Ellenzék, 1935. január (56. évfolyam, 1-25. szám)

1935-01-23 / 19. szám

Ara3 TAXA POŞTALA PLATÓT A IN NUMERAR No. Uî.iiSţ/i«,*«. Szerkesztőség, kiadóhivatal, nyomda: Cluj, Str. I. G. Duca No. 8. Fiókkiadóhivatal és köhyvosztály: Piaţa Unirii 9. tzim. — Teicfonszám: 109. — Levélcím: Quj, postafiók 80. aeKSSB^ffiSäBSBmBmHEeKSESEXHSöBraBEHWSHBSSBBS™ í MAGYAR POLITIKAI NAPILAP ALAPÍTOTTA: BARTH A MIKLÓS Előfizetési árak: havonta 70, negyedévre 210, félévre 420, évente S40 lej. —• Magyarországra: negyedévre 10, félévre 20, évente 43 pengő. A többi külföldi államokba csak a portókülönbözettel több LVí. ÉVFOLYAM, 19. S Z Á M. SZERDA JANUÁR 23, Igen válságos kérdések elé jutottunk a miniszterelnök leg­utolsó beszéde szerint. A legnagyobb és leg­nehezebb kérdések elé. Természetesen ily ne­héz percekben a rémes hirek terjesztői fo­kozzák az óhatatlan nyugtalanságot és igy erélyesen kell szembeszállani ezzel a Sisera haddal, különösen mikor a külföldet már ko­moly válság meséivel árasztják el. Ezt a mi­niszterelnök teljes erejével meg is teszi. Mi azonban még tovább megyünk és szeretnők, ha országunknak ezeket az „első számú el­lenségeit“ elnémítanák, mért fölöslegesen nyugtalanítanak, Igen, mint ahogy a minisz­terelnök mondja, kéífelő! is pályáznak át­látszó fályolok mögött vérbe borult szemek­kel a cselszövők. Elsősorban gazdasági oldal­ról. Halljuk a sötét híreket, amelyek a pén­zünk nagy megrendüléséről szőnek meséket és hozzáteszik: a belföldi kölcsön máris a névérték 60 százalékára szállott le. Amikor állítólag már uj kölcsönt készítenek elő a belföldi tartozások eltüntetésére s a hadfel­szerelés érdekében újabb áldozati adó-nemet keresnek. De mindennél súlyosabb, ha inflá­cióról beszélnek, mert kétmilliárd értékben uj bankjegyeket és ércpénzeket fognak kibo­csátani. Pedig az izgatást űző oldal már évek óta sürgeti a lej revalorizációját és mérsékelt, egyben öntudatosan kormányzott inflációtól vár gyökeres javulást. A miniszterelnök nem tagadja, hogy súlyos bajok voltak: a magán­hitel teljes ájultsága s egy pénzügyi forgószél által szinte elsöpört pénzforrások ásító üres­sége. De azóta előre jutottunk főleg a paraszt- adósságrendezés korszakos müvével. A nyugtaíanitás második forrása egy ért­hetetlen alkotmányjogi rém és vele való ijesz- tés. .Kétségbevonják, hogy igazi alkotmányos élet lenne, a népképviselet csak látszat szerin­tük a felelős miniszterség történelmi hazug­ság és most már a gazdasági élet vezetését nyíltan az egyik alkotmányos tényező sző­kébb világának hatáskörébe fogják utalni. A miniszterelnök szerint minden jól értelmez­hető bajt a román nép lelkének ezek az uj gyilkosai csak az alkotmányos válság szám­lájára Írják. Pedig ennek tárgyi alapja nincs, képzeleti létének rajza gonosz cselszövény. Csak egyes külföldi államokban él és virág­zik valóságos diktatúra, kicsiny vezérkarral környezve. A miniszterelnök jól hadakozik e hadjárat ellen, de nyilvánvaló, hogy ez most már nem elegendő, itt elnémitásra van szük­ség — törvényes módon és okos eszközökkel. A valóság nyílt föltárásával. Mert például a közvélemény a lapok különös fogalmazásai miatt, ami a cenzura következménye, vagy lapbetiltások alapján sokkal többre gondol, mint ami tényleg lehet. Különösen, amikor látja, hogy szinte akaratlan két arcvonal kép­ződik a politikában. Ha Moldva és Havasal­föld egyesülésének igazán összefogó nemzeti ünnepségén csak az aulikusoknak mondott miniszterelnökök beszélnek: Tatarescu, lorga, Vaida, viszont lapok és nyilatkozatok egy Averescu, Bratianu, Maniu és Mihalache frontról mesélnek, amelynek tagjai szintén uralkodó-hüek, de az alkotmányos bírálat kedvtelői, akkor ebbő! a nagy tömeg sokkal messzebbmenő következtetést von le, mint amennyi jogosult. Ezt alaposan kell magya­rázni s alkalmat adni másoknak igazi tisztá­zásra. Ez csak a cenzura eltörlésével lehet­séges, mely komoly hirek szerint, közeledik. De van más eszköz is, ami hatásos. Föl­hagyni a kisebbségek mostani veszélyes ke­zelésével. Spanyolországot egy nemzeti mun­kavédelem évszázadokra gazdasági hanyat­lásba lökte. Valahányszor Oroszországban nemzetiségi elnyomást rendeztek, mindenki belső vagy külső nagy bonyodalmakat szag­lászott jogosan. Egy komoly kisebbségi jog­védelem a szörnyen fertőző gyanakvás jó­részét acélseprüként eltiszlilhatja s ha meg­halt az egyik gyanú, utána hal mint egy ragályban a többi is, nyugalom és bizalom sugározza be a lelkeket. Erre a derűre égető szükség van, ha csakugyan igaz, amit a mi­niszterelnök mond: az általános politikai helyzet szerint a legnagyobb és legnehezebb kérdések előtt állunk, melyek valaha is tor­nyosultak kűrmáay elé. Japán haderők niomnlnak df Mongolia marosa leit Nagy se izgalom Oroszországban. — A kínai esapatok föladlak minden ellenállási LONDON. (Az Ellenzék távirata.) Szélső- jí keleti jelentés szerint a japánok Jehoi kinai 1 tartomány felől, ahova Mandzsúria elfog- j lalása után nyomultak be csapataik, most megkezdték az előnyomulást Mongolia felé. Egyelőre csak óvatos előhaladásról van szó, de ez is nagy izgalmat kelt Szovjel-Orosz- országban, mert külső Mongolia teljesen orosz befolyás alatt áll és Urgában, külső Mongolia fővárosában, szovjet kormány gya­korolja a hatalmai. Jehoi tartomány, ahon­nan a japán előnyomulás megindult, nagy­részben a kinai falon belül fekszik. Most a japán csapatok ezen a vonalon is átlépték a kinai falat és előőrseik földerítő utón mélyen benyo­multak Mongóliába, Több helyen harcok folynak japán és kínai csapatok között. Ezek a harcok azonban a kínaiakra meglehetősen reménytelenek, mert a kinai csapatok különösen ezeken a külső területeken egyáltalán nincsenek fölszerelve arra, hogy japán haderőkkel fölvegyék a küzdelmet. Ennek a helyzetnek már meg is van az első következménye, mert amint a japán Rengő távirati ügynökség jelenti, a kínaiak föladták a rövid ideig tartó el­lenállást és Sun-Cheh-Joah kinai tábornok, a Char- char tartomány kormányzója „elfogadta a koangtungi csapatok kérését“ és teljesen ki­vonta csapatait az általa kormányzott terü­letről. Ugyanezt jelenti egy pekingi távirat is, mely szerint Charehar tartomány kor­mányzója elrendelte, hogy a kínai csapatok a japán kívánságnak megfelelően üritsék ki Tatang területét. Tatang a Jehoi tartománnyal határos mon­gol terület. Londonban nagy figyelemmel kisérik a japán előnyomulást, melyről nem lehet még tudni, hogy a biztos lépésekkel haladó, de egy idő óta meglassudott japán terjeszkedés­hez tartozik-e, vagy újabb japán támadó akciónak a bevezetője. Japán igényei Mon­góliára régen ismertek. Ez a terület ugyanis stratégiai szempontból rendkívül fontos, mert lehetővé tenné a mandzsu határon Össz­pontosított orosz haderők megkerülését dél felől. Tokiói jelentések tagadják, hogy nagysza­bású japán hadmozdulaíokról volna szó és az előnyomulást, szokott módon, a nélkü­lözhetetlen rendcsinálás! akcióval magyaráz­zák. Hirota külügyminiszter éppen tegnap feltűnően békés hangú beszédet tartott a külügyi helyzetről, a tengeri fegyverkezés mérséklésének szükségét hangoztatta és az Oroszországgal való együttműködésről be­szélt, arai egyedül képes a békét megőrizni Ázsiában. A japán diplomácia azonban már több esetben kísérte békés hangú zenével azokat a mozdulatokat, melyek újabb tér-, jeszkedésre nyitottak utat Ázsiában a szélső­keleti szigetországnak. MOSZKVA. (A Rador távirati ügynökség jelentése.) Hivatalos szovjeíkörök rendkivüli aggodalommal nézik a japán csapatok elő­nyomulását Charehar tartományban. Mosz­kvában meg vannak győződve, hogy a kinai haderő elégtelensége miatt a japán előnyo­mulásnak ezen a területen egyáltalán nincs nehéz dolga. A moszkvai sajtó szerint ezek a hadműveletek csak kezdetét jelen­tik a japánok Mongoliára vonatkozó ter­vei végrehajtásának. Hamis az oroszok szerint az a Tokióban adott magyarázat is, hogy a japán előnyo­mulást megelőzőleg kinai csapatok törtek volna be a charchari határon túlra. A kí­naiak örvendenek, ha békén hagyják őket. támadásra a japánok ellen egyáltalán nem képesek. Ezzel szemben a valóság az, hogy Jehoiban jelentékeny japán haderőket összpontositottak és nagyobb japán csapa­tok szüntelenül földerítő utón vannak mongol területen is. Oroszország a japán hadmozdulaiokban ko­moly fenyegetést lát Mongolia ellen. Külö­nösen aggódik külső Mongóliáért, ahol az orosz befolyás van túlsúlyban. Valószínűnek látszik, hogy ebben az esetben, ha a japán előnyomulás külső Mongóliát is elérné, nem maradna tétlen a szovjet hatalom sem. t 1 i LsWáf nem keleti egyezménytfervébe kerüli bekapcsolni Wémei- és Lengyelországod iPÁRílS. (Az Ellenzék távirata.) Â francia diplomácia teljes erővel dolgozik a londoni értekezlet előkészítésén, melyet bizonyos kérdésekben már bevégzett tények elé sze­retne állítani. Ezek közé a bevégzett tények közé tartozik a keleti paktum megvalósítá­sának kérdése, melyet Laval szükség esetén Németország és Lengyelország nélkül is igéibe akar ütni. Ebben az esetben a meg­oldás valószínűleg egy Moszkvával és Prágá­val megkötött, már minden részében előké­szített külön egyezmény volna, de esetleg szó lehet arról is, hogy a keleti paktumot az eredeti terv keretében valósítsák meg a vonakodó Németország és Lengyelország nélkül. Laval azonban még mindig nem adía föl a reményt, hogy rábeszéléssel, apró engedményekkel, esetleg a fenyegető követ­kezmények hangoztatásával rávegye úgy Né­metországot, mint Lengyelországot az egyez­ményben való részvételre. A francia külügyminiszter Genfből vissza­érkezése óla fokozott munkában van. Állan­dó összeköttetést tart fenn a berlini és var­sói francia nagykövetekkel. Ezek viszont az utóbbi napokban többször tettek látogatást a két főváros külügyminisztériumaiban. La­roche varsói francia követ tegnap átadta a lengyei külügyminisztériumban annak a jegyzéknek másolatát, melyet Francois-Pon­cet berlini nagykövet pár nap előtt a német birodalmi kormánynak nyújtott át a keleti egyezmény kérdésében. Eddig még az a helyzet, hogy sem Németország, sero Lengyelország nem hajlandó résztvenni a keleti paktumterv­ben, legalább is ennek a tervnek olyan alakjá­ban, ahogy' eddig Párisban és Moszkvában megfogalmazták. Viszont mindkét főváros­ban hangoztatják, hogy' hajlandóak résztvenni a római francia— olasz megegyezéssel kapcsolatos paktu­mokban. Laval azonban ragaszkodik ahhoz, hogy előbb a keleti paktum kérdését juttassa dű­lőre, csak azután kerüljön sor a többi egyez­ménytervekre. Ezek azután valóságos egyez- ménysorozatot alkotnának, melyek francia felfogás szerint, legalább egy ideig biztosí­tanák Európa veszedelmes zökkenők nél­küli fejlődését. A párisi Excelsior úgy tudja, hogy a szóbajövő egyezménysorozat egyik részét a Földközi-tengeri egyezmény-terv felújítása is képezné, melyben a franciákon kívül az olaszok, jugoszlávok, görögök, tö­rökök és esetleg a spanyolok is rész iveimé­nek és nyitva hagynák a csatlakozás lehető­ségét Anglia számára is. A hónap végén kezdődő londoni tanácsko­zásokon mindezek a kérdések szóba kerülné­nek. A keleti paktum kérdésének ügyében azonban Laval már előbb tiszta helyzetet akar teremteni. A londoni megbeszéléseken Sir John Simon külügyminiszteren és Eden főpecsétőrön kivid hir szerint MacDonald mi­niszterelnöknek is nagy szerep jut, mert ő egyik főképviselője annak az elvnek, mely különböző megegyezések utján Németorszá­got visszaakarja vinni a Népszövetségbe. Hir szerint az angol kormány ebben az irányban már tapogatózó lépéseket is tett Berlinben és szintén arm törekszik, hogy a londoni megbeszélé­sek idejére tiszta helyzetet teremtsen Né­metország állásfoglalása tekintetében. Angol részről tudatták Németországgal, hogy a francia fölfogás szerint a Németor­szágnak adandó fegyverkezési egyezmények szoros junklimban vannak azzal az állásfog­lalással, melyet a német birodalmi kormány a keleti paktumtervvel szemben tanúsít. Né­met részről még nem válaszoltak az angol értesítésre, de minden jel arra mutat hogy a német birodalmi kormány továbbra is fenn­tartja visszautasító álláspontját

Next

/
Oldalképek
Tartalom