Életünk, 2014 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 10. szám - Heimler Jenő: A köd éjszakája (részlet)
magam. Az éjszaka elmúlt, de a szenvedés s a rettegés megmaradt. Éva magához tért, de túl gyenge volt, hogy beszéljen. Csak nézni tudott rám nagy, félelemmel teli szemeivel. Olyan fájdalom hasított belém, ami szinte gyönyörre hasonlított. Elszédültem. Éreztem, ahogy halántékom vadul lüktet, és karomon kifeszülnek az erek. Aztán minden elsötétült. Tűzött a nap a köröttem zavaros tömegként forgó világra. Szemeim előtt fekete pontok táncoltak, és a szomjúság marta testem.- Vizet! Ez volt az egyetlen szó, az egyetlen gondolat, amibe kapaszkodhattam. Az állomástól vezető hosszú úton egy sor ember vonszolta magát lassú, kimerült léptekkel. Itt-ott egy-egy arcon számomra olvashatatlan, titokzatos üzenet rejlett... Megérkeztem, 1944 júliusában, az auschwitzi koncentrációs táborba. 41
