Életünk, 2014 (52. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 10. szám - Söptei Imre: A Schey és Spitzer családok sorsa, szerepe és hatása a XIX. századi Kőszegen

megszerzése, illetve némileg az adózásuk kapcsán tudjuk kimutatni, ami ugyanakkor azt jól illusztrálja, hogy a Schey és Spitzer famíliák miként rendezkedtek be a városban.

Eddig és a továbbiakban is a két családdal kapcsolatos ismertetést a Kőszegre érkezés időrendi sorrendjében folytattuk, most adódna a lehetőség, hogy az első ingatlanszerzés okán ezt felcseréljük, mégsem tesszük, mert így nagyobb a kontraszt, milyen pályát is futottak be egymás mellett, helyenként együttműködve, de akár versengve is a Scheyek és a Spitzerek. Ráadásul azért is érdekes ebben a megközelítésben a történet, mivel a Spitzerek ingatlanvásárlásai alapvetően nyugalmasan zajlottak, Schey Mózes első próbálkozásai - a fennmaradt adatok alapján - nagyon is érdekesnek, sőt a korra erősen jellemzőnek mondhatók.

Az első vásárlási kísérlet és annak a helyi polgárok részéről történő akadályozása, a későbbiek ismeretében már-már szimbolikus értékűként is felfogható. A vétel lehetősége ugyanis a belvárosban adódott. Abban a belvárosban, ahol évszázadokon át a patríciusok, a városbírák, a belső és a külső tanács tagjai laktak, akik akár 2-3 nagy értékű telket is bírtak. Ott, ahol a legnagyobb presztízst jelentette a jelenlét. A XV111. században még nagyobb jelentőséggel bírt az ott való megtelepedés, hiszen a helyi polgárság vezetőrétegének egy részét kiszorították a Dunántúli Kerületi Tábla jogvégzett, a birtokaik jövedelme mellett a biztos és jól megfizetett állami állásaikból következően jobb anyagi helyzetben levő köz- és főnemesek. A Kelczek, Nádasdyak, Sigrayak, Szelesteyek, Nagyok, Festeticsek és társaik voltak azok, akik a város szellemi pezsgése mellett az anyagi javakban is fellendülést biztosítottak. A mai Chernél Kálmán, akkoriban Úri utca palotáit ők építtették, de a belváros más részein is vásároltak, újítottak, bővítettek, nagyobbítottak ebben az évszázadban házakat. Ebbe a környezetbe kerülhetett volna, igaz éppen egy jó nevű, ősi nemesi család révén, talán mondhatjuk, sokak szemében nem kívánatos „pereputty”.

A helyszín a mai Bálház telke volt, ahol akkoriban még nem a mai - helyi szinten - monumentálisnak mondható épület állt, hanem egy kis szerény, földszintes házacska. Ebben laktak Scheyék a beköltözésük utáni években, a Szluha család bérlőiként. Szluha János, ősi, felvidéki eredetű nemesi család leszármazottja, a kerületi tábla bejegyzett magánügyvédjeként, sőt egy időben a vagyontalan nemesek ügyeinek ingyenes vitelével megbízott, állami fizetést húzó jogászként működött. Neve többször feltűnt Kőszeg közeli nagyobb birtokosok jogtanácsosaként, akkori kifejezéssel élve ügyészeként. A család több ingatlannal is rendelkezett Kőszegen, ennek ellenére úgy tűnik, lehettek anyagi gondjaik. Ez kitűnik abból az adásvételből is, amelyet Schey Mózessel kötöttek 1793-ban. A szerződésben foglaltaknak megfelelően át is vehették volna az épületet, de a telekben üzleti lehetőséget látott a város egyik módos molnára, aki ráígért a vételárra. A válasz újabb száz forint, aminek következtében megint csak Scheynek állt a zászló. Ekkor Haffenscher Antal, aki bálház felépítését tervezte, polgárjogára hivatkozva az általa kialkudott áron magának követelte az egész ingatlant. A város bevételeire általában jól ügyelő tanács azonnal a molnármesternek adott igazat és neki ítélték a vita tárgyát. Minden bizonnyal befolyásolta a döntést a várható bálárenda, vagyis a bérleti díj, amit a táncestélyek után fizetni kellett a városnak, de az azért érdekes, hogy a korábbi bálház-tulajdonos özvegyasszonyt kurtán-furcsán utasította el a magisztrátus, amikor felszólalt saját jogainak védelmében. Hozzá kell tenni, hogy az új tulajdonos még a vártnál is job5