Életünk, 2014 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 6. szám - A haditudósító - Beszélgetés dr. Kuntár Lajossal
haditudósítóknál is voltak bomlasztó részlegek, akik hangszórón keresztül kiabáltak át, felhívásokat tettek közre. Alakultak-e ki, akár életre szóló barátságok? A katonáknál a bajtársi viszonyok eléggé bensőségesek. Én hadapród őrmesteri rangban kerültem ki a frontra. Ez azt jelentette, hogy még nem voltam tiszt, tehát tiszti legény nekem nem járt, de az egyik századossal, akivel nagyon hamar barátságba kerültem, összepárosítottak. Mindig együtt szereztek nekünk szállást. Neki járt tiszti legény, akit azzal a paranccsal bíztak meg, hogy engem is ugyanúgy szolgáljon ki. A századost Tompa Istvánnak hívták, Székelyudvarhelyről származott. Az apja Tompa László volt, a Magyarországon is ismert költő. István a Budapesti Est munkatársa volt. Ebből lett később a Pest. Nagyon jó barátok lettünk. Állandóan együtt voltunk. Sajnos az egyik támadáskor megsérült a füle, így nagyon nehezen hallott. Mindig mondta, hogy én vagyok a füle. De a többiekkel is annyira jó barátságba lettünk, hogy amikor hazakerültünk, akkor minden hónapban a Sajtókamara klubjában összejöttünk a kiürítésig. (’44 novemberében történt Budapest kiürítése.) Most nem tudom, mi van velük, ugyanis, amikor ’45-ben engem letartóztattak, állandóan arról faggattak, hogy kikkel tartok kapcsolatot. Rájöttem, hogy nem szabad senkivel sem fenntartani a kapcsolatot, nehogy másoknak is baja legyen. Én a baráti kapcsolatokat is felszámoltam. A véres Donban Horthy István haláláról is tudósított. Hogyan értesültek a szerencsétlenségről? Mi az egész frontszakaszon közlekedtünk. Éppen azon a szakaszon voltunk, körülbelül tíz kilométerre attól a helytől, ahol Horthy István kormányzó-helyettes lezuhant. Ő tartalékos főhadnagyként kint szolgált a repülőknél. Ez augusztus 20-án történt, ő ekkor már kormányzó-helyettes volt. Nem kellett volna kivonulnia, de abból a meggondolásból, hogy ő is vállalja a katonák sorsát, kivonult. A kormányzó azt akarta, hogy 20-án kezdje meg a csapatok látogatását, és hogy többet ne szálljon fel. Úgyhogy Jányi Gusztáv hadseregparancsnok éppen előző nap volt kint, annál az alakúknál, ahol Horthy szolgált, és meghagyta, hogy többet ne szálljon fel, de Horthy Istvánnak 24 bevetése volt, és még egyet, a 25-et akarta végrehajtani. Egy felderítő repülőt kísért (ő vadászrepülő volt), az nagyon alacsonyan repült, és az ő vadászgépe (ahogyan én hallottam) légörvénybe került, ahonnan az alacsony magasság miatt nem tudta kiemelni, és belefúródott a földbe. Nagyon gyorsan meghallottuk a hírt rádión. Azonnal autóba szálltunk egyik barátommal, Rátonyi Jánossal, az Esti Újságnak a munkatársával. Rövid időn belül a helyszínen voltunk. Akkor még füstölgőit a repülő, de már földet dobáltunk rá, hogy fel ne robbanjon. Bevittek bennünket abba a sátorba, ahol aludt. A csicskása, a tiszti legénye szomorúan mondta el, hogy előző nap a barátai tartották az István névnapot. Römiztek. Még az asztalon ott volt az a pár fillér, amit nyert. Nem igazak azok a híresztelések, hogy be volt rúgva. Később elterjedt az is, hogy a németek lőtték le. Előzőleg ugyanis találkozott Kijevben a feleségével, aki ápolóként dolgozott ott, és azt üzente az apjának, hogy minden politikát ahhoz igazítson, hogy a németek elvesztették a hábo15
