Életünk, 2014 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 6. szám - A haditudósító - Beszélgetés dr. Kuntár Lajossal
tómmal. Annyira megörültünk egymásnak, hogy rögtön betértünk az első kocsmába. Én akkor nem tudtam, hogy vannak olyan kijelölt helyek, ahova a katonák nem léphetnek be. Jött egy járőr, aki igazoltatott. Kihallgatásra rendeltek. Tehát rögtön, hogy kiengedtek a városba, büntetésből ismét nem mozdulhattam ki. Én egyébként nem szerettem az egyenruhát. Sosem szerettem azt, hogy az az okosabb, akinek egy csillaggal több van. Én ezt nem fogadtam el. De ezek már részletek, kicsit elkalandoztam... Volt egy sajtóper, melyből nagy botrány lett... Hát, budapesti újságíróként nagyon érdekes volt a feladatom. Minden érdekelte a helyi lapot, a Vasvármegyét, aminek volt vasi vonatkozása. Nagyon sok vasi élt már akkor is ott. Megvolt a Vas Megyeiek Köre, ahova eljártam, de a legjobb nekem az volt, amikor a vasi országgyűlési képviselők felszólaltak, akkor előre értesítettek engem, hogy feltétlenül menjek be a Parlamentbe, és minél hosszabb tudósítást írjak az ő felszólalásukról. Ezt én meg is tettem. A Távirati Irodában, amelyik a Rádió székházában, a Nádor utcában volt (közös volt a vezetésük), este nyolc óra után közvetlen telefonkapcsolatom volt a szombathelyi szerkesztőséggel. Az aktuális híreket telefonon bemondtam, és másnap már megjelent nyomtatásban. A hosszabbakat, amiknek nem volt napi aktualitása, postán küldtem el. Mindenért lelkesedtem, mert megfogott az újságírásnak az a varázsa, hogy az emberek az általam írtak alapján szereznek tudomást, meg még azt is éreztem, hogy a véleményeket bizonyos mértékben befolyásolja, alakítja az újságíró. Az én gyermekkorom még a petróleumlámpák, a gyertyák világa volt. Gotthár- don a Kaszagyár adta az áramot. Egyenáramot adott, ami azt jelentette, hogy ha többen bekapcsolódtak, akkor gyengült, a város szélén meg már csak pislákolt. Csö- rötneken volt a malomnak komoly áramforrása, és a malomtulajdonos, amikor lejárt a Kaszagyár szerződése, pályázott, és azt ajánlotta, hogyha nyer, Csörötnekről viszi fel az áramot. Útközben Csörötneket is ellátja árammal, méghozzá váltóáramot ad. Na, de a Kaszagyár benne élt a város életében (nagyon sokan dolgoztak ott, a város- vezetéssel nagyon szoros kapcsolata volt), és a város nem akarta tőle megvonni az engedélyt, hanem meg akarta hosszabbítani. Ekkor én elkezdtem cikkezni. Sőt, mielőtt a megye tárgyalta ezt az ügyet, írtam egy röplapot: Önérdek, közérdek szentgotthárdi villanyfénynél. Ebben bizony olyan kifejezéseket használtam, amik sértőek voltak a kaszagyárosra (Vizert bárónak hívták). Azt írtam, hogy még magyarul se tud, a magyar munkások zsírjából él... Na, ilyen kifejezések voltak a cikkben. Akkor még fiatal voltam, még nem ismertem a súlyát a leírt szónak. Beperelt. Mégpedig amikor katona voltam. Nagykanizsán kaptam idézést az ügyészségre. Katonáéknál, ugye mindent kihallgatáson jelenteni kellett. Idézést kaptam, oda meg el kellett menni. Kihallgatáson kértem eltávozást az ügyészségre. „Miért, rabolt? Gyilkolt?” „Nem. Egy sajtóper van kilátásban.” Hiába nem köztörvényes bűnt követtem el, abban az időben az súlyos vétség volt, ha a fennálló rend ellen vagy valaki annak a megváltoztatásáért felszólal, pedig én csak a köz érdekében cselekedtem. A lényeg az, hogy emiatt aztán kivágtak a karpaszományos iskolából. A többiek tisztjelöltként szereltek le, én meg csak tizedesként. Engem akkor ide helyeztek Szombathelyre.
