Életünk, 2014 (52. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 8. szám - Kovách Aladár: Megállt az óra (Schönbrunn regénye)

Erzsébet megnézi az íróasztalt. Rudolf képe. Vetsera képe. Kézbe veszi. Ferenczy Ida halkan visszakíséri. Erzsébet: (visszafelé, lassan, gondolkozik útközben) Baronin Schrattal szeretnék beszélni. Kéressük át. Ha nincs próbája, jöjjön át... Rögtön. SCHRATT PRÓBÁL Schratt vendégként a sötét nézőtéren ül. A színpadon Gi­rardi és Odilon próbálnak, „A legboldogabb pár” nagyjele­netét. Pillanatok alatt kiesnek a szerepből, vad, viharzó veszeke­déssé válik a jelenet. Mindketten Schrattot követelik fel a színpadra, döntőbíró­nak. A rendezőt már elsöpörték, tehetetlenül rágja a kör­mét. Schratt felmegy a színpadra; csitítja őket. Elhívják a próbá­ról: a császárné várja. (A továbbiakban inkább csak a cselekmény menetét vázol­juk) ERZSÉBET-SCHRATT ELSŐ DIALÓGUS Erzsébet bizalmas beszélgetésben feltárja Schratt előtt mi­lyen mélységesen aggódik a trónörökös szerencsétlen há­zassága miatt. Ez politikai házasság; a császár soha figyelembe nem vette fiának rendkívül érzékeny, szubtilis természetét. Rudolf ezért nem találja helyét az életben, kiutat keres zavaros, szenvedélyekben, furcsa kalandokban, legutóbb épp most állítólag ezzel a szegény kis álmodozó gyermek baronessel, Vetsera Máriával. A császárné megkéri Schrattot, legyen segítségére abban, hogy a császárt meggyőzzék, Rudolfnak legalább a politikai életben, az államvezetésben adjon több szerepet. Úgy is egyre több a hír arról, hogy a fiatalok szerte a Monarchiá­ban, de különösen Magyarországon mennyire ragaszkod­nak Rudolfhoz. A császárnak látnia kell mindezt. Schratt visszahúzódik e feladat elől: úgy érzi, nem tudná megoldani. A császár számára Gloriette gassei reggeliknek épp az a vonzása, hogy valamit hall a bécsi életről, az emberekről, a színház világáról, mindarról, ami soha sem szerepelhet az ő hivatali napirendjén. — Ez más, ez politikum, ez nehéz családi ügy, a trónörökös ügye... De talán valami másban tudna segíteni. Épp a na­53

Next

/
Oldalképek
Tartalom