Életünk, 2014 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 11. szám - Miskolczy Ambrus: Emil Cioran útja a gyermekkori paradicsomból "A kétségbeesés csúcsai" felé
élet: „kontraszt és harmónia, szeretet és gyűlölet, fösvénység és altruizmus, egoizmus és teljes önfeláldozás”. Az ellentétek oka: „1. Az emberi jellem. 11. A társadalmi szerveződés.”73 Mindez jellegzetes kamaszvallomás, kicsit koravén és gyermeteg, tudálékos és természetes. Ez a kamasz másként jelenik meg, mint ahogy az idősödő Cioran megjelenítette. Igaz, a kitűnni vágyást mindig is hangsúlyozta. A „pesszimizmus apolo- gétája”74 alighanem meglepődött volna, ha hajdani optimizmusáról olvasott volna. Ami a legmeglepőbb, még nem érezni azt a törést, amit a gyermekkori paradicsomi világból való kiszakadás jelentett - később. Most mintha még benne élne, ha besütött a nap, viszont a hétköznapi világ taszítja, és a kitörés vágya fűti. Mindez az olvasásra ösztönözte. „Éveken keresztül - vallotta Constantin Noi- cának 1975-ben - csak olvastam, hogy megszabaduljak a felelősségtől. Naponta órákon keresztül csak olvastam. Természetesen semmi közvetlen hasznot nem húztam az egészből, ha csak nem sikerült magamban azt az illúziót táplálnom, hogy valamit csinálok. Kevés ember falt annyi könyvet, mint én.”7518 éves korában már rá lát a filozófiai tájra: „...a modern filozófia elvesztette objektív szemlélődő jellegét, ami a görög filozófiát jellemezte. És ennek oka: az absztrakt elvek alárendelődtek a konkrét élet szükségleteinek. Például: a morál metafizikai posztulátuma Kantnál, az életöröm Nietzschénél, az elvek konkrét finalitása Jamesnél és Bergsonnál stb.”75 Nemsokára már ő is ott szerepel ezen a sorban. De előbb az élet következett, és benne törések, traumatikus törések egész sora. A kuplerájba pedig - Kanttal a zsebében - első szerelmi csalódása vezette. Még a gimnáziumban történt, az ami „hosszú évekre meghatározta magatartásomat”. Filozófiával foglalkozott és szerelmes volt egy lányba, egyik iskolatársába. Félénk volt, nem mert közeledni hozzá. Viszont mit lát egyszer a városi parkban, amikor nevetgélés verte fel filozófiai könyvéből: a szeretett lányt, amint az osztály által megvetett Tetű nevű alakkal incselkedett. „Még ötven év távolából is tökéletesen emlékszem, mit éreztem akkor. Lemondok a részletekről. A fontos az, hogy megesküdtem: végeztem az »érzelmek«-kel. így lettem makacs bordélylátogató.”77 Hogy aztán a nemibetegség-romantikában tetszelegjen, abban, hogy sikerült összeszedni valamit, pontosabban azért panaszkodott, hogy nem sikerült. Akkor már diszkré- tebb volt, amikor egyik indiszkrét barátjának arról panaszkodott, hogy olyan külsővel, mint az övé, legfeljebb cselédlányokat tudna felcsípni a Nemzeti Színház kakasülőjéről.78 Az nem biztos, hogy olyan sokat mászkált a kuplerájokba, valószínűbb annak megvallása, hogy a sorsdöntő szerelmi csalódás után 5-6 évig lánnyal nem állt szóba.79 (Az eseten még 1963-ban is kesergett, de aztáni9Ö7-ben már tényszerűen nyugtázta: „Mindarra, amire képes vagyok, mindaz a kevés, amit érek, kamaszkorom nagy félénkségének köszönhetem. Ennyiben Tonio Krögerre ütök.”80 A BUKARESTI DIÁK 1928-ban beiratkozott a bukaresti egyetemre. Bukarest újabb megrázkódtatás. Az első Resinár, a boldog gyermekkor elhagyása, amikor „végleg eltört valami” benne - nyilatkozta.81 Resinárhoz képest Nagyszeben idegen - német - világ. Viszont európai város. „Álmaink városa Bécs volt”.82 Ezzel szemben Bukarest a balkáni ellentétek, a luxus és a nyomor színtere. A száműzetés újabb állomása. A diákotthon 14
