Életünk, 2014 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 11. szám - Luzsicza István versei
LUZ5ICZA ISTVÁN Égszínkék szonett LÁZÁRFALVI ANTAL GYÖRGY EMLÉKÉRE, EGYKORI „ÉGSZÍNKÉK" VERSESKÖTETE MARGÓJÁRA a villámot ha szobádból lesed míg ma féktelen dühvei tombolnak ablakodnál az őrült elemek: tudod lesz még nap és lesz még holnap s ha fáradt kétely ha fásult közöny ha köznapok ordító főcíme rámenősen rendre rád is köszön tudod hogy bújj magad rejtekébe tudod ha kívül állnak mindenek bennfentes mégis hogyan lehess torzókból hogy teremts egészeket mert tudod honnan jön és mi ez: égszínkék lélek érzés és tudat hitté kristályosodott hangulat Képaláírás valamerre messze két üvegpohár az idők végéig egymásnak koccan mi benne volt egyszer benn is marad már az örökre elmúlt mozdulatokban egy végső rundot az utolsó után az egészségünkre így is kikérnek miénk vagytok még? - kérdezzük tétován: mert mi azóta és most is tiétek 56
