Életünk, 2014 (52. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 1-3. szám - Zinner Tibor: Emlékfoszlányok az első semmisségi törvényhez vezető útról és göröngyeiről

Időközben, június 29-étől Grósz kormányában az igazságügyi tárca élén Kulcsár váltotta az ’57-ben „osztályharcos bíráskodást” követelő Markója Imrét.25 Az új miniszter az ’58-as ítélet, és Vásárhelyi perújítási kérelme ismeretében egyetértett a tárcája vezetőinek július 12-i értekezletén született megállapodással, miszerint „egyrészt az 1956 eseményeiben való részvétel miatt elmarasztaltak teljes mentesítését napirendre tűzik, másrészt meg kell vizsgálni Nagy Imre és társai perét, s ha a B. M. Állambiztonsági Operatív Nyilvántartójából megszerezhetők az eljárás iratai, azt követően döntenek a jogorvoslat módjáról”. A következő hónapok történéseiből27 kiemelendő, hogy Vásárhelyi november 17-én - a peranyagot eddig az időpontig sem tanulmányozhatta - az LfB-nek írt válaszában nem rejtette véka alá elmarasztaló véleményét a történtekről. Egy nappal azután, hogy az LfÜ megkapta az LfB- től az aktát, november 23-án az Államelleni Ügyek Osztálya a végzés helybenhagyását indítványozta. Az LfB - immár kizárólag bírákból álló tanácsa - két nappal később ennek megfelelőképp hozta meg újabb, ezúttal másodfokú végzését.28 Az érintett november 30-án értesült a végzés rendelkező részében foglaltakról azzal, hogy indoklását - ha akarja - elolvashatja.29 Az eredménytelenül zárult küzdelem azonban nem volt hiábavaló, muníciót biztosított a jövőhöz.30

Szemben Balogh kérésével - négyoldalas legyen az előterjesztés és egyoldalas a határozat tervezete - úgy készítettem el az összefoglalót, hogy az egyoldalas „elő- terjesztés”-emhez négyoldalas „határozati javaslat” kapcsolódott. Máig sajnálom, hogy egy példányban. A Deménnyel szemben indított büntetőügytől kezdve a Nagy- gyal és társaival szemben lefolytatott büntetőeljárásig azon büntetőperek sorjáztak benne, amelyekben törvénytelenségeket követtek el. A kárpótlás nagyságrendjét nem határozhattam meg, mert egyrészt időbeli, másrészt térbeli, harmadrészt tartalmi aggályaim voltak.

Részemről így kezdődtek, titokban és néhány oldalon keresztül az események, majd folytatódtak az MSZMP KB PB 1989. február 7-én tartott tanácskozásán hozott határozatának, továbbá az MSZMP KB február 20-21-én megtartott ülésén jóváhagyott előterjesztésnek megfelelően. Mindezt azonnal követte a Németh-kormány- nak február 22-én tartott ülésén az igazságügyi tárca által benyújtott előterjesztés elfogadásával a jogász-történész tényfeltáró bizottság társelnökeinek kijelölése. Földvári József büntetőjogász, a pécsi Janus Pannonius Egyetem tanszékvezető tanára mellett - a hamarosan felálló bizottságokkal - így vehettem részt történész társelnökként az ún. koncepciós elemeket tartalmazó büntetőügyek felülvizsgálatában, az ún. semmisségi törvények közül az első kettő (majd a rendszerváltoztatás után Kahler Frigyessel együtt a harmadik) előkészítésében.

Az ország belpolitikai helyzetének alakulásától, a több évtizedes egypártrendszer fokozatos, lépésről lépésre történő felszámolásának kikényszerítésétől a pluralista demokratikus társadalmi berendezkedés megvalósulása irányába tartó folyamat közepette vizsgálható a törvénysértő büntetőperek felülvizsgálatához szükséges személyi és tárgyi feltételrendszer megteremtése. A tényfeltáró bizottság létrejötte körüli, személyeskedő vitáktól sem mentes politikai küzdelmek a Kádár-rendszer, és mindenekelőtt az annak vezető erejeként ismert sztálini indíttatású párt végórái közepette zajlottak. Sőt, a már korábban sem teljesen egységes párvezetésen belül több kisebb-nagyobb hatalmi csoport jött létre, másfelől viszont a pártapparátus egyes körei részéről is megkezdődött (egy eleve kudarcra ítélt) kísérlet a Kádár-rend89