Életünk, 2014 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 10. szám - Söptei Imre: A Schey és Spitzer családok sorsa, szerepe és hatása a XIX. századi Kőszegen
zójának, Albrecht főhercegnek házi bankárja volt. Vagyonleltárából kiderül, hogy vagyona nagyobb részét a Frigyes által is szervezett vasutak részvényeibe fektette. Hazai és kőszegi kapcsolatait újragondolta, ugyanakkor miután kiderült, hogy házassága gyermektelen marad, feleségével egyre többet költöttek jótékony célokra. Ha csak kőszegi „beruházásait” nézzük is, impozáns a tevékenységük: temető és ravatalozó (1854), Albrechtinum szegényintézet (1859), zsinagóga (1859), Elisabethi- num kisdedóvó (1871). Az uralkodóház tagjainak nevével címezte alapításait, ami nemcsak az udvarhoz való hűségét fejezte ki, befektetésnek tekinthetők, mert utolsó évtizedeiben a társadalmi ranglétrán látványosan emelkedett. Magas kitüntetése után Frigyessel együtt 1859-ben koromlai előnéwel osztrák nemességet kapott a császártól, 1864-ben lovagi rangra emelték őket, majd mindezek koronázásaként 1869-ben bárói címet szereztek. Az első magyarországi születésű zsidókként, akiket ez a megtiszteltetés ért. Bár az ideje nagy részét Bécsben, illetve a mellette fekvő Badenban töltötte, soha nem szakított teljesen Kőszeggel, hiszen házait, helyi ingatlanait nem adta el. Általában május hónapját teljesen Kőszegen töltötte. Ebben az időszakban vállalta el a takarékpénztár elnökségét, amely akkoriban lett jelentős, jól működő pénzintézet, amely 60%-os osztalékot tudott biztosítani a részvényeseinek. Hiába vagyona, rangja befolyása, ő sem tudott mindent elérni. Hiszen hiába mozgatta meg ő és rokonsága kapcsolataikat, a város újabb modernizációs kísérlete, a fő vasútvonalhoz csatlakozás nem sikerült. 1881-ben elhunyt, Frigyes úgy látszik ebben is követni óhajtotta nagybátyját, hiszen alig 2 héttel követte őt. A vasúti szárnyvonal részvény- társaságának alapításából kimaradtak hát, a többi Schey is alig jegyzett kötvényt. Talán azért, mert alig néhányan laktak már közülük a városban. Ahogy a Spitzerek is szépen lassan kikoptak a közéletből és a köztudatból és Kőszegről is. Utolsó anyakönyvi bejegyzés a Spitzer név alatt 1875. május 23-án történt, amikor dr. Spitzer Bernát honvédorvos házasságkötését örökítették meg, de neki semmi köze nem volt a kőszegi Spitzerekhez. Ugyanakkor ez a spontán elvándorlás nagyon jó mutatója annak, hogy milyen gazdasági válságba került a város, hiába igyekezett, a modernizációs versenyben irgalmatlanul lemaradt. FORRÁSOK Magyar Nemzeti Levéltár Vas Megyei Levéltára Kőszegi Fióklevéltár: Kőszeg Város Tanácsának iratai: Jegyzőkönyvek. 1785. 282. p.; 1790.1x4. p. Divisionales et executionaliae. 57. köteg/70. szám; 66/231.; 67/172.; 69/212. Kőszeg Város Társasbíróságának iratai. 1852. VII. kútfő 56. szám Kőszeg Város Városilag Kiküldött Bíróságának iratai. 1856. IV. kútfő 213. szám Kőszeg Város Polgármesteri Hivatalának iratai. Elnöki iratok. Dr. Gyöngyös Endre által elkülönített izraelita anyakönyvi másolatok: Halotti anyakönyvek 3.; 6; 17.; 26.; 83. Házassági anyakönyvek 26. Felhasznált irodalom: Az 1995. május 12-én, Esztergomban tartott A zsidóság szerepe a magyarországi polgári fejlődésben (XIX- XX. század) című konferencia anyaga. Szerk. Csombor Erzsébet. Esztergom, 1995.149 p. (Komárom- Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára, 3.) 12
