Életünk, 2014 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 12. szám - Báger Gusztáv versei
BÁCER GUSZTÁV Angyalszárny Viszlát, kesernyés realitás. Ügy érzed, mindent letettél, munkát, szerelmet és terveket, lassan leoltogatod a villanyt minden témakörben. Bagolyszemmel figyel a sötét, a függöny ráncai közül éjjeli lepkék rajzanak. Mikor felnyögsz, arcod megérintem, te kidugod talpad a paplan alól, a kiszámíthatatlant tovább álmodod. Majd éjfélkor, mikor már én aludnék, megböksz, figyeljek, én voltam-e, ki megsimogattalak. Én, ki más. Hálát rebegsz, hogy a halálos veszélyből kimenekítettelek. Találgatom, mi történt. Mi fékezte le zuhanásodat. Fészek Mintha egy ragadozó feküdne lábaidnál, pedig csak fekete, bolyhos blúzod az, mit letéptem rólad az éjjel. Hajad is akár egy fecskefészek így reggel, mikor még nincs erőd kinyitni szemed. Hónaljadban egy tollpihe. Hálóinged felgyűrve a legtitkosabb hajlatokig, mintha dulakodtunk volna. A fecskék Afrikába mentek. Testük melege itt maradt. 36
