Életünk, 2014 (52. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 9. szám - Szalay Károly: Szent Jeromos éjszakája

SZALAY KÁROLY Szent Jeromos éjszakája SPIRITUÁLIS PIKARESZK REGÉNY (RÉSZLET) Amint koszosán, csapzottan bezuhant az ebédlőbe, a család már a főétkezéshez ké­szülődött. Hieronymus megállt az ebédlő bejáratában, félig-meddig az átriumban. Sáros-vizesen, véresen, ügyefogyottan. Apja éppen szemben ült vele, balról Casto- rina, jobbról az anyja és a nagyanyja. Az ő helye üresen várta nagynénje mellett. Döbbenten bámulták a csatakos fiút, mintha az alvilágból szakadt volna ide. Az apja, Eusebius fölugrott, ingerülten hozzálépett, megragadta könnyedén, mint valami pehelytakarót, és bevágta az átrium közepén álló vízmedencébe. Mammama tüstént elpityeredett, mindig nehezen viselte fia érdes modorát, és odasántikált unokájához, lefejtette róla a tunikát, összegöngyölgette, ledobta a kék mintás mozaikpadlóra. Hieronymus szívet szorítóan szomorú látványt nyújtott szeretteinek. Az apja ismét szembesült fia testének hitványságával. Azt gyanította komikus rosszhisze­műen: a kölyök szándékosan provokálja őt véznaságával. Úgy bámulta, undorodva, mint valami lepratelepről szökött hullajelöltet.- Mars istenre esküszöm, mintha nem is az én fiam volna! - nyönyörögte ki nagy sokára.- Ez volna a szerencsétlen gyermek utolsó esélye - jegyezte meg epésen Casto- rina. - Most látod először? Kövér rabszolganő lupák látványához vagy szokva, te disznó. Gyűlölte sógorát. Afféle otromba, testben-lélekben faragatlan, műveletlen pöcs- csenetnek tartotta, és mindig kacagott, ha az anyja Eusebius görög származásával hozakodott elő. Ilyenkor gúnyos mosollyal megjegyezte:- Ugyan! Ebben az egyben igaza van Eusebiusnak. Úgy görög az apja is, meg ő is, ahogyan a lócitrom, ha megrúgják... A rabszolganők emlegetésére Eusebius megdühödött. Az ebédlőből saját szobá­jába dübörgött és kiordított:- Comina hozza ide a coenát!... Amit meghagyok, azon osztozkodhattok, ingyenélők!... A három nő közül egyedül a nagyanyjának jutott eszébe, hogy csináljon valamit a megalázott kölyökkel. Hatalmas, durva szövésű vászonlepedőt kotorászott elő, és kiléptetve őt az impluviumból, testére borította a vásznat, és nyakától a talpáig szá- rítgatta a bőrét, nőiesen keskeny tenyerével tapicskolva.- Az a mocsok! - mortyogott magában Castorina. - Van pofája a saját tablinu- mába rendelni Cominát, s fajtalankodni vele a mi jelenlétünkben! Ezt azonban hangosan mondani nem merte, mert lelke mélyén tudta, igaztala- nul vádaskodna, hiszen Eusebiusra sok rosszat lehet mondani, de betartotta a ke­resztény életrendet. Hűséges volt hitveséhez, szerette is, s arról senki sem tehetett, hogy Hieronymus három kistestvére korán elhalálozott. Eusebiust lekötötte a gaz­dálkodás, ingerelte, hogy szomszédja a régió legkiválóbb állattenyésztője, hatalmas legelői a Dravusig lejtenek, s a folyóból keskeny árkokon vizet vezetett a füves tere­77

Next

/
Oldalképek
Tartalom