Életünk, 2014 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 12. szám - Horváth Réka: Mondtam-e?
értelmezhetővé teszi azokat. A szavak szerteágazó Pókhálójában helyet kaphat minden, a szobák, a tárgyak, az emlékek, az emberek, amelyeket összekötnek bizonyos mágneses erők és a beszéd „rejtett zugai”-ból a Kapcsolók működtetésével „elővillannak a versek”. Az írás forrása az ihlet, amely törékenységét és illékony voltát a Szösz című versében oly könnyedén ragadja meg. A vers, vagy más műfajú írás, és minden egyes műalkotás születésének és életének összes állomását felvonultatja a Lépéselőny ciklusban. A Recepció a befogadás erejét írja le, mikor egy mű hatása alá vonja, hirtelen beszippantja, és keletkezésének pillanatába rántja szemlélőjét, és tudomására hozza mondanivalóját. A Dallammá a dilemmákat kötet rész a szerelem, az álom, az ébredés témái köré fonható verseivel még mélyebbre engedi az olvasókat a költői én leikébe, gondolataiba. A zene dallamára megtörténő Rendszerváltástól eljut a gondolkodás és alkotás teljes szabadságát egy futurisztikus ábrándban lefestő Távlatokig. A Távlatok című verset megelőző művekben minden álmot az ébredés követ, míg itt ez nem következik be, és minden dilemmát, ami ébren vagy álmában foglalkoztatja az ént, a felhők könnyedségével dallammá oldja fel. A ciklus központjaként értelmezhető helyen áll, a gondolataikban szorosan köthető, Még egyszer és Tudatalatti föld című költemény. A lírai én megrázóan őszinte vallomása olvasható a két versben, amelyekben az élet sorsfordító pillanata után talán ráébred a rövid földi élet értelmére. Az ezt követő versekben a természet ritmusában és az írás aktusában tapasztalható hasonló lüktetés (Búvárszemüveg) alkotnak párt, majd a hit, a szerelem és a túlvilág kapcsolódik össze (Hágcsó). A harmadik rész az Erővonalak, amelyben a szerelem valódi közelségbe kerül, megmutatkoznak a lélek és a tudatalatti szintjei. A ciklus a Mit mondtam, mit nem ars poeticájával indul. Az értelmezésekkel, elmélkedésre serkentő gondolatokkal sűrűn átszőtt szöveg az „ötven feletti ábrándozás jogos önvédelméről” szól. A kapcsolati játszmákat a Gombfoci, a minden emberben hasonlóan meglévő töprengésre okot adó gondolatokat pedig az Éjjeli lámpa című versben foglalja keretbe. Az egyes költeményekben megjelenő szerelem egy-egy bizonyos élethelyzetben kap helyet. Felbukkan egy étkezés során (íz-párbaj), egy étel elkészítése közben (Mézes alma), egy Buszmegállóban állva felüti fejét a féltékenység és egy temetés gyászát követően is hozhat szerelmet az élet (Próza). A sajátos szerelmi vallomások közhelyektől, kliséktől és az elcsépelt szófordulatoktól mentesen hozzák közel a befogadóhoz a versszakokban megfogalmazott szerelmet. Egy valódi szerelmes férfi aggodalma és tűnődése jelenik meg a Mondtam-e című versben is. Számára a szeretett nőben testesül meg a próza, ő és az iránta érzett szerelem a jel és mérföldkő, a meghatározottság, a jelenlét, és a nő lesz a tükör, amin keresztül látja majd önmagát (Nem a múzsám voltál). A kötet utolsó ciklusában a szerelemhez kapcsolódva foglalkozik más egyetemes emberi érzéssel, a tartalmas élet kérdésével, az ember sorsát irányító értékrenddel, a dolgok fontossági sorrendjének felállításával. A költő látószöge tágas, amelyből szemléli a világot, ám sikerül meglátnia és versein keresztül láttatnia a lényeget: az önmagunkkal és a másikkal örökké birkózva, ám egymást szeretve és elfogadva élést. Báger Gusztáv Mondtam-e verseskötete sokrétű témái, műfaji sokszínűsége, nyelvi kreativitása, sajátos őszinte hangvétele egy bensőséges, családias légkört teremt meg. A három ciklusba rendezett versek világosan követhető értelmezési 34
