Életünk, 2014 (52. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 9. szám - Szalay Károly: Szent Jeromos éjszakája

ban kikapcsolta tudatából a nagyanyjától hallott hordalékismereteket, s csak magára a szövegre koncentrált. Kezdetben tekercsformára másolt, de fölismerte, ez a technikai kivitelezés nehezen kezelhető, ha újra el akarja olvasni az eposzt, ezért áttért a kódex alakú formára, majd a harmadik ének után az olcsó papirus alapanyagot fölcserélte a drágább pergamennel, mert hamar rájött, a papirus, noha kiváló egyp- tusi nyersanyagból készítették, nem eléggé ellenálló, főleg nedves behatásokra. Szinte minden szabad idejét lefoglalta a másolás. Azért sietett, hogy ne vigye magával az öregasszony kedvenc olvasmányát. Ezért aztán nem érzékelte, hogy a három nő magatartása megváltozott. Még fokozottabb figyelemmel babusgatták körül, mint eddig, kényeztették, lesték minden gondolatát, ínyenc zabálonc lévén, kedvenc ételeit készítették, amit ő nem is vett észre, de az apja annál inkább. Anyja, aki a család legszürkébb, legjelentéktelenebb alakja volt, szavát is alig lehetett hallani, mert az ura, Eusebius az évek során megtörte az akaratát, szétporlasztotta az önállóságát, mondhatni a lelke gerincét, fölfigyelt hitvese magatartásának megváltozására.- Szerencsétlen nőnemű nyöszörgönc - jegyezte meg gúnyosan -, azt hiszi, nem látja senki, mennyire kifordult önmagából, hogy a fia elutazik?

Furamód, azt senki sem érzékelte, hogy a ház ura is megváltozott. Ha lehet, még fokozta modora érdességét, szavai keménységét, fitymálkodó durvaságát.

A három asszony szorongott ama tudattól, hogy rohamléptekkel közéig a válás pillanata.

Az utazás előtti napon, már a szürkületbe hajló kék óra idején rendezte meg Mammama a búcsúvacsorát. Igazi római lakomát, amilyet a legnagyobb költők leírnak ama verseikben, amelyeket Mammama kívülről skandált. Csak ő tudta, s csak Hieronymusnak vallotta meg, hogy Martialis versei alapján állította össze a menüt. A vacsoraféle első szakaszában étvágygerjesztő ételeket sorjáztatott. Az előkelőén hangzó nevű Lucretia rabszolgalánnyal, mert ő volt a leggusztusosabb és habitusában a legtisztábbnak látszó a rabszolgalányok között. Először lactucát, saját maga kitalálta ízesített salátát hozatott be, finom olívaolajjal leöntve, s zöld olajbogyóval megszórva. Azután kagylót, forró fokhagymás vajjal, főtt teknősbékát, roston sült békacombot, és nagy kerek tálon különféle halakat, pisztrángot, pontyot, lazacot, meg stridoni haltenyésztőtől vásárolt pettyes angolnát, körberakva úgy, hogy a kerek tál közepén egymáshoz ért a fejük, amit egy hatalmas főtt lúdtojás takart el.

Egy vézna rabszolgafiú szolgálta föl az italokat, méhsört, mézzel kevert újmustot, és falernusi bort, amelyet Eusebius alig fél esztendeje hozott Rómából. Ki-ki abból hörpintett, amiből akart.

Némi szusszanat után következett a voltaképpeni főétkezés, a coena, amely ezúttal csak két fogásból állt. Két hatalmas, egymás után behozott tál. Az elsőn lucania, birodalomszerte a legfinomabb kolbász, főtt kelkáposzta, lisztpéppel töltött hurka, lófogú bab pirított szalonnával, olajbogyó babsalátával. De még ki sem ürült a tál, máris hozták be fél asztalt betöltő ezüsttálcán a lakoma csúcsát, amihez ritkán jutottak Eusebiusék: Martialis imádattal leírt, ínyenceknek való csemegéjét, amit a vadkanhúsnál is jobban szerettek a rómaiak: zsenge, pirosra és ropogósra sütött szopós malacot.

Eusebius meredt szemmel nézte a fiát, milyen mohó gátlástalansággal fal. Remélte, az anyósa ezzel befejezi a hiábavaló unokazabáltatást, de nem! Levezetés82