Életünk, 2014 (52. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 8. szám - Sümegi György: Utószó Kovách Aladár művéhez

13 A hozzá írt leveleknek a hagyatékában megmaradt részét zeneszerző öccse, Kovách Andor és húga, a kor ismert, Párizsban élő emigráns írónője, Arnóthy Kriszta a bécsi Nationalbibliotheknak adta el. E gyűjteményben bécsi ösztöndíjasként (1990) kutattam, számos fontos darabját, együttesét publikáltam a 10. jegyzetben említett Márai előadáson kívül: Szalay Lajos levelei Kovách Aladárhoz (Dokumentumok - Österreichische Nationalbibliothek, Wien). Herman Ottó Múzeum Évkönyve, XXX111-XXX1V. Miskolc, 1996.529-545., „Megsérült a hitem a ma élő magyarokban”. Adalékok Brogyá- nyi Kálmán életrajzához. Fotóművészet, 1997/1-2. 86-87., »Az idő őrlésének kitéve” (Somogyiné Nagy Éva: Önéletrajz). Korunk, 2006/12.129-131.

14 Tatay Sándor: Hét szűk évtized. Lyuk a tetőn. Szépirodalmi Könyvkiadó, Bp., 1983. 305-306.

15 Sümegi György: Kovách Aladár könyvei között. Bécsi Napló, 2014. március-április, XXXV. évf. 2. sz. 8.

16 Tatay Sándor: A szezon vége. Magvető Kiadó, Bp., 1992. 39-43. Tatayéhoz hasonlóan elismerő hangon emlékszik meg Kováchról Gombos Gyula is. „Kovách Aladár /.../a harmincas évek közepétől a háború végéig egyik legkiválóbb szellemi embere volt a népi mozgalomnak. /.../ Nincsen senki, akinek az én nemzedékem, indulásában, annyit köszönhetett, mint Kovách Aladárnak”. Gombos Gyula: Eszmélet (Emlékezések és elmélkedések), Püski, Bp., 1999.137-140., 240-241.

17 Megjelent az Új Látóhatár 1967/ 3., 6., 1968/3. számában. Aschenregen címen németre fordította Eberhard johow.

18 Hartyányi 1994. 9.

19 Az utolsó előtti jelenetből.

75