Életünk, 2014 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 11. szám - M. Lezsák Gabriella: László Gyula életműve egy évforduló apropóján
életformában és kultúrfokon rengeteg másféleség, vélemény, szokás, babona stb. is keletkezhetett.”75 Veres Péter szerint a korabeli néprajz egyik legfőbb hibája, hogy az „esetlegességből, mint igazi racionalistához illik, mindenáron általános érvényű igazságokat akar leszűrni. Az esetleges és általános között rendet teremteni a legnagyobb feladat, s ma az óriási anyag összehordása után ez a legelső {...)”76 Levelét előremutató gondolatokkal zárta: „A következő lépés az lehetne, hogy a teljesebb feltárás mellett megkeresni és megmutatni a rokonainkkal való egyezéseket és a tőlük való különbözőségeket, aztán megmutatni az egész ugor és török népi világ egyezéseit és különbözőségeit az indogermán és egyéb népi világoktól. Óriási feladat és sok jó munkás kellene hozzá, holott nagyon kevesen vagytok. De talán a háború után, ha egy igazi magyar kormány lesz, az majd megérti, miről van itt szó.”77 SZAKMAI BÍRÁLATOK Veres Péter reményei nem váltak valóra, a II. világháború után nemzetellenes diktatúra rendezkedett be Magyarországon. A politika oltárán a tudományt is feláldozták: az intézmények átszervezése során a nem marxista tudósokat eltávolították az akadémiáról, a vezető állásokból, az egyetemről és a múzeumokból.78 A politikai tisztogatásoknak Fettich Nándor is áldozatul esett, akit 49 évesen előnyugdíjaztak és az akadémiai tagságát is felfüggesztették.79 László Gyula ellen a fő támadási alapot a magyar népi mozgalomban való részvétele és „A honfoglaló magyar nép élete” című könyvének „polgári történelemszemlélete", illetve a „szellemtörténeti eszmével való kapcsolata” jelentette.80 A Bartha Antal és Erdélyi István tollából született írás aktualitását a népi írók politikai elítélése adta,81 célja pedig a megbélyegzés volt. A cikk írói többek között kifogásolták, hogy a kötetben „nyűt formában található megállapítás az állandóan évszázadonként változó keleti ellenségről", „a nyugati életformához való csatlakozással betöltött történelmi küldetésről”, és arról, hogy „kelettel csakis nyugatnak vetett háttal lehet eredményesen felvenni a harcot”.81 Kifogásolták azt is, hogy a „mű megállapításai a szlávokról történetileg nem hitelesek", majd úgy vélték, hogy a „nacionalizmus vetülete az a nézet, amely szerint a szlávok minden társadalmi-politikai vívmányát más népek szlávokra gyakorolt hatásának tulajdonítja”, és, hogy „az a tisztelet, amely megnyilvánult a magyar nép iránt, nem terjedt ki a szláv népre.”83 A cikkben azt is felrótták László Gyulának, hogy részt vett a szárszói találkozón, sőt, a konferencia előadásának anyagát a „jobb oldali erők vezetése alatt álló”, „erősen nacionalista", „faji gondolatot ápoló”, „harmadikutas védvár" „tömörülés”: a Magyar Élet folyóirat, illetve a hasonló nevű könyvkiadó „propagálta".84 A cikkre László Gyula nem reagált, a halála után kiadott Emlékkönyvből viszont megtudhatjuk, hogy egyetlen pozitív vetületének azt tartotta, hogy a bírálók legalább elolvasták a könyvét.85 Annál érzékenyebben érintette pályatársa, Fettich Nándor néhány évvel korábbi, 1947-es86 „megsemmisítő”87 bírálata. Szakmai körből elsőként érkezett bírálat Fettich Nándor személyében, aki a népvándorlás és a honfoglalás korának egyik legnagyobb tekintélyének számított, a recenzióban foglaltak ezért a szakma hozzáállását is befolyásolhatták. Amint arra később többen is rámutattak, Fettich Nándor bírálatát többnyire a személyes sértődöttség vezethette,88 okát pedig az általa feltárt kenézlői honfoglalás kori temető térképének hibás tájo67
