Életünk, 2014 (52. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 10. szám - Nicolas Roth: Tizenhat évesen Auschwitzban

Mennyi ideig tartott a várakozás? Ma már nem tudom felbecsülni. Úgy tudtuk, hogy fertőtlenítésre, zuhanyozásra várunk. Ekkor már tudtuk, hogy Auswitz 11-Bir- kenauban vagyunk, tudtuk a nevét ennek az annyi fogoly által elátkozott helynek? Talán. Mivel nem értettem németül, lehet, hogy csak néhány órával később ismertem meg ezt a nevet, olyan deportáltaktól, akik előttem érkeztek és beszéltek magyarul.

A csoportunk hirtelen, ütésektől és ordításoktól kisérve megmozdult, és egy másik terembe ment, melyről kiderült, hogy a zuhanyozó. Ide belépve durván félrelöktek: „Verfluchte Hund!” („Átkozott kutya!”), hallottam. Azt sem tudtam, mit akarnak tőlem, majd gyorsan felfogtam, hogy egy fickó közeledik egy nyírógéppel,

felemeli a karom és minden további nélkül nyírni kezdi a hónaljszőrzetem, majd rögtön nekilát a fanszőrömnek. Durván dolgozott, fájt nekem. A karámba zárt állatokkal bizonyára jobban bánnak.

Belépve egy nagy terembe, az ajtónál két fickó ragadott meg, és egy harmadik, nagy ecsettel folyadékot, valószínűleg fertőtlenítőt fröcskölt a szeméremcsontomra és a hónaljamra, melyeket nemrég borotváltak. Meghökkent és bizalmatlan pillantást vetettem a bűzlő folyadékra, mely a mellette álló vödörben volt. Égető érzésem volt, különösen a lábam között. De tovább kellett futnom a többiekkel együtt a zuhanyozók alá. Itt megint vártunk, sokan voltunk, tartanunk kellett a cipőnket és az övünket, de nem mertük letenni. Ez volt az egyetlen és kirázólagos holmink, ami az előző életünkből maradt, és még emlékeztetett arra, hogy egykor emberek voltunk.

Végre a zuhanyozók működni kezdtek. A víz égetően forró volt, kitört a pánik, kiabálások hangzottak. Majd szinte azonnal hideg víz jött. Mindenki megpróbált belőle lenyelni néhány kortyot. De éppen hogy sikerült átnedvesedni és lenyelni kevés folyadékot. Már vége is volt. Folytatni kellett, meztelenül, elázva, végigfutni

27