Életünk, 2014 (52. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 7. szám - Csák Gyula: Háttér (önéletrajzi részlet 20.)

Idáig jutva megint kézbe vettem a tolmácsnő levelét s ráfuttatva szememet a so­rokra, azt láttam: „1./ Magyarország: „No man’s land , - azaz: senki földje. Félszáraz temetői fű nőtte be”. Megdermesztettek a komor szavak, pláne összevetve az én henye gondolataim­mal. Csak levegővétel után fedeztem fel, hogy kommentárokból olvastam, amelyek­ből ízelítőt küldött a tolmácsnő. „Legtöbb változatban az a meghatározás szerepel, - hívta fel a figyelmemet, - hogy csodálatos fellángolás, lm Grunde genommen. Alapjában véve. A Szabad Eu­rópa Rádió huszonnégy órás, egyenes adásban számol be a nyugati világ elragadta­tásáról. Mások úgy ítélik, hogy a baj a maga gyorsaságával megelőzte az orvoslást. A régi sebek felszakadtak. Nagy leszámolás zajlik. Szélsőséges indulatok feszülnek egymásnak, éspedig annak a jegyében, hogy pusztuljon a másik. Engem spéciéi nem lelkesít az olyan küzdelem, amelyben egyik fél halála a tét. Ez persze, szigorúan ma­gánvéleményem. Amúgy pedig osztom - im grosen und grancen - azt a legmaga­sabb kinyilatkoztatást, amely szerint mindenki ügye függőben van a végső ítéletig. Azért csak nagyjában-egészében, mert - guter Letzt, végül is - úgynevezett gyenge ateista vagyok, akinek a számára bizonyos istenek nem léteznek. 2. / Tények: 23- án este a Rádiónál kezdődött a forr. Tüntetők be akarták olvastatni követeléseiket, de közéjük lőttek az ÁVH-sok 24- én hajnali 2-kor Pesten voltak a szovjet katonák Ceglédről és Székesfehér­várról. A magyar hadsereg felbomlott. Egyénenként, vagy csoportosan átszöktek a ci­vilekhez. A rendőrség dettó. Vagy átadták fegyvereiket és lőszereiket a harcban lévő civileknek. 3. / Fenti tények már a Szabad Európa Rádió bolgár adásában is hallhatók. Za­varják, de fogható. így van 1950 óta. Értelmiségiek suttognak a hallottakról. Ahová vendégségbe megyünk, ott is téma lehet, de maga ne merüljön el benne. 4. / Ennek a városnak híres folyója a Vrana, és ezt jegyezze meg. Hasonlóképpen tudjon róla, hogy a társaság, amely vacsorázni hívott bennünket: decemvirátus. Ma­gyarul: emberi testület. Még magyarabbul: demokratikus arisztokrácia. Valaha mindannyian jobb napokat láttak. Büszkék a folyójukra és önmagukra. 5. / Azért, hogy tudja, hányadán állunk az idővel: Kórházba mentem 22-én, maga átaludta 22-e és 23-át, most van október 24-e, este. 110. Olyan hatalmas autó jött értünk, amilyenben Andersen Nexőt, a Nobel-díjas dán írót utaztatta Hortobágyra a vendéglátó magyar kormány, 1949-ben. Onnan tudok a dologról, hogy a kíséretéhez csatlakoztattak Debrecenben, mint ifjú novellistát és a megyei újság munkatársát. Most én voltam a fővendég az autó hátsó lakosztályában. Ezt nem csupán gőgös önteltségemből következően hihettem, hanem a tol­mácsnő produkciójából is. Egyszerre viselkedett decensen, és tanúsított odaadó fi­28

Next

/
Oldalképek
Tartalom