Életünk, 2014 (52. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 11. szám - Faludi Ádám: Melák nője

Még délelőtt beállítottam a kétsávos Teslát, meg a Syrius rádiómat a nászajándékként kölcsönkapott lakásban, hogy csak indítanom kelljen, ha elérkezik az idő. No, igen. Csakhogy ez a lakás egy másik városkában, az étteremtől tizenöt kilométernyire, és négy vasúti megállóval odébb volt. Nyolckor elbúcsúztam a kellőképpen megütköző, tiltakozó vendégkoszorútól meg Hildámtól és futva érkeztem az állomásra, pillanatokkal a vonat indulása előtt. Már másodjára hallgattam végig az egész lemezt, mire Hilda becsengetett és kezdetét vehette a házasságunk.

Aztán nem sokkal az esetet követően Szigfrid elvette a húgomat. Ennyire irányított bennünket közös vágányra rendező pályaudvarunk állomásfőnöke, asszonyaink neve is azonos kellett, hogy legyen, még ha talán véletlenül is.

Telt-múlt a jövő, a sodrást kihasználva rábíztuk magunkat az áramlatokra, hátha valami jobb világban kötünk ki annál, mint amelyik éppen omladozik és alapja lesz az elkövetkező évtizedek szellemi és ezzel minden egyéb hanyatlásának.

Jó messzire kerültünk egymástól. Szigfridet rendre megvezette a húgom, lévén jó sűrű a vére és a bugyija meg mindig túl szűk. Szigfrid rendszerint külföldön dolgozott, hogy egyre több pénzt keressen és emiatt egyre több pénzt tölthessenek felesleges dolgokra addig, amíg megint nem lesz egy megveszekedett vasuk sem. Szigfrid sem tudta, hogy ennek mi értelme, de nem kereste se a kérdéseket, se a válaszokat. Mással volt elfoglalva. A húgom is. Egzotikus tahókra specializálódott, a multikulturális magánéletre tért át apránként, majd véglegesnek tekinthető életformának is ezt választotta.

Az én Hildám meg belebolondult a testépítésbe, versenyekre járt, és olyan rondán nézett ki már a végén, hogy a lakásban sem mutatkoztam vele szívesen együtt ugyanabban a helységben. Egyszerűen szégyelltem magamat a külseje miatt. Hetente tizennégy tőmondatban érintkeztünk egymással. Jó reggelt, jó éjszakát. Ezt hét alkalommal mondtuk ki az otthonunkban az utolsó fél évben hétfőtől vasárnapig. Akadtak kivételek is, de az átlag valahogyan így festett. Egy pocsék napon ráhagytam az edzőjére és leléptem. Felültem a távolsági buszra, irány Szigfrid. Akkor még együtt élt a húgommal, de már náluk is a végjáték zajlott. Másnap találtam egy kiadó lakást itt a park túlsó oldalán, aztán beköltöztem és aludtam pár napig. Ennek már vagy tíz éve.

Egy parkolóházban dolgoztam, abban a mindenki által jól ismert kalitkában ültem a kijáratnál és pénzt szedtem el az autósoktól. Úgy öt-hat évig. Aztán egyszer nálam járt az ismerősöm, és azt mondta, hogy olyan a lakásom, mint egy pakli tarot kártya. (Mindenféle színesek fedték a falakat, indiai abroszok, képek, tárgyak.) Mintha a Megvilágosodás Angyala pusztán örömszerzési célzattal párosodna a Kegyelem Angyalával, pontosabban hátulról dugná asztalomra döntve a Kegyelem Angyalát a Rejtély Angyalának szeme láttára! Ez a szem pedig egy falba fúrt lyukon keresztül figyelné ezt a véget érni nem akaró aktust.

Ilyesmit éreztem, miközben karon fogott a felismerés, hogy felvilágosítson a részletekről.

Nem sokáig gondolkodtam, egy hét múlva már hirdettem is a Táltos Kuckót. Horoszkóp a holnapról. Gyűrűvarázs. Nagy biztonsággal és tudományos igénnyel valószínűsíthető események a jövőből. Roland szerelme. Megvalósult jövendölések, megvalósítható holnapok. Günther, jós és elementalista.

77