Ellenzék, 1935. január (56. évfolyam, 1-25. szám)
1935-01-20 / 17. szám
&RA 5 IO TAXA POŞTALA PLĂTITĂ IN NUMERAR No. j Szerkesztőség, kisdóhivaui, nyomda: Ciuj, Str. I. G. Duca No. 8. Fiókkiadóhivatal és könyvosztály: Pwta Unirii 9. *zám. — Telefonszám: 109. •— Levélcím: Cluj, postafiók 80. M AGYAR POU TI KAI NA PILA P ALAPÍTOTTA: BARTH A MIKLÓS LVÍ. ÉVFOLYAM, 17. SZÁM. VASÁRNAP Előfizetési árak: havonta 70, negyedévre 210, félévre 420, évente 840 lej. — Magyarországra: negyedévre 10, félévre 20, évente 40 pengő. A többi külföldi államokba csak a portókülönbözettel több JANUÁR 2 0. Az Irodalom és az irodalmunk mindig jobban előtérbe lép. Első osztályú érdek lesz általános és helyi viszonylatban. Mindenütt a világon foglalkoznak megnehezült sorsával; a háború, a gazdasági és erkölcsi válság, a sport ele- fantiázisa döntötte belé. Próbálják fölébresz- . leni az emberiség lelkiösmeretét; talán az egész szellemi világot megmenthetik e legfőbb tényezőjén át a bukástól. A kicsi magyarság azon töpreng, mint fürosszé majd tejbe-vajba íróit. De a mi irodalmunk, Erdély irodalma is, sok és nagy címen izgatja, közel és távol, a kedélyeket. Gyors jelentkezése, váratlan fölvirágzása, különösen sa- játszerii zamata, melyet a fenyő és pisztráng természet-világával épp úgy azonosítanak, mint az egykori fejedelemség történelmi és társadalmi hagyományaival, szokatlan lázakat okozott. Érdekét sereg egyéb vonatkozás fokozza. Irodalompolitikái szempontból félelmet gerjeszt, hátha Erdély irodalmának virágzó életereje hathatósan közreműködik a skizma, sőt magyar irodalmi terület és szellemiség négy részre hasadása körül is. Nem kevésbé fontos a nagy politikai szempont, mely köriilkerengi. Ha egyik helyen a művelődési fölénynek nevezett fegyver értékével hivalkodnak, a másik helyt, Erdélyben, szinte már hitelvnek számit, hogy az irodalom az összes közművelődési ágak közös törzseként a kisebbségi lét, a nemzeti fönmaradás legfőbb, talán egyetlen igaz esz,- köze marad. Most, hogy öt román drámairó müvét a Szépmives Céh a magyar olvasók piacára vetette, az erdélyi románságból kikerült nagyvezérek, mint Maniu és Vaida, nem beszélve az ókirályság jelentős nyilatkozatairól, hangosan hirdetik: ez a belső közeledés és megértés a legvalószínűbb és legjobb üt a termékeny politika felé. Jogunk van — akárhány egyéni és elvi szeplő is borítja, elkerülhetetlenül, irodalmunk ragyogó és szép arculatát — hogy megteljünk erő és lehetőség öntudatával, büszkeséggel, sőt ártatlan fenhéjázással is. Viszont egy pillanatig sem szabad eltépni az anyairodalomhoz a kapcsolatot, szövetséget, hűséget és szeretetek Elvi és személyi oldalon egyaránt. Ez a hitvallás késztet bennünket, hogy most meleg szeretettel és tisztelettel üdvözöljük két irodalmi vendégünket, a már távozót és a még csak érkezőt. Belső értékük és külső kapcsolódásuk címén egyaránt. Ne bíbelődjünk most széptan! értékeléssel. Ez más lapokra tartozik, A mi teljes érdekünk ama misszió felé fordul, ami része minden igazi tehetségű és becsülete« szándékú Írónak. Ez a legbensőbb, legemberibb és legtartósabb jelentőség Szép Ernőnél bizonyára az érzelmesség tisztaságában, amely szinte a jól ápoltság illatát leheli és a véghetetlen gondban, amelyet a legrövidebb életre szánt irása közben is kifejt, a magyar nyelvi mesterség különös becsülésével fogják megtalálni. Kosztolányi Dezsőt, az Ellenzék édes munkatársát, a kedvesen Erdélybe szokni kezdő igaz emberünket se tiszteljük most költő és iró jellegében. A nyelvi harc hatalmas fegyverzetében érzékeljük, aki ezüst páncélban és gyönyörű díszekbe maratott dömöcki pengével hadakozik a nyelvi tisztaság, fölgazdagitás, megszépítés felséges érdekében. Kazinczy mozgalmának folytatását nyitotta meg és ebbe a kitárt, virágos kapuba nyájas szóval hívja meg az erdélyi magyar nép nyelvmiivészetét, amelynek még föl nem tárt szépségei sok uj kincset ígérnek a megújulás részére. Az Ellenzék olvasói — mert mi megtettük a kötelességünket — tudják, hogy Kosztolányi Dezső vezérletével mi minden, mennyi kitűnő történik. Megjelent a Nyelvőr cimü alapvető kötet és ezt Kacsó Sándoréit a nyelvóriásra emlékeztető Cenk tövében Anyanyelvűnk cimen „erdélyitették“. Ezzel a mozgalommal nap mint nap kellene foglalkoznunk. Sokszor gondolataival ébrednünk. Nappal érte háborút indítani a be nem olvadt vagy a magyar álarcban és jelmezben fertőző idegenség ellen. De az erdélyi Anyanyelvűnkkel a napilapok egész sora nem törődött és vezérlő folyóiratok sem vettek, vagy csak immebámmal tudóközvetlenül tárgyaltak a római ei vényhez való csatlakozásról A iogoszlávelőzékenységei a késs a I# szomszédi viszony kiépítésével viszonozni. — Simán napirendre téri a Népszövetség a magyar fölött KOLOZSVÁR, január 19. A Népszövetség, ] mely éveken át abban merült ki, hogy a leg- * több nehéz kérdés tárgj^alását elhalasztotta, | vagy félmegoldásokkal kerülte ki, az utóbbi időben a határozott sikerek időszakába lé- ; péti. (Fokozottan lehet ezt mondani az egy hét óta összejött taftácsiilésről, mely a leg- ] teljesebb megelégedésre intézte el először a j ■Saar-kérdés és tegnap szinte egészen várat- j lanul a marseillei merénylet ügyében be- \ nyújtott magyar emlékirat kérdésében. Pár j nap előtt még arról volt szó, hogy az emlék- ‘ irat kényes vitákra adhat alkalmat, sőt tár- ' j gyalásának májusra való elhalasztásáról i> j szó esett. Tegnap azután egyhangú határozattal és olyan módon, mely minden kényes vitát kizár, szinte észrevétlenül olyan elegáns módon intézték el, mintha a kérdés sohasem adott volna okot izgalmas vitákra. Eden főpecsétőr, akinek főérdeme van ebben az elintézésben, mint előadó egyszerűen jelentette, hogy az emlékiratot a titkárság szétosztotta a tanács tagjai között és kérte a tanácsot, hogy azt vita nélkül vegye tudomásul. Azok pedig, akiknek hozzászólásuk lenne, terjesszék hozzászólásukat később Írásban a tanács elé. A tanács eleget tett Eden kívánságának és a bejelentést vita nélkül, egyhangúlag tudomásul vette, A dolgot természetesen előzetes tárgyalások tették lehetővé, Kánya magyar külügyminiszter többször tárgyalt Edennel, Lavallal és Aloisi báróval és hosszabb tárgyalást folytatót' a kérdésben főérdekelt Jefíics jugoszláv külügyminiszterrel is. Minden oldalról a teljes megértés jeleit mutatták és végül is érvényesült a vezető nagyhatalmak álláspontja, hogy a további tárgyalások érdekében a vita ebben a kérdésben feltétlenül kerülendő. fiámra JeHiccsel tárgyalt ■GENF. (Az Ellenzék távirata.) A magyar emlékirat kérdését tegnap általános megelégedésre oldották meg. Érvényesült az a felfogás, hogy a kérdést is annak az általános törekvésnek szempontjából kell nézni, mely az európai béke megszervezését tekinti főfeladatnak. A nagyhatalmak képviselői teljes erővel közreműködtek ebben az irányban, hogy azonban fáradozásuk sikerrel járt, azt a jugoszláv és magyar delegációk megértő békülékenysége tette lehetővé. Amint magyar részről jelentik, a jugoszláv kormány megértő és barátságos magatartása feltétlenül méltánylásra érdemes. Viszont a magyar kormány is teljes igyekvésével tanujelét adta annak, hogy nemcsak a kérdés végleges elintézését akarta elősegíteni, hanem súlyt helyez a Jugoszláviával való jó szomszédi viszonyra is. Kánya Kálmán magyar külügyminiszter a kérdés tárgyalását megelőzőleg tegnap újra tárgyalt Éden angol főmegbi- zottal és Aloisi báróval és, ami különös feltűnést keltett, hosszabb megbeszélést folytatott Jeftics jugoszláv küliigyminiszerrel is. Ez a megbeszélés, amint a következmények mutatják, nyilvánvalóan eredményes volt. A Neue Freie íPresse genfi tudósítója szerint különben Kánya külügyminiszter tárgyalásai Jeftícs- csei kiterjedtek a római egyezményhez való csatlakozás kérdésére is. Kánya kijelentette, hogy Magyarország kész csatlakozni az egyezményhez, de a feltételezett együttműködéshez nélkülözhetetlenül szükséges a marseillei ügyből származó jugoszláv—magyar viszály gyors elintézése. Jeftics méltányolta ezt az érvet és nem gördített többé akadályt a magyar emlékiratnak Eden főmegbizott által ajánlott elintézése elé. Mit tartalmaz a magyar emlékirat? Magyarország emlékirata, melyet a tanács tagjai között szétosztottak, 133 oldalra terjed és részletesen válaszol a december 8-iki jugoszláv emlékirat minden vádpontjára. Mindenekelőtt hangoztatja, hogy a magyar kormány most sem juthatott más megállapításra, mint a kérdés első tárgyalásán, hogy a marseillei súlyos eseményekért Magyarországot semmi felelősség nem terheli. Ezt az álláspontját tehát Magyarország nevében továbbra is a leghatározottabban fenntartja. Ezután sorra veszi a jugoszláv emlékirat vádjait, melyeket egész sor beterjesztett adat alapján egymásután cáfol és arra a következtetésre jut, hogy a horvát emigránsoknak Magyarországon nyújtott menedékjog nem lépte túl azt a mértéket, amelyet a Jugoszláviából emigrált politikai menekülteknek más országok is nyújtottak. Elismeri azonban, hogy az emigránsok ellenőrzése kérdésében egyes magyar tisztviselők nem teljesítették kötelességüket a lelkiismeretességnek azzal a maximumával, melyet szolgálatuk lelkiismeretes ellátása megkövetelt volna. Ezáltal hivatalos mulasztást követtek el, melyekért a magyar kormány súlyos fegyelmi büntetéssel sújtotta őket. Ugyanakkor megtette a szükséges intézkedéseket, hogy az idegenek ellenőrzése ezután fokozott szigorúsággal és elővigyázatossággal történjék Magyarországon. A köteles gondosság elmulasztása miatt a nagykanizsai rendőrséghez tartozó Gajdén Imre rendőrkapitányt és a külföldiek ellenőrzését végző dr. Bokor Lajos rendőrkapitányt fegyelmi vétség ci- í mén felelősségre vonta és mulasztásban vétkesnek állapította meg. A csendőrség kötelékébe tartozó Besseő Sándor csendőrőrnagyot szobafogsággal és áthelyezéssel, Ferencz János és Czinka János csendőrtiszthelyetteseket 30—30 napi szobafogsággal és a határtól távolabb eső szolgálatra való beosztással fegyelmi utón büntette meg. A többi jugoszláv vádakra vonatkozólag a magyar emlékirat arra a következtetésre jut, hogy azok tarthatatlanok. A legszigorúbban végrehajtott vizsgálat megállapította, hogy a marseillei királygyilkos Vlada Georgieff sohasem járt Magyarországon. A jugoszláv vádiratban Georgieff mellett olyan nevek is szerepelnek, melyek a legalaposabb vizsgálat után is teljesen ismeretlenek a magyar hatóságok előtt, sőt valószínűnek látszik, hogy ilyeS nevű egyének nem is léteznek. — A magyar kormány — végzi fejtegetéseit az emlékirat — azon a véleményen van, hogy amikor tájékoztatta a népszövetségi tanácsot a december 10-iki határozat értelmében lefolytatott lelkiismeretes vizsgálat eredményéről, valamint arról, hogy szankciókat alkalmazott a mulasztó hatósági közegekkel szemben s amikor a politikai emigránsok fokozottabb ellenőrzésére megteszi az intézkedéseket, nemzetközi felelősségének tudatában eleget tett a népszövetségi tanács felhívásának. Uj korszak felé Eden angol főpecsétőr a népszövetségi tanács ülése után rádióbeszédet mondott, melyet az angol rádió leadóállomások az egész brit birodalomban közvetítettek. Eden kijelentette, hogy Anglia tartós megegyezést óhajt a kontinens államai között. Ebből a szempontból meg van győződve, hogy a saarvidéki népszavazás uj korszakot nyitott meg. A nemzeteknek most közös fronton haladva kell hozzájáruljanak ahhoz, hogy a nélkülözhetetlen általános megbékülés létrejöjjön. Ez a megbékülés, melyet most már várni lehet, többet fog tenni minden jóakarata és barátságos kijelentésnél. Addig is az Európaszerte érezhető bizonytalanság-érzés mérséklésére kell törekedni és az elkövetkező hónapokat arra kell felhasználni, hogy a bizalom föl tétlen szükséges érzését építsük ki. Ez az, amivel a békét egyedül lehet tartóssá tenni. Rádióbeszéde végén Eden még kitért arra, hogy értesülése szí rint a Saar-vidéken egyes személyeket politikai fölfogásuk miatt üldöznek. Ezzel szemben illetékes német részről tett kijelentés alapján hinnie kell, hogy az üldözések rövidesen megszűnnek és vezető német körök az előbb említett kijelentések értelmében fognak eljárni. mást róla. Micsoda halálos bűn: közöny, érdektelenség, léhaság! Itt van az élet áradatában egy tiszta és erősítő hullám: oda se neki. Nem tartva igazi élettel igazi kapcsolatot, nem igen vettük észre, amikor forrása kibuggyant és mikor eleven erejével csörgedezni kezdett. Semmi se történik, hogy a kis hegyi patakból dagadó sodorral hömpölygő nagy folyam legyen. Pedig a nyelv a legjobb, a legbarátságoaabb, a leghassaosahb és legtiszteltebb lehetőség a fenmaradás küzdelmében, de gyöngül és halványodik, elpusztul majd e mozgalom nélkül. Szörnyű szervezetlenségünkből é3 a veszedelem torkában is virágzó közömbösségből ébredjünk föl s mint Kazinczy korában, a nyelvvel kezdjük az uj reform-kort, a Széchenyi-féle I megújulást A nyelv, a magyar nyelv! ... Ha j I most Kosztolányi Dezső a színházban füg- j geilen szavaival, ai'An a Shakespeare remekmű remek szép fordításával a magyar nyelv szentséges és szépséges érvényének díszszemléjére kiparancsol bennünket, vájjon magunkhoz térünk-e és kötelességeinkhez? Másfél évtizedes irodalmunk fölkarolása után már hálából is rang kellene cselekednünk és megértenünk, talán több a véletlennél, ha egy időben jár nálunk az írás eg\ gondos me.ste.re, a magyar nyelv művésze é. bűvésze.
