Életünk, 2014 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 11. szám - M. Lezsák Gabriella: László Gyula életműve egy évforduló apropóján
A KÖNYV HATÁSA A MAI KUTATÁSOKRA Kétségtelen, hogy a népvándorlás és a honfoglalás kori magyar régészet ma is azokon az alapokon áll, amelyeket László Gyula ,A honfoglaló magyar nép élete” című könyvében megteremtett. Mesterházy Károly szerint „valójában bármihez kezdünk, jó előtte e könyvet átlapozni, ne hogy elfeledkezzünk a kezdetekről, még ha azok csak feltevés, egy-két soros ötlet formájában találhatók is meg benne.”'0' Fodor István pedig arra mutatott rá, hogy László Gyula valóban járatlan úton indult el, olyanon, amilyenen mi még 57 év múltán is csak vaksin botorkálunk. Mint láttuk, eredménye is részben máig ható, módszere azonban ma is fenntartás nélkül követhető.”'01 Ezért szerinte a honfoglaló magyarok múltjának „ezernyi rejtélyét ma is úgy kell kutatnunk, ahogyan azt László Gyula megkísérelte több mint fél évszázada. Az eredményt tekintve viszont nem mellőzhetjük az eltelt évtizedek vizsgálati eredményeit.”101 Az új eredmények mára már valóban módosították László Gyula legtöbbet vitatott nézetét, a honfoglalók társadalmának nagycsaládi modelljét. A X. századi vérségi alapú nagycsaládi temetők kérdéskörét a legrészletesebben Dienes István,104 Bóna István,105 Mesterházy Károly,106 Révész László,“7 Fodor István“8 és legutóbb Kovács László“9 tekintette át. Napjainkban a honfoglaló magyar temetők archeogenetikai vizsgálatainak eredményei hívták fel újra a témára a figyelmet.1“ Ezekből a kutatásokból az is körvonalazódott, hogy a honfoglalók társadalma jóval rétegzettebb volt, mint amit László Gyula könyve írásakor sejthetett. Az már viszont Szőke Béla régész érdeme, hogy a magyar köznépi, addig szlávként meghatározott, soros temetőket felismerte, amely- lyel tovább színesedett a társadalmi paletta.1" Napjainkban úgy vélik, hogy a X. században már leginkább a „páros kiscsaládok” voltak túlsúlyban,112 de egyes kutatók szerint a nagycsaládok megléte sem zárható ki, amelyek azonban nem a legszegényebb rétegnél, hanem a középrétegnél figyelhetők meg.115 A nagycsaládi modell mellett László Gyula avar kori népesség továbbélése-szé- kelykérdése, és az ezekre épített kettős honfoglalás hipotézise"4 is nagy figyelmet kapott, amelyet szakmai körökben rendszerint negatív bírálattal illettek. Olyan nézet is megfogalmazódott, hogy ezzel „a magyar tudományosság benevezett a ki volt itt hamarabb című, valójában megmosolyogtató játékba”."5 A legújabb régészeti,"6 történeti"7 embertani"8 és archeogenetikai"9 kutatások azonban rámutattak, hogy az avar kori népesség megélte a magyar honfoglalást, és, hogy a székelykérdés kulcsa az avar kori népesség továbbélése lehet.120 A kutatás ma már hajlik arra, hogy a székelyek nem nyelvcsere útján jutottak a magyar nyelvhez, hanem mindig is magyarul beszéltek,121 és azonosak lehetnek a Kárpát-medence avar kori, hun identitású lakosságával.122 Egyes kutatók kétségbe vonták a komplex módszer, illetve a régészeti néprajz eredményességét is.123 Valójában azonban a multidiszciplináris megközelítés nélkül meddő marad minden őstörténeti vizsgálat. Ha leragadunk a tárgyak tipologizálá- sánál és az emberi használat, a társadalmi, illetve szellemi teljesítmény következtetéseit, a párhuzamok keresését mellőzzük, a kutatást csak sírfeltáró tevékenységre korlátozzuk. Többen megfogalmazták már, hogy a hipotézisek megalkotása és ütköztetése viheti csak előre a tudományt, amelyek fölött az igazságot úgyis kimondja az idő. 69
