Életünk, 2014 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 1-3. szám - Kukorelli István: Az 1989. november 26-i négyigenes népszavazás 1989-ből és a mából nézve
vett részt, így a népszavazás érvénytelen volt. Figyelemre méltó tény, hogy a politikai apátia idején megtartott népszavazáson közel egymillió választópolgár szavazott igennel a „Kívánja-e Ön, hogy a köztársasági elnököt közvetlen módon válasszák meg?” kérdésre.15 A népszavazás után szinte azonnal lezárult az államfői intézmény ideiglenességének korszaka. Az országgyűlés ünnepi ülésén, 1990. augusztus 3-án titkos szavazással 295 igen szavazattal, 13 ellenében köztársasági elnökké választotta Göncz Árpádot.'6 Tíz hónapon belül közel tíz fontos alkotmányos aktus érintette a köztársasági- elnöki-intézményt: két politikai megállapodás, három alkotmánymódosítás, két országos népszavazás és ugyanennyi alkotmánybírósági határozat. Ezt a terhet cipeli tovább következményként a ma hatályos Alaptörvény is, amelyben az államfő választásának szabályai között ott maradt az 1946. óta jól ismert tétel, miszerint köztársasági elnök az, aki tekintet nélkül a szavazásban résztvevők számára a legtöbb érvényes szavazatot kapta. Ezt a relatív többséges szabályt a nemzetközi összehasonlítás alapján is kuriózumnak tarthatjuk.'7 Nem szeretnék abba a hibába esni, hogy minden bűnünk forrását 1989. november 26-ában keressem, de sokak véleménye szerint a jókedvű demokrácia a négy- igenes népszavazással váltott át rosszkedvű demokráciává, a csodák éve a politikán való csodálkozássá. Hankiss Elemér szerint: „1989 végére elvesztettük a győzelmes forradalmak boldog ártatlanságát”. Hankiss kérdése ma is időszerű: „Vajon annus mirabilisként vagy annus miserabilisként vonul be a történelembe 1989?”18 FELHASZNÁLT IRODALOM A népakarat dilemmái, népszavazások Magyarországon és a nagyvilágban (szerkesztette: Enyedi Zsolt), DKMKA és Századvég Kiadó, 2009. Arató András: Civil társadalom, forradalom és alkotmány, Új Mandátum Kiadó 1999. A rendszerváltás forgatókönyve, Kerékasztal-tárgyalások 1989-ben 1-4. kötet. /Főszerkesztő: Bozóki András/, Magvető Kiadó 1999. Bihari Mihály: Magyar politika 1944-2004 Politikai és hatalmi viszonyok, Osiris Kiadó, 2005. Bozóki András: Politikai pluralizmus Magyarországon 1987-2002, Századvég Kiadó, 2003. Egy alkotmány-előkészítés dokumentumai /kísérlet Magyarország új alkotmányának megalkotására, 1988-1990./ /Szerkesztette: Kilényi Géza/ Államtudományi Kutató Központ, 1991. Körösényi András: A magyar politikai rendszer, Osiris Kiadó 1998. Kukorelli István: Az alkotmány évtizede. Korona Kiadó, 1995. Kulcsár Kálmán: Két világ között, Rendszerváltás Magyarországon 1988-1990, Akadémia Kiadó, 1994. Pataki Ferenc: Rendszerváltók és bűnbakok, Osiris Kiadó, 2000. Pozsgay Imre: Koronatanú és tettestárs, Korona Kiadó 1998. Ripp Zoltán: Rendszerváltás Magyarországon 1987-1990, Napvilág Kiadó, 2006. Romsics Ignác: Magyarország - története - a XX. században, Osiris Kiadó, 2010. Tőkés Rudolf: A kialkudott forradalom, Kossuth Kiadó, 1998.. Tölgyessy Péter: Elégedetlenségek egyensúlya, Flelikon Kiadó, 1999. JEGYZETEK i Kulcsár Kálmán igazságügyi miniszter parlamenti expozéja. Országgyűlési Napló (továbbiakban: ON) 3310 p., 3476 p. A dokumentumokat közli: Kilényi Géza: Egy alkotmány-előkészítés dokumentumai. Államtudományi Kutatóközpont, Budapest, 1991. 84
