Életünk, 2014 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 12. szám - Szilárdi Béla: Pőrén születtél, pőrén távozol
SZILARDI BÉLA Porén születtél, pőrén távozol Hogy utáltam gyerekkoromban azt a nyarat, amikor anyámmal a Liliom étterem kerthelyiségében meglátogattuk Pieber Lacit, aki ott tangóharmonikázott, és énekelt:- „Szeressük egymást gyerekek, a szív a legszebb kincs. Ennél szebb szó, hogy szeretet a nagyvilágon nincs.” Szénsavbuborékokkal teli málnaszörpöt szürcsölve, legszívesebben befogtam volna fülemet, hogy ne halljam.- Az élet úgyis tovaszáll, a sír magába zár. Szeressük egymást gyerekek, hisz minden percért kár! Lehet, hogy csak az érzelgős előadásmód volt számomra kibírhatatlan. Persze, meg az is, amikor az asztalnál ülők a refrént énekelni kezdték, és közben egymás feje mellett, felett elnéztek. Tátogó, fogatlan szájukat figyeltem: Szeressük egymást! Korábban már hallottam hasonló badarságot. Szeressünk! Parancsra? Miközben a harmonikás ismétli a dallamot, felszisszenek. Egy félrecsúszott hüvelykujj, hamis hang. Anyám kérdően néz rám. Intek, hogy semmi, jut eszembe, Mama sohasem mondta azt, hogy szeret. Biztosan úgy gondolta nem kell azt mondani. Beszéd helyett átölelt, megsimogatott. Azt éreznem kell. Talán ezért volt úgy, én sem mondtam neki soha. Pedig szerettem. A dal végén páran összecsapták tenyerüket. Valaki félhangosan még megjegyezte, ennél szebb szó, hogy szeretet a nagyvilágon nincs. Csúcsra ne építs, irigy a világ, nagyot zuhan, ki túl magasra hág. Tekintsd kölcsönnek, mit felhalmozol, pőrén születtél, pőrén távozol. Morus Tamás Párás reggelekre ébredünk. Az élet mozgásba lendül. Rejtélyes fényben észrevétlenül lomha ködvilággá formálódik a nyirkos természet. Csak bámulok. Madár röppen. Belevész a tejszerű ködbe. A fák tűlevelein parányi folyékony cseppecskék csillannak. Felhő alja lóg a hegyre. Szemem hiába keresi a távoli határokat. A környező ipartelepekből kikerülő por, korom, füst nedves ködfátyolként gomolyog. A Saar-vidék már csak ilyen. Amikor a házból kilépek, halványan világítanak az utcai lámpák. A környező hegyekbe, völgyekbe alkonyat oson. Pára somfordái a fák között. Kettesbe kapcsolok, miközben autóm Saarbrücken egy külső kerületének meglehetősen meredek, kanyarokkal tarkított, nehezen belátható útján kapaszkodik felfelé. Igyekeznem kell. Fenn a hegytetőn, a szürkületben, lassan jön felém, egyre nő a modern épület. Ide igyekszem, a nemrég felépült Szent Morus Tamás templomba. Hangokra figyelek. 18
