Életünk, 2014 (52. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 9. szám - Mánta György: Fekete orgonák

Óvatosságból kulcsra zárta az ajtót, majd szinte elképesztő gyorsasággal és ügyességgel kerekezett hol jobbra, hol balra fordulva, hogy előkerítse a vasalót, a konnektorba illessze a zsinór dugóját, és az ablak elé húzza az anyjától rámaradt kis varróasztalt, amelyen majd vasalni fog.- Nem vetkőzöl?- De - válaszoltam.- Az ágyamon találsz egy pokrócot, azt magadra burkolhatod.

Erzsók lenyomta a kilincset.- Miért zárkóztál be?

Szilvia mutatóujját a szájára illesztette, nehogy megszólaljak.- Azért, mert szeretnék lefeküdni és aludni.- Tamás már elment?-El.- Agyon fog ázni.- Nem kell aggódnod, már rég otthon van.- Én félek, hogy a kéményünkbe fog csapni a villám.- Ha félsz, morzsolgasd a rózsafüzért.

Erzsók félelme nem bizonyult légből kapottnak. Néhány perc múlva süketítően dördült meg az ég, a villám fénye úgy cikázott végig az ablak üveglapján, mintha szét akarná hasítani. Fejünk fölött a lámpa égője pislákolni kezdett, majd ellobbant, a szoba sötétbe borult.- Mi történt...?- A villám valószínűleg belecsapott valamelyik elosztóba - válaszolta Szilvia, meglepő nyugalommal.- Szerinted mikorra javítják meg?- Ha az oroszok is arra az elosztóra vannak kapcsolva, akkor rögtön, ha nem, akkor holnap vagy holnapután.

Összehúztam magamon a pokrócot.- Nálam sajnos nincs gyufa.- Ne izgulj. Nálam gyufa és gyertya is van.

Néhány perc múlva fölparázslott egy gyufaszál, majd a gyertya kanóca is lángra kapott. Szilvia pár csepp viasszal egy parányi tálcára ragasztotta a gyertyát, azután az éjjeliszekrényre állította.- így megfelel? - kérdezte.- Meg.- Én most viszek egy gyertyát a nagynénémnek - folytatta -, a fürdőszobában levetkőzöm, te pedig máris bújj a paplan alá.

Egy ideig még álldogáltam a gyertya imbolygó fényében, de azután borzongani kezdtem, hisz az alsónadrágom meg a zoknim átnedvesedve tapadt a bőrömre. Cipőmet az ágy tövébe állítottam, a zoknimat és az alsómat viszont szégyelltem volna a vasalnivalók közé dugni, inkább összegyűrtem őket, és az ajtó mögötti sarokba hajítottam.

A keskeny ágyban, a nyakamig húzott paplan alatt gyorsan átmelegedtem, s miközben azokon a hullámzó és rejtélyes árnyékokon jártattam a tekintetemet, amelyeket az imbolygó gyertyafény festett az összehúzott ablakfüggönyre, fölidéztem a hegytetőn töltött órák emlékeit. Közben persze szorongtam is, hogyan fogok ölel62