Életünk, 2014 (52. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 9. szám - Szalay Károly: Szent Jeromos éjszakája

képpen fügével és datolyával tömött ludat hozott elő Lucretia, és végezetül nagyméretű, főtt rodoszi tyúkot, amelyből már csak Hieronymus tudott fölfalni egy szeletet.

Tömény, nehéz borok helyett vizes bort ittak, és helybéli friss gyümölcsöket, mézzel leöntött főtt gesztenyét, körtét, szilvát és aszalt armeniai barackot szolgáltak föl levezetőként. Ha pedig valaki mégis éhen maradt volna, juhsajtot, savanyú tejet, tejföllel kevert sós tehéntúrót tett Lucretia az asztalra. Ez utóbbiak a Peninsula Bal- canicáról lopakodtak be Mammama római konyhaművészetébe.

Eusebius hátradőlt, hasát feszítette a töméntelen étel, és jólesően hatalmasakat böfögött. Máskülönben alig hangzott el szó. A római arisztokráciára jellemző nagy zabálásnak - „coena feralis” - halotti tor jellege volt.

Először Hieronymus vonult vissza, gyöngéden megsimogatva menet közben nagyanyja ritkuló, ősz haját.- Istenem, Uram! - sóhajtott az özvegy nagynéni. - Mi lesz ezzel a szerencsétlen gyermekkel Rómában, idegenek között, nélkülünk?!...- Mi lesz, mi lesz - röffent föl az apa. - Ha nem találkozik olyan kergentyű tyú- koncokkal, mint amilyenek ti vagytok, talán még ember is lehet belőle. Nem köll örökösen nyavalyogni! Ha húsz évvel hamarább születik, már régen ott porladna a csontja valamelyik hispániai vagy gall csatatéren, netán valahol Görögországban vagy Egyptusban.- Miért éppen ott? - kötekedett szokásához híven Castorina.- Annyi hülyeséget beszélsz mindig, még csuda, hogy a gyermekre nem ragadtak rá a téveszméid.

Eisebiixs most föltűnően önmegtartóztatóan viselkedett. Nem válaszolt a kihívásra, fölállt, fölhajtotta maradék vizes borát,és így szólt:- Térjünk nyugovóra, hajnalban jön a szomszéd kocsija. Korán kell kelnünk.

És habitusától idegen, ünnepélyes hanghordozása, szóhasználata olyan furcsán

hangzott, hogy Castorina elnevette magát. „Térjünk nyugovóra”, ismételgette magában pokróc sógora szokatlan kifejezését.

Alig pirkadt, már nagy hóházásokkal megállt házuk előtt Bonosusék négykerekű carrucája. A jómód jeleként nem öszvérek, hanem lovak vontatták, nyolc jól táplált, fényes szőrű, egyforma vasderes. Két lovas-fegyveres nem is annyira az utasok, inkább a lovak védelmében. A carruca dormitoriához hasonlított könnyű vászontetőzetével. A kocsis bakján kívül négy ülőhely, Eusebius egy szál zsákja mégis alig fért föl, olyan sok helyet foglalt el Bonosus utazóládája, amelyet vastag szíjjal kötöttek át, hogy szét ne hulljon. Hieronymus csudálkozva látta, hogy a poggyász legtetején legalább ötdigitusznyi hosszú és háromdigitusznyi széles kalitkában négy, szinte héjaméretű galamb tollászkodott.- Apám tenyésztette ki őket. Postagalambok. Velük küldök üzenetet, miként megy a sorom. A sorunk. Majd ha aztán fél esztendő múlva Rómába jön az ügyeit intézni, visszahozza őket.

A cinóbervörös kocsi farészeit fényesre dörzsölt rézveretek díszítették, a kerekeket és a küllőket a vaspántokkal inkább megerősítették, mint kicifrázták. Hieronymus futólag észlelte ezeket a részleteket, s nem keltettek irigységet fiatal lelkében, mert még nem tudatosodott benne, hogy a kocsi díszítése a Római Biro83