Életünk, 2014 (52. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 11. szám - Tornai József versei

Hármas oltár

i.

Egy szép őszi éj után égető véknyommal

s csodálkozva, hogy a Nap kelet helyett

éppen most dél felől ébred,

onnan sugárporoz be fiatalt, öreget,

én meg a vénségemmel együtt

köhögök, összehúzom magamon kabátom,

míg fehér lesz hajam, csontom,

ahogy föltarajlik a hó dicsősége a sírhanton.

2.

Egyik tükör képe a másik tükörben, a másik tüköré a harmadikban, a harmadiké már a negyedikben, a negyediké pontosan az ötödikben, véges és végtelen a tükrök száma, végtelen és véges tömegű tükörkép szépségben és undorban, élőben és élettelenben: tükrök tükre vagy te meg a világ, hiszed, vagy nem.

3Agyunk a nagy kérdést úgy válaszolta meg, mivel nem tudta, minek vannak a mindenek, hogy álmodott magának egy teremtőt, ki alkot csillag-rejtélyt, folyót, vadat, erdőt, benne az embert, a legtorzabb, legesendőbb lényt, ki romlik s újjátestesül, és kitalálja azt is, ami semmi, pára, így lel babért a nemlét homlokára.

3