Életünk, 2014 (52. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 8. szám - Kovách Aladár: Megállt az óra (Schönbrunn regénye)

könnyebb az ilyen elválás. Napokban lesz a német követség gála-estélye, az egész udvar ott lesz, 11. Vilmos harmincadik születésnapját ünnepük meg akkor.

Rudolf elfogadja, hogy ezen az estén találkozik utoljára Vet- sera Máriával.

ESTÉLY A NÉMET KÖVETSÉGEN

Tündöklő társadalmi esemény; von Reuss a grand-seigne- uri házigazda. Kaiser-Walzer.

Éjfél felé ez a százszínű estély elveszíti vidámságát, a színek, fények komorabbak lesznek, most tűnik fel kék gyűrűben, fehér fénykévében Rudolf és Vetsera, az egyetlen pár táncol, szimbolikus utolsó tánc, két halálpillangó búcsúja. A lidérc- nyomásos, végzetterhes keringő átmegy a külső mélykék éjszaka, a sűrű hópelyhek keringőjébe s ebben a táncoló hóesésben a végtelen felé elinduló halálbatár, Bratfisch fiáké- rének kerékforgásába. Marad az erdők mélyén behavazódó keréknyom.

A játék e fázisa teljesen szimbolikus hangsúlyt kap, ebben a lidércnyomásos gomolygásban csak időnként villan fel egy-egy testi, félreális kép, a császár reagálása a halálos eseményre.

így mondja Schrattnak, könnyekkel szemébe: „Rudolf volt a leghűségesebb alattvaló...” s így tépelődik felvillanó képekben tovább:

Császár: Wie konnte das geschehen? Nicht einmal einen Abschiedsbrief hat er mir hinterlassen...

— Liebe macht würdelos—

— Eigentlich ist mein Sohn wie ein Schneidergeselle ges- toreben—

S a szinte fokozhatatlan tragédiák közepette ez a polgári sóhajtása:

— Gottes Wege sind unerforschlich, vielleicht wollte Er mit dieser furchtbaren Prüfung eine noch bittere ersparen...

A SIRÁLY

Ferenc József polgári realizmusa küzd tovább Erzsébet lényével, aki Rudolf halálával árnyékká válik, teljesen kibomlik belőle a félelem, szorongás, egyedüllét démona. Ő ebben a szimbolikus képsorozatban a viharzó vizek felett vergődő sirály, aki végzetszerűen megy a halál elé, a genfi tó fehér propellerére.

62