Életünk, 2014 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 7. szám - Csák Gyula: Háttér (önéletrajzi részlet 20.)
Öblös fotelbe ereszkedett vendéglátóm s nekem is helyet mutatott. Párnázott székre ültem, aminek a támlája dúsan faragott volt. Neki döntöttem a hátam.- Azt is hallani - szólalt meg ismét, - hogy két éves korodban te már tisztán beszéltél.- így igaz - bólintottam. - Vannak a családunkban, akik szerint megszólaltam álmomban és azt mondtam, hogy az árnyékban még tart a fagy, ahová viszont a nap süt, ott sárosán cuppog a ló patája.- Ez a történet vagy igaz, vagy nem. Anyádtól hallottam. Inkább nem igaz. A természettől el kell távolodnunk ahhoz, hogy lássuk. A két éves gyermek még maga is természet, ezért nem lehet emléke arról, amit természetnek nevezünk. Szerényen és óvatosan kell bánni azokkal a szent misztériumokkal, amelyek meghaladják képességeinket- A felnőttektől hallottam.- A felnőttek szeretete ruházza fel a gyerekeket ilyen csoda históriákkal. Általában szeretik a felnőttek a gyerekeket, pedig nincsen kegyetlenebb, mint a gyermek. A gyerekek feszülő figyelemmel építik homokváraikat, hogy aztán egyetlen rúgással szétrombolják. Mi leszel, ha nagy leszel?- Jó ember leszek.- Az jó. Ámde jó nevelés kell hozzá. Csakis a nevelés űzheti ki a gyerekekből a velük született rosszat. Hozd ide azt a piros dobozt arról a toalettasztalról. Fejmozdulattal is jelezte az irányt, ezért hamar felismertem a bútort, noha ilyet még püspökladányi, úri házakban sem láttam, csupán könyvekben olvastam létezésükről. Lassan mentem a háromszárnyú, kecses asztalkához és megállottám pillanatig mellette, hogy a lehető legtovább érezzem a közelségét. A piros dobozt felnyitotta a Hölgy és kínálta, hogy vegyek belőle cukorkát. Vettem, de rögtön bántam, annyira seízű és konokan kemény volt. A Hölgy is bekapott egyet s miközben megjáratta a szájában, a doboz külsejét vizsgálva kérdezte:- Honnan van az a rengeteg könyved, amiket olvasol? Soroltam, hogy egykori tanítóm könyvtárában és társaságában művelődök. Általában is beszélhetnékem lett otthoni viszonyaimról, strandról, úri barátokról, de láthatóan hamar megszűnt a Hölgy érdeklődése. Elkomorult, keskenyre húzott szeme pedig résen álló bizalmatlanságot fejezett ki. Nem rám nézett, amikor újra megszólalt, hanem félre, a képzeletében odarendelt valakire. Feltevésem szerint anyámhoz kapcsolódott gondolatvilága. Nyilván hatása alatt volt még az iménti jelenetnek, avagy ki tudja, milyen más emléke torlódott fel. Három gyűrű lötyögött vékony ujjain s idegességében mindet forgatta.- Egy anyának két élete van. A magáé, meg a gyerekéé. Ha éntőlem szívességet kérnek, vagy megadom, vagy nem, de szívesség helyett tanácsot adni nem tudok. Az élet abszurd abban az értelemben, hogy nincs kozmikus cél. - Váratlanul felkiáltott: - Ne a papucsomat bámuld, hanem arra figyelj, amiről beszélek! Nem a papucsát néztem. A zöld huzatú heverőre dobott holmik között női fehérneműnek látszó darabokon akadt meg a szemem. Egyszer elfordultam, de kétszer vissza.- Qu’est-ce que c’est? Mi ez? - kérdezte enyhébb hangon, miközben kézbe vett az asztalkáról egy könyvet, amit kinyitott és elébem tartott. 22