Életünk, 2014 (52. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 12. szám - Galimberti-Trost Márton: Kutyapecér voltam előző életemben

szönte meg, hogy nem vádoljuk, amiért cserbenhagyta a kórust, hogy nem vesztette el előttünk örökre tanári és karvezetői tekintélyét, emberi méltóságát, mi ugyanúgy szeretjük ezután is, mint eddig, sőt, ha lehet, még jobban is talán, attól, hogy megmutatkozott előttünk gyengeségében, esendőségében.

Kövér Feri pedig férfi módjára viselkedett. Nem csinált hőst magából, nem hagyta ünnepelni magát, pedig a fiúk feldobták utána, meg is éljeneztük némán, a színfalak mögött, miután levonultunk, és a következő kórus elkezdte a műsorát. Ő meg csak ennyit mondott, Mohost sühürgőhősehen behe kehell dohobnohom ehegy fehelehest!, és miután földet ért, határozott léptekkel el is indult a kijárat felé, mint aki meg sem áll az első kocsmáig. Nem tudom, sikerült-e neki, mert mi lányok egy kupacban maradtunk, és az udvaron egymás szavába vágva századszorra is felidéztük azt a jelenetet, ahogy Kövér Feri ránk nézett, miután elhelyezkedett a dobogón, felemelte a kezét, és a tekintetével átfogott bennünket.

Érettségiig ki se derült, otthon senki nem árulta el az iskolában, hogy mi történt, a leggyávább, legszószátyárabb kórustagokat is megzsaroltuk, ha el merik mondani, kitekerjük a nyakukat, úgyhogy hallgattak, mint a sír, a banketten is Zotya bá’ hozta szóba, talán csak véletlenül kottyintotta el magát, mert már akkor is többet ivott kissé a kelleténél, nem tudom, mint ahogy azt sem, hogy lehet-e valami összefüggés a kolozsvári szereplésünk meg Zotya bá’ leépítése között, a lényeg az, hogy szeptembertől már nem tanított az iskolában. Valamikor nyár derekán közölte vele az igazgató az előnyugdíjazást a hirtelen jött létszámleépítési kényszerre hivatkozva, amibe ő is beleesett két kollégával együtt, akik legalább öt-hat évvel idősebbek voltak nála.

Azt viszont tudom, hogy igenis lehetett összefüggés aztán Zotya bá’ betegsége, halála meg a leépítés között, hiszen miután nyugdíjazták, rohamosan romlott az állapota, egyre többet ivott, és a végén hasnyálmirigyrák vitte el, de a mája is teljesen tönkrement. A tizedik érettségi találkozónkon hoztuk szóba, kimentünk a temetőbe a sírjához, és utána a vacsoránál először meséltük el a többieknek, hogyan történt, hogy Kolozsváron Kövér Feri, a legjózanabbik osztálytársunk dirigált Zotya bá’ helyett.

54