Életünk, 2014 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 9. szám - Szalay Károly: Szent Jeromos éjszakája
Rossz hangulatú, kellemetlen csönd telepedett rájuk. Eusebius halványkék üvegpoharát forgatva, szótlanul bámult maga elé, Mammama közben tiszta, rövid tunikát hozott unokájának, Hieronymus pedig türelmetlenül ült az ebédlőasztalnál, menekült volna a család gyászszertartás szerű fülledt levegőjű hangulatától dolgozni, vagyis örömködni, mert alig várta, hogy nekiülhessen az Aeneis írásának. Már a hetedik éneknél tartott, Aeneas dajkája elsiratásánál, s annyira átélte Aeneas fájdalmát, hogy maga is megkönnyezte másolás közben. Amikor azután az apja nehézkesen föltápászkodott, üvegpoharával és borosedényével átvonulva a hátsó udvar kerthelyiségébe, Hieronymus is fölugrott és szaladt, hogy tovább körmölhesse a verssorokat. Hálószobája sötét volt, ezért a tágas peristyliumban rendezkedett be, nagyanyja még kandelábert is szerzett, hogy besötétedés után is láthasson; ám a fiú gyönge szeme hamar könnybe lábadt és elhomályosult a látása. A tágas, oszlopos udvart még jól bevilágította a nap, mesterséges fény nélkül dolgozhatott, de lassan haladt, mert minden szót ízlelt, élvezte hangzásuk zenéjét, és a verssorok gyönyörűsége nem múló ámulattal töltötte el. Teljes odaadással, minden idegszálával, figyelme sűrű szövésű hálójával mélyre merült munkájában, körülötte megszűnt a külvilág, semmi sem létezett tudatában, csak Vergilius eposza. Az Aeneis költői szépsége betöltötte egész lényét, fizikai fájdalomig azonosult a történet alakjaival. A gonosz Triton isten gyűlöletében a halálba lökte Misenust, a kürtöst. Szinte hallotta a kürt gazdáját elsirató jajszavát, amint a mélybe zuhant a szirtfokról... Mammama magyarázta: a keresztény Isten és a pogány istenek között az a különbség, hogy Krisztus és az Atya a szeretet istene, Zeusz meg Jupiter, meg Osiris meg a többi a gonoszságé. Triton Zeusz fia volt, csak lassan-lassan lecsúszott alis- tenné, arra használták, hogy kiszolgálja a főisteneket, egyedül csudálatos kagyló- kürtművészete maradt meg isteni szinten, de amikor rádöbbent, hogy egy földi halandó, egy hitvány emberese, Misenus szebben fújja óriás tengeri kagylóját, mint ő, irigységből megölte. Orvul. Választhatsz! A gonosz pogány isteneket követed-é, vagy a mi istenünket, az anyádét, az apádét, Castorina nénédét? A keresztre feszített Istenfiút? A megbocsátás, a szeretet, a jóság Istenét? Hieronymus már ifjan megsejtette, a görög és a latin kultúrában eltéphetetlenek a kötelékek, Misenus is efféle láncszem volt. Az Odysseiát ugyan nem olvasta, de azt is az elképesztően művelt nagyanyjától tudta, hogy Misenus Odysseus társa volt, s Vergilius onnét kölcsönözte. Csudába Mammamát, ezt az aszalt szilva fejű öregasz- szonyt, mert mindent tudott, mindent olvasott, latin költők verseit kívülről fújta, és természet- meg földrajzismeretét Pliniusból merítette. Apja fizikai ereje, könyörtelen elszántsága nem keltett benne soha vonzalmat, inkább taszította, nem érzett iránta fiúi szeretetet, barátja, Bonosus viszont vonzódott a saját apjához, holott a két apa sokban hasonlított egymásra. Egyikük sem volt a szellem embere, a cselekvés, a tett, a fizikai alkotás mestere volt mindkettő. Kénytelen-kelletlen állapította meg azonban, hogy Bonosus „őse” mindenben „leveri” az övét. Marhái, birkái minőségének híre Arretiumig, sőt Rómáig, Neapolisig eljutott, olykor négy lábon, mert élve hajtották őket, hogy fölfrissítsék velük az ottani állatállományt; ménesét a római légionáriusok vásárolták rendre, és ő termelte a legízesebb kölest, búzát, árpát is. A Maré Hadriaticum kikötőjébe, Aquileiába szállították öszvéreken, és onnét tovább hajóval a világ minden tája felé gabonáját. 79
