Életünk, 2014 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 12. szám - Horváth Réka: Mondtam-e?
HORVÁTH RÉKA Mondtam-e? GUSZTÁV KÖTETÉRŐL Báger Gusztáv 2013-as évben megjelent Mondtam-e című verseskötetét tartom a kezemben. A kis kötet borítója letisztult hangulatot, nyugalmat áraszt, amelyen két madár egymást kísérve együtt repül. A kötet versei az emberi kapcsolatok összetettségét, bonyolultságát jelenítik meg, amelyek hangulata a borítón is megjelenik. A költő a párt összetartó viszonyok és erők mélyéről ír verseiben, bevonva az olvasót a legemberibb, a legmeghittebb pillanatokba is. A költeményekben megjelenő változatos témákat, az azokban tetten érhető finom értelmezési rétegek sokszínűségét, a versformák kiapadhatatlanságát és a nyelv által nyújtott sokféle értelmezési lehetőséget egy fő sodorban tartja Báger Gusztáv az írás mágiája iránt érzett vonzalma. Minden, a verssorokban ábrázolt emlék, legyen az egy bensőséges édesanyját megidéző gyermekkori kép vagy egy szokványos párkapcsolati helyzet, esetleg egy szép ünnepnap, köthető a költő nyelvhez, íráshoz és a nyelv tökéletesítésének vágyához. „A lehető legtermészetesebb módon forgattam a ceruzát kisgyermek koromban.” írja Mágia című versében. Hangokból írott betűket kanyarít, és szavak születnek, majd gondolatait szövegként formálja meg ceruzája. Ám a varázs nem kopik meg, a költő versei legrejtettebb zugait, minden rétegét megtölti egyedi, hangulatos, érzékletes és személyes gondolataival. A kötetben három egymásra épülő ciklusba rendezve szerepelnek Báger Gusztáv versei, a Lépéselőny, a Dallammá a dilemmákat és az Erővonalak ciklus címek alatt. A születésének szabályait sajátosan meghatározó szabadverstől kezdve (Andersen), a japán kultúrában gyökerező haiku műfajára emlékeztetőén megírt verseken át (Haiku-távlat), a beszélt nyelv egyedi ritmusát követő kis prózai részek (Kiállítás, Beteg a Hold) és a rövid szöveges üzenetekre hasonlító költemények (Szó, Intertext) mellett megtalálható itt, az árbockosárformáját idéző képvers (Horizont), több az írásjelek hiányában egyedi módon tagolható költemény (Szekér, Takarítás) és egy precíz, rendhagyó humorral megírt műfaji összefoglaló (Élet és irodalom) is. A kötet minden verse egy külön univerzumot hoz létre, amelyek között a költő által megalkotott lírai én épít hidat. A versek a költő személyiségén át láttatják a valós élet eseményeit és betekintést engednek a megélt hétköznapokba is. Emellett szövegeit átszövi a történelem, a társadalom egyes eseményeit vizsgáló, akár elemző szál (Rendszerváltás, Lépéselőny), amelyek mellett megférnek a különböző irodalmi, nyelvészeti és zenei hagyományokat felvillantó versek (Alkímia, Hangyák, gyöngyök, hangjegyek) is. A kötet első ciklusában olvasható versekből kivonható esszencia a nyelvi játék, az egymásra játszott szavak és nyelvi képek változatosságában fogalmazható meg. A Hasonló különbség és az Aranybor soraiban megjelenő „képzavar” „a kognitív nyelvészet gondolata” a „Szótlan képek” mind Báger Gusztáv a magyar nyelven végrehajtott új, szelíd nyelvformálását vetítik előre. Szókészlete egyedi, sajátos ironikus humorral fűszerezett stílusú versei a modern kortárs és a politikából, tudományból átemelt szavakat is befogadja, beilleszti soraiba és a befogadók számára is könnyen UR BÁGER 33
