Életünk, 2014 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 11. szám - M. Lezsák Gabriella: László Gyula életműve egy évforduló apropóján
híján, egy előre nyomtatott sírrajzot talált ki, amit az 1970-es évek közepéig használt is a szakma.55 László Gyula Németh László „harmadikutas" felfogásával rokonszenvezve könyvében több helyen megfogalmazta politikai nézeteit is. Az első az idegen hódítók „tudományos szálláscsinálói ellen irányult"?6 a második57 lényege tömören úgy összegezhető, hogy „ű magyarföld azé, aki megmunkálja.”^ A harmadik megjegyzéssel („a babona ellen nem vallással, hanem természettudományos felvilágosítással kell küzdeni”)'’'1 a tudományos és a politikai életben megnyilvánuló korlátoltságra célozhatott. A könyv a népiségtörténeti kutatásokat vezető Szabó Istvánnak „A magyarság életrajza" című, az 1940-es évek első felének egyik legjelentősebbnek tartott művéhez kapcsolódott: a sorozat-tervezet első köteteként látott napvilágot.60 A kiadvány születésére az új tudományos kutatási eredmények mellett nemcsak a kolozsvári szellemi élet, a kormányzat új tudománypolitikája, a népiségtörténeti iskola szemléletmódja hatott pozitívan, hanem a szerző vizuális-művészi látásmódja, képző- művészeti végzettsége is. Újdonság volt a rajzos rekonstrukciók felhasználása a kutatás során, amelyek eredményesen szemléltették a korszak jellemző viseletét és használati eszközeit. Olvasmányos stílusa miatt László Gyula ezzel a művével keltette a legnagyobb érdeklődést. írásáért 1944 nyarán a „magyar értelmiségi emberek filléreiből” megalakult Magyar Irodalompártoló Társaság 10 ezer pengővel jutalmazta a fiatal tudóst. A társaság megfogalmazása szerint a nagydíjjal olyan könyvet kívántak kitüntetni, amely „alkalmas széles rétegek nemzeti tudatának építésére és gyarapítására” ,6' A KÖNYV FOGADTATÁSA, ELSŐ VÉLEMÉNYEK ÚJSÁGOKBAN László Gyula kötetére, közvetlenül megjelenése után, a különböző újságokban könyvismertetések hívták fel a figyelmet. A Magyar Élet című lapban Féja Géza író arra mutatott rá, hogy László Gyula könyve „egy nagyvonalú magyar integrálódásnak mérföldköve. Nemcsak tudományos és irodalmi esemény, hanem esemény a magyar közösség belső fejlődésének útján is”.62 Féja kiemelte, hogy a fiatal tudós a „hungarológiai gondolat" szintézisét teremtette meg, amely „a pozitívizmus aprómunkájában elmerülő elmék", és „a teremtő géniuszok” ellen „szellemi praetorianusokat nevelők” között akkoriban merőben szokatlannak számított.63 A pozitivista adatgyűjtő munka fontosságát Féja Géza sem tagadta, de szerinte annak csak akkor van értelme, ha időről-időre szintézis is születik. Féja azt is megjegyezte, hogy László Gyula megtörte azt a „balhiedelmet” is, hogy a tudományos műnek „száraznak, érthetetlennek és élvezhetetlennek" kell lennie, helyette „tiszta magyar stílust" és „magyar észjárást” érvényesített művében. Ezáltal „közösségi üggyé", „közösségi élménnyé" tette „egyik leglényegesebb tudományunk" eredményeit. Féja Géza arra is rámutatott, hogy László Gyula könyvével a magyar irodalom népi vonalához csatlakozott, amellyel „a népi vonal népi-hungarológiai vonallá szélesedett, élénk bizonyságául annak, hogy a népi vonal ma a legnemzetibb csoportosulás Magyarországon; a népi vonal vállalni és teljesíteni tudja azokat a feladatokat, melyeket a nemzeti jelszavakat hangoztató, de a ma65