Életünk, 2014 (52. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 7. szám - Turczi István: Csokonai Vitéz Műhely

s már vágyakozni sem tudsz: álmaidban kísért újra meg újra a sátánnak becézett Nő, régvolt nők vászonlepedőkbe csavart buja szubsztanciája, polip-karok fonódnak fuldokló képzeleted köré, a csend új végtagokat növeszt és belédfojtja a készülő kiáltást.

Már csak a harangzúgás

visszhangzik benned,

halántékodnak csapódva törnek

dirib-darabokra a jól elkülöníthető hangok,

csak egy menekülés van,

felemelt kézzel állsz egy repedezett,

nagyméretű olajkép előtt,

az erő kiszaladt a karjaidból,

a meg- és elítélés képességét, úgy érzed,

sőt majdnem biztosan tudod,

már régen elveszítetted,

nincs közöd a saját

életedhez és vonásaidhoz,

istennek ajánlod fel véred gyűlölet-rögeit

és a gyomortájékon felgyülemlő émelygést.

Már tudod: végleges csönd nincs.

Csak átmeneti, piszkos kis halál-menedék.

A valóság nem mozdulat, hogy visszafogjon, amikor ütni készülsz.

14