni, dohányozni, vagy kártyázniA leg­utóbbi években majdnem minden ideges em­ber stereotipikusan azt válaszolja: ..Sajnos, nem kártyázom, mert — nem tudok“! Ezek a paciensek maguk is látják, hogy azokat, akik kártyázni tudnak, mennyire le tudja kötni a kártya. Látják, hogy ezeknek szóra­kozás a játék és ki tudja vonni őket lenyű­göző, kellemetlen gondolataik alól. Ezért is jöttek divatba az utóbbi időben azok a játé­kok, amikhez nem kell játéktudás. Amíg a bridgenél és a kommerszjátékoknál szükség van magasabb tudásra és kombinációs képes­ségekre —, amelyek fokozottabb élvezetet nyújtanak — addig például a römminél, vagy akár a rulettnél ilyen játéktudásra szük­ség nincs. Ma mindenki játszani akar. Mert kérem: hiába rendelek én egy ideges ember­nek, akinek szórakozásra van szüksége, kon­certeket, ha az illető a zenében nem talál örömet és szórakozást, akkor a részére kín­szenvedés végig ülni akár Beethoven kilence­dik szimfóniáját is. Ma mindenki játszani akar ... Orvosilag javasolt játék — Ismertem a békeidőben is sok olyan komoly, megfontolt üzletembert, aki minden évben elment Monte Carloba és szórakozást talált benne, ha ott ülhetett a rulettasztal mellett. Tévedés lenne azt hinni, hogy a ru­lett, vagy a bakk feltétlenül romlásba visz. Teljesen attól függ minden, ki milyen mér­tékben játszik. Lehel bridgel is hazardul ját­szani és lehet szórakoztatóan játszani a ru­lettet. A szenvedély a szenvedélyes embert elragadhatja az életben mindenütt: saját üz­letében, szerelmi eseteinél és alsózás közben is. Aki nem tudja indulatát lefékezni, az A játék eltereli az ember gondolatait saját magáról. z Ugyanaz az összehason litba- tatlanul kiváló Rbein pezsgő amelyet a Carol parki kiáíli- táson ivott, kapható min­denfitt. A Rhein Extra pezsgő kivételes minú- 'vsége a magyarázata e természetes produktum nagyszerű hírének. Borai es pezsgője révén szerzett az iS92-ben alapított Rhein pince hírnevet és biztosította vezető helyét a román piacon. A Rhein pezsgő legyasztása évről évre jelentősen növekszik. Ennek az emelke­désnek az oka egyrészt a pezsgő kitűnő, raliméit ize, az egészségre gyakorolt jó hatása, valamint az a tény, hogy a divat a pezsgő fogyasztását nemcsak a loká­lokban, hanem otthon is megköveteli. Gondoskodjon mindenütt pezsgői*©! katasztrófába rohanhat még a sakktábla ár- j tatlan figuráinál is. Bizonyos, hogy mi orvo- I sok, ha a játékot ajánljuk idegmegnyugtató­nak, jól megnézzük: hol és Kinél tesszük meg ezt a ajánlatot. De megtesszük. Mert az esetek százai igazolják, hogy a játék, mint terápia bevált. — Amikor tehát mi, orvosok, embereknek, akiknek idegrendszere túlságosan meg van viselve, akik állandóan az életnek csak kel­lemetlenségeit látják, akikre azt mondoíb. hogy „folyton csak magukba néznek, ahe­lyett. hogy kifelé néznének“ a szórakozást ajánljuk, akkor elsősorban a Játékra gondo­lunk. „A játék az, ami eltereli az ember gondo­latát elsősorban saját magáról. Rengetegen tanultak meg már a szanató­riumomban kártyázni, valamennyien kivétel nélkül hálásak voltak érte. Ezek az embe­rek rájöttek arra, hogy az ilyen ártatlan szó­rakozásra odahaza is szükségük van, mért különben újra depresszióba esnek. És renge­teg embernél figyeltem meg, hogy szórako­zást jelent a számukra a játékkaszinó. Ak­kor is, ha maguk nem játszanak, csak nézik az életnek azt a hallatlanul érdekes tobzó­dását, amely ott nap-nap után leza jlik. — Az esetek százait tudnám elmondani. Emberekről, akik odahaza megrágják a ga­Megmozdul s világ MILLIÓK FILMJE! rast is, a kaszinóban pedig szemrebbenés nélkül dobnak jelentős összeget a pirosra, vagy feketére. És megnyugtatja őket a játék­szenvedélyük kitombolása, akár nyernek, akár vesztenek. Miért? Mert ez a világ kizök­kenést jelent mindennapi életükből, szórako­zással egyenértékű és ami szórakoztat, az nyugtat . . . Az én véleményem egyébként az, hogy n mai kártyaláz éppen úgy el fog múlni, mint ahogy lecsökkent a táncőrület és kinevelődik egy olyan generáció, ahol ellentétben a mai nemzedékkel, amelynél az ötven éves ember is nehezen mozog — még a nyolcvan esztendősek is vigan golfoznák, akár nz öreg Rockefeller . . . lássál Lajos: Károlyi tor*adatom Lei 83 Magyar kommün — — Lei 8.i A két kötet egybekötve Lei 2Í4 Î PPl íljP-nál. ^os^n utánvéttel. Kér- Cluj je az uj Pantheon ... könyvek jegyzékét. -

Next

/
Oldalképek
Tartalom