Életünk, 2014 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 10. szám - A Napfényember - a 102 éves Spiegler Elemér visszaemlékezései
szolgálatos lett. Csak egyedül jöttem haza. A zsidó temetőben nyugszanak mind, de csak a nevük van felírva. Megjöttem 45-ben. Végigmentem a Fő téren, mert kíváncsi voltam, hogy néz ki. Minden kirakat be volt törve. Pappírral volt beragasztva a kirakat, vagy deszkával be volt szegezve. Ott üldögéltem a kirakatban. Semmi nem volt. Itt, Szombathely belvárosában egy varrótűt nem lehetett kapni 45-ben. Úgy ki volt rabolva az ország. Aztán továbbmentem a zsidótemplomba. A földön több ezer darab fénykép hevert. Hogy hogyan kerültek oda, azt nem tudom. Én is ott találtam meg a szüleimnek a képeit. 48 kiló voltam, mikor felszabadultam. Az egészségem talán rá 1-2 évre állt helyre, hisz nagyon le voltam gyengülve. Mikor hazaértem, az ablakok X alakban voltak leszegezve lécekkel. Minden ablak nyitva volt. A földön szalma. Bútor semmi nem volt. Két szekrény le volt fektetve a földre, azon 3 palló. Az volt a prices. Annyi poloska volt, hogy az őrület. Még a falakból is potyogtak. Aztán mentem az elhagyott javakhoz. Ott adtak különböző dolgokat, például egy lavórt. Visszamentem a cipőgyárba, még nem tudtak fizetni. Adtak két kiló krumplit, egy kiló húst, kiló cukrot. Csak így tudtak fizetni. Az üzem nem tudott megélni, hisz nem volt anyag. Ami bőr meg anyag volt, azt a háború alatt széthordták. Ráadásul az 50-es években tavarisokat is elszállásoltak. Végig a kertben oroszok voltak. Soha nem gondoltam volna, hogy megérem ezt a 102 évet. Elég volt nekem az, hogy esetleg megérem a holnapi napot. Rengeteg nehéz dolgon mentem keresztül, rengeteg szenvedésen. De semmi gyűlölet vagy harag nincs bennem. Megmondom őszintén, gyerekek, én hazajöttem 45-ben, nekem volt bosszúvágyam mindenkivel szemben. De hát ez a legnagyobb butaság. 42-ben elmentem innét, hazajöttem 45 vége felé. Abban a pár évben cserélődött már minden. Most akkor kire haragudjak? Akik már akkor voltak, talán nem is ismertek engem. Most akkor én bosszút álljak mindenkin? Bosszút nem szabad soha állni. A bosszú az bosszút hoz. Véleményem szerint. De feledni meg nem lehet, nem szabad. A bosszú meg a feledés az két külön dolog. Én senkire nem haragudtam soha, és most sem haragszom... 53
