Életünk, 2014 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 7. szám - Alexa Károly: Szövegvendégségben - Nagy Gáspárnál (II. rész)
Van azonban ebben a kibonthatatlan és amorf történetgubancban még egy elemi szál, amit mindenképpen legalább érinteni kell és éppen az Életünkben. Ez pedig az Életünk Nagy Gáspár-díjának (2007-2014) a rövid, eseményekben szerény, han- goltságában kevéssé derűs története. A díjra a költő halála után én, mint főszerkesztő tettem javaslatot Vas Megye Közgyűlésének, mint az Életünk kiadójának. Ezzel is jelezni kívánva Nagy Gáspár szoros és mindvégig vállalt kötődését Vas megyéhez, mint szülőföldhöz, mint felnevelő tájhoz, és mint ahhoz a térséghez, amely kulturális hagyományai és intézményei révén költői emancipációjának kibontakozásához segítette. Kedves barátunk, kiváló szerzőnk, Nagy Gáspár 2007. január 3-án halt meg és 2007. május 4-én, születésnapja alkalmából adtuk át a díjat Kőszegen, a Sgraffitos-házban, a lap akkori szerkesztőségben. A díjjal az Életünk hagyományos nívódíját „váltottuk ki”, ezt első alkalommal Majthényi László, a közgyűlés alelnöke adta át, a költő felesége, Szabó Márta jelenlétében. A Nagy Gáspár-plakettet, amit a pénzjutalom mellett vehettek át az ünnepeltek, Blaskó János szobrász készítette. Az első díjazottak Buji Ferenc és Zalán Tibor voltak, őket követte Czakó Gábor, Kulin Ferenc és Sajó László. A Vas megyei Nagy László-díj története 2014. május 26- án zárult le: ekkor kapta meg az utolsó plakettet Pallósiné dr. Toldi Márta, az Életünknek otthont és intézményes hátteret biztosító Berzsenyi Dániel Könyvtár nyugállományba vonuló igazgatónője. A díjat 2010 és 2014 között nem adtuk ki. Két okból. A második ok az volt, hogy az Életünk finanszírozása (szoros kapcsolatban az új önkormányzati törvénnyel, amely elvonta a megyei közgyűlések intézményfenntartó jogát) ötvenéves története mélypontjára süllyedt. Az első ok azonban egy telefonbeszélgetés volt, amit Szabó Márta kezdeményezett e sorok írójával, s aminek a lényege az volt, hogy magának vindikálta a díjazottak kijelölésének jogát. Szeretném hangsúlyozni most is, mint neki annak idején, hogy ezt a díjat egy megye alapította és egy megyei kulturális intézmény szuverén szakmai döntése hitelesítette. Annyi engedményt tettem, hogy a díjazott személyét a továbbiakban (is) előre közöljük a jogutóddal. A beszélgetés hangneme a végére meglehetősen érdessé vált, aminek tulajdonítom, hogy 2013. október 15-én kelt levelét Szabó Márta, Nagy Gáspár jogutódja a Tisztelt Szerkesztőségnek küldte, ám a címzettként nem engem, a lap főszerkesztőjét jelölt meg, hanem Bokányi Péter főszerkesztő-helyettest. A levél így szól: „A 2007-ben adott szóbeli beleegyezésemet - az Életünk díjának Nagy Gáspár díjként történő elnevezéséről - ezennel visszavonom. Tudomásom szerint 2010 óta felfüg- gesztett/megszűnt a díj, hiszen gyakorlatilag díjazásra nem került sor. Több alapító bevonásával a Nagy Gáspár Alapítvány kívánja a díjat létrehozni 2014-től, a költő szellemi örökségének megőrzésére. Üdvözlettel.” S valóban a Vas Népe 2014. május 3-i száma arról tudósít, hogy másnap Bérbal- taváron átadják a 2014-ben alapított Nagy Gáspár díjat. Mivel a szerkesztőség nem kapott meghívót, csak pletyka szintű értesülésünk lehet arról, hogy a jogutód és az alapítók kit jelöltek meg „a költő szellemi örökségének megőrzésére” érdemesként. Mint a megyei lap előzetesében olvasom, az egyik alapító a Hitel című folyóirat. Valahai közös munkahelyünk. Újabb méláznivaló a számomra idő és mű, politikai és magánemberi viszonyok szétbonthatatlan gubancáról. 75
