Életünk, 2014 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 11. szám - Csák Gyula: Háttér (önéletrajzi részlet 21.)
Azt követően is részt vett különféle versenyeken, úszott rekordokat, de érlelődött az idő, amikor befejezi majd a magyar színekben diadalmaskodó sportolói pályafutását. A vele kapcsolatos gondolataimról nem szóltam a tolmácsnőnek, mert emlékezetem szerint beszéltünk már a neves magyar sportember határsértő kísérlete körüli, nemzetközi botrányról. Egyébként is mindenek elé tolakodott az a mondanivalóm, amely szerint olyannak látom e percben a Dunát, mint ami óriási verőérként lüktet át Európán, szállítja az élethez nélkülözhetetlen vérsejteket onnan ide, innen oda. Átmossa Magyarországot is és ennek az előttünk hömpölygő víznek a hordalékanyaga között ott van az is, amit Magyarországról hozott idáig, és visz tovább. Itt úszik benne egy darab Magyarország a maga vert lelkével-testével, sebeivel, fekélyeivel, és azt is érzem, hogy elektromos áram sugárzik belőle, de azért mégis menten megteszem, hogy belevetem magamat. Ezt a tervemet hangosan is elmondtam.- There is mercy for everything - szűrte fogai között a tolmácsnő, miáltal olyasmit mondott, hogy minden bűnre van bocsánat. Máskor is mondta már ezt, rendszerint olyankor, amikor az égvilágon semmi köze nem volt ennek a szólásmondásnak a terítéken lévő témához. Saját figyelmetlenségéről árulkodott ezzel, és párszor már szóvá is tettem. Most is biztosra vehettem, hogy cigányútra szaladt a torkán a szó-falat. Gyur- gyevó felé figyelt és folyamatosan mondta - első hallásra alig megérthető mondanivalóját.- A gátlástalan érzéki mohóság nem része az ember eredeti és természetes énjének! Vannak azonban torzulások, amikor valakinek az életkorával együtt növekszik az érzékiségnek hódoló hajlandósága. A vele fogódzó férfiak még nem is estek egyik ámulatból a másikba, máris ott a harmadik, a találkozás az érzékiség gátlástalanságával. Híre van, hogy az a nő impregnálta magát minden erkölcsi tartás ellen! A vágy legkisebb szellője megzavarja hófehér lelkét és szégyenérzete a legalacsonyabb fokra zuhan. Ájtatos arccal, kecses gyakorlattal becukrozza magát, hogy ragadjanak rá a férfiak. És befesti magát, mint a virág, hogy rászálljon a pillangó, mert nem veszi észre, hogy elszállott már az ő ideje és festett virágot egyébként sem szokás szagolni Bizony, bizony, manapság már nem kedvére válogathat, hanem őt választják a csökkenő igényszinttel rendelkező kuncsaftok”. Nem szólhattam közbe, mert olyan volt a beszéde, mint a félrevert harang. Most találja ki, vagy reggel óta forgatja a fejében és most zúdítja rám? Ilyen haragvónak még nem láttam. Rálegyinthettem volna, mint egyéb okfejtéseire, amelyekkel előállott néha, amiként én is elkalandoztam olykor kettős magányunkból az igazibb egyedüllétbe, csakhogy most nem elvont általánosságokról esett szó. Meghökkentő világosság vetült arra, hogy nem valahol máshol jár az esze, hanem arról beszél, amire gondol. A hárfás nő jár a fejében, és miközben szavakban is megidézi, az a fajta gyűlölség árad mind a szavaiból, mind a hangszínéből, amit csakis rivalizáló nők érezhetnek egymás iránt. Megkapta szekundáját a hárfás hölgy, meg aki hódoltam neki, én is. 49
