Életünk, 2014 (52. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 11. szám - Csikós Attila: A napon sütkérező hal (regényrészletek)

Zengő elhallgatott. A keze ökölbe szorult, és nem lehetett eldönteni, hogy magára haragszik-e vagy Jasnára, amiért akkor és ott nem hagyta magát. Több volt ez, és ezt érezte Andrej, mint egy egyszerű dugás története, és nem is a bűn megvallása volt ebben a balul sikerült esetben az érdekes. Zengő talán tényleg beleszeretett a nőbe, vagy legalábbis felidézett benne valakit, akit éppen csak megemlített, s akiről nem akart továbbiakat mondani, nem tudni, töprengett Andrej, s valószínűleg sohasem derül már ki. hogy Zengőben mi játszódott le akkor a műmatyó abrosz felett.

Érdekel, hogy mi történt azután, kérdezte az öreg. Nem, mondta Andrej. Nem érdekel.

Megbocsátott, mondta az öreg. Érted? Megbocsátott nekem. De nekem nem volt erőm többet találkozni vele.

Az arca kisimult, ökle kibomlott, egészen elerőtlenedett, üres tekintettel bámult a semmibe, hosszan, és talán csak az öreg kocsmáros tudta volna elmondani, mert az ilyeneknek van hozzá mércéjük, hogy hol járnak a gondolatai.

Hát ez volt az a két történet, amit Zengő az utóbbi két alkalommal mesélt neki. Lassan, magában tipródva ballagott a Nyugati felé.

Ugyanakkor, mert alapvetően gyáva volt, vagy mondjuk úgy, előrelátó, s mert Torday óvatos noszogatása, hogy igyekezzen kicsit jobban figyelni Miiiára is, hatott, mégsem metróra szállt, hogy kimenjen Újpestre megnézni, hol tart a próbafolyamat, és elidőzzön kicsit a hamvas színésznők között, hanem felült a 73-as trolira a Pod- maniczkynál, s elzötyögött Miiiához haza.

25